Kilátás a könyvtárból

A Teréz körúti Batthyány-palotában nyílt meg nemrég az Illyés Gyula Archívum és Műhely, amely az író-költő hagyatékának megőrzésére, ápolására és feldolgozására jött létre. A tíz évre szóló szerződést Illyés Mária, az író lánya és Kroó Norbert, az Akadémia főtitkára írta alá.

Illyés Gyula palotában? Eltöprenghetünk azon, hogyan reagálna erre ő. Igen, palotában, domesztikálta a palotát – jelentette ki a megnyitón Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója. Ebben a szépen felújított, „csak azért is reneszánsz” épületben kaptak helyet Illyés prózai és drámai műveinek kéziratai, azok kiadott változatai, jegyzetei, a rádiós felvételek, a fotódokumentáció és a több mint hatezer kötetes könyvtár. Ide került az a nem teljes, de így is hatalmas anyag, amelyben az Ilylyésről és műveiről szóló, újságokból kivágott tanulmányokat, kritikákat, cikkeket találjuk meg. (A kutatóknak nagy segítség, hogy nem százféle lapból, folyóiratból, könyvtárban kell előkeresgélni őket.) Nincsenek az archívumban a kiadatlan és még rendezetlen anyagok.
A könyvtárban, amely kutatókönyvtár, azok a könyvek sorakoznak, amelyeket Illyés Gyula vásárolt a húszas évektől kezdve Párizsban és itthon, vagy kapott barátoktól, írótársaktól. Bibliofil kiadványokat hiába keres itt bárki; de Illyés Gyula irodalmi kapcsolatai révén a XX. századi magyar irodalom jelentős szegmentumára nyílik kilátás ebből a könyvtárból.
Flóra asszony és Illyés Mária barátaikkal és segítőikkel húszéves munkával rendezték a sokféle anyagot. A családot Illyés Gyula halála óta foglalkoztatta, hogyan lehetne megőrizni a hagyaték egységét, ugyanakkor lehetőséget adni a kutatóknak arra, hogy betekintsenek az anyagba. Magyarországon csak kivételes esetben lehet magángyűjteményt akár szűkebb kör számára is hozzáférhetővé tenni. A nagy közgyűjteményekben pedig az a rendszer, hogy a könyveket besorolják a többi közé, a kéziratokat elhelyezik a kézirattárban, tehát az eredeti, egységes egész – bonyolult belső kapcsolat- és utalásrendszerével – soha többé nem lesz áttekinthető. Amikor Illyés Gyula halála után szülőföldjén, Tolna megyében fölmerült az a gondolat, hogy a hagyatékot a felújításra váró ozorai várban helyezzék el, a kéziratok még rendezetlenek voltak, és a megye sem tudta biztosítani az őrzéshez szükséges összes feltételt. Ozorán azóta figyelemre méltó, szép állandó Illyés-kiállítás nyílt meg.
A család egyik barátjától szerzett tudomást Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia előző elnöke az örökösöket foglalkoztató gondokról és elképzelésekről, s felajánlotta, hogy tárgyaljanak a megoldásról. A korábbi elképzelés az volt, hogy maradjon a rózsadombi házban a teljes hagyaték, de nagyon bonyolult lett volna a lakóház és az archívum elkülönítése, az utóbbi működtetése. Ekkor az Akadémia felajánlotta az archívum céljaira a tulajdonában lévő Teréz körúti épület, a Batthyány-palota első emeletének egy részét. A tervet az új elnök, Vizi E. Szilveszter olyan lelkesen, annyi energiával karolta fel – meséli Illyés Mária –, hogy úgy érezték, végre megtalálták a helyes megoldást.
Az Illyés-centenárium előkészületei idején az Illyés Gyula Írói Hagyatékáért Alapítványban (elnök Csoóri Sándor, alelnök Domokos Mátyás) Kulin Ferencnek támadt az az ötlete, hogy tekintsenek messzebbre az archívumnál, vonjanak be fiatalokat a munkába, adjanak ösztöndíjat évente három PhD-hallgatónak. Minderről az Illyés-centenárium tavalyi megnyitóján írt alá szándéknyilatkozatot Illyés Mária, az MTA elnöke, valamint a kulturális és oktatási tárca előző vezetője. Az Illyés Gyula Archívum és Műhely az MTA Irodalomtudományi Intézetének égisze alatt most létrejött. Szörényi László igazgató Pomogáts Bélát bízta meg a tudományos kutatás felügyeletével, az archívum vezetője Stauder Márta, a Babits-bibliográfia szerzője. Az Akadémia az épületet adja, az archívum fenntartásáról a kulturális tárca gondoskodik, a három PhD-hallgató ösztöndíját pedig az oktatási tárca állja. Az új intézmény feladatai közé tartozik az Illyés kritikai kiadás előkészítése és az Illyés-bibliográfia összeállítása. A kutatók számára feltáratlan kincseket is rejthet ez a hagyaték – hívta fel a figyelmet Domokos Mátyás. A kéziratoknak, az egyes művek – különösen a drámák – különböző változatainak és a megjelent, végleges szövegeknek az összehasonlítása számos érdekes tanulsággal szolgálhat.
Az archívumot egy nappal azelőtt nyitották meg, hogy Athénban Magyarország képviselői aláírták az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló dokumentumot. Az időbeli egybeesést jelképesnek is tekinthetjük – hangsúlyozta a megnyitóra küldött levelében Mádl Ferenc; Vizi E. Szilveszter, Kroó Norbert és Domokos Mátyás pedig beszédében emelte ki: Illyés mindig magától értetődően, egyszerre tudott magyar és európai lenni. Jelzi ezt egész életműve, az ötvenes években írt Árpád című verse is, amelyben megfogalmazta az akkor Kelethez csatlakozó ország Nyugathoz tartozását: „»Akárhogyan is – még most sem beszélt – / szabadok leszünk« – ez suhant talán a / szívébe inkább, mintsem az agyába, / miközben megsarkantyúzta a mént / s a menetből egy sziklára kiállva / jelt adott: gyorsan! S nézte fürge / szemmel, mint juhász, aki minden ürüt ösmer, / hogy tódul népe át Európába.”
Illyés Mária abban reménykedik – mondta a Magyar Nemzet Magazinnak –, hogy ha tényszerűen feldolgozzák egy író teljes életművét, ha végre valódi értékrendet állapítanak meg, ha a legteljesebb objektivitásra törekedve csak az igazat írják, az talán más területekre is hat. Akkor reménykedhetünk abban, hogy a jó is terjedhet, nem csak a rossz.