Kis külügyi dizájncenter

A nap ugyan nem süt ránk, de ettől az apró hiányosságtól eltekintve kitűnő a hangulat a volt külügyi dolgozók majálisán. A napsütésért egyébként is az időjárás a felelős, az emberi tényezőtől függő részletek hibátlanul illeszkednek a képbe: a kenyér friss, a virsli ropogós, a gulyásleves szolidan pikáns, a sör pedig hideg.

A volt külügyesek hagyományosan összegyűlnek a munka ünnepén, hogy elfogyasszák a papírtálcás menüt, és felidézzék a régi szép időket. A tavaszi lég ilyenkor hamar megtelik sok „ezer éve nem láttalak”-kal és „na, mi újság?”-gal, de népszerű a „te milyen gyógyszert szedsz?” poénkodó álkérdés, valamint „a Fidesz elvette, ez a kormány meg visszaadta” témanyitó, sőt több alkalommal elhangzik az „annak idején a minisztertanácsi üdülőben” kezdetű nosztalgiaömleny is. A legkedvesebb pillanat mégis az, amikor két idős diplomata gratulál egymásnak a nemrég kapott magas kitüntetéshez, miszerint „jobb helyre nem is kerülhetett volna”.

Ennél sokkal érdekesebb a külügyi szolgálatban megkopott öltönyök spontán seregszemléje, amely nemcsak élő divattörténelem, hanem politikai időutazás is egyben: két dobozos sör között szemügyre vehetjük az ötvenes évek szigorúan zárt mintás, már-már militáns, a hatvanas évek engedékenyebb színes csíkozású, a hetvenes esztendők hippifazonú, továbbá a rendszerváltozást megelőző időszak piros nyakkendővel vadított kék zakóit.

Fazontól függetlenül a cél azonban közös, mert ez a majális nem az a majális, ez nem fog fáradt sörözésben kifulladni, mert ennek csúcspontja van: Kovács László külügyminiszter felesleges karácsonyi ajándékainak kisorsolása tombolán.
Amikor tehát az utolsó műanyag tányér is a szemeteskukában landol, a szervezők a vendégsereget a római-parti csónakházba invitálják, hogy itt, a hűs félhomályban tegyék próbára szerencséjüket. Egy tombolajegy háromszáz forint, az akcióból befolyt összeg pedig a nyugdíjas külügyérek segélyalapját gazdagítja.

A tét óriási. Még a kisebb nyereménytárgyak, könyvek, ilyen-olyan kiadványok is csábítók, a két főnyeremény, a kárpátaljai festő Kárpátalja festménye, valamint a Jeruzsálem témájában született, gyöngyházberakásos tárolóeszköz még a legmateriálisabb világképű nyugdíjasokat is játékra sarkallja. A herendi porcelángyárban készült Kossuth Lajos-papírnehezékért is nagy a tülekedés. A könyvekhez egyébként használati utasítás is tartozik, a főtombolás elmagyarázza az izgatott közönségnek, hogy a Kovács László nevére szignált köteteket meg lehet tartani. Ez főként a dedikált, ám külügyminiszteri szemmel hasznavehetetlen Bibliára érvényes.
Előbb az italok mennek el, néhány üveg különleges vörösbor, egy díszdobozos grúz konyak és egy flaska román pálinka, amelyet új tulajdonosa románul köszön meg. Ekkor már kezdek aggódni, hogy üres kézzel kell hazamennem, ám végül tombolaisten rám mosolyog, és Pécs Szabad Királyi Város címeres kiváltságlevelének reprint kiadásával jutalmazza kitartásomat. Mondhatom, gyönyörű könyv, már a kötése sem mindennapi, a legnagyobb értéke mégis az, hogy Kovács László egyszer sem nyitotta ki.