Lerendezett olimpia

Akár valamely hihetetlen sikert, világraszóló diadalt, úgy jelentette be a kormány és a „független” sajtó: 2012-ben sem lesz olimpia Budapesten. Nyugodt szívvel hozzátehetjük: ha rajtuk múlik, később sem lesz. A jelenlegi állás szerint előbb rendeznek nálunk Világ Ifjúsági Találkozót, mint olimpiát. A VIT jobban illenék a kormány politikai arculatához és a főpolgármester hajlamaihoz.
Végső soron nem az olimpia miatt bánkódunk. Csak nagyon kevesen hittek abban, hogy hazánk 2012-ben megkapja a játékok rendezési jogát. A döntéshozók már évtizedek óta nagyhatalmi politikai játszmákat, gazdasági lobbiérdekeket szolgálnak, maga az olimpiai eszme kevéssé befolyásolja őket. Minimális esélyünk lett volna, hogy mi legyünk a kiválasztottak, de a kormány visszavonulóját akkor sem lehet győzelemként ünnepelni, ha megúsztunk általa egy esetleges visszautasítást. A megfutamodás nyílt és egyszerű beismerése annak: ez a kormány nem kívánja arra a szintre fejleszteni hazánkat, hogy megrendezhessünk egy olimpiát. A kormány gazdasági racionalitásra hivatkozik, ebből is nyilvánvaló, hogy nemleges döntésének nincs semmi köze a gazdasághoz meg az ésszerűséghez. A 4600 milliárd forintos becsült költség valóban sok pénz, majdnem annyi, mint az ország egyéves költségvetése. Ám a felépítendő sportlétesítmények (stadionok, sportcsarnokok, uszodák), valamint a szervezés és a lebonyolítás ennek az összegnek csak egy töredékét, nem egészen 20 százalékát vinnék el, a többi pénz infrastrukturális beruházásra menne. Utakat, vasutakat, metrót, repülőteret, hidakat kellene építeni, illetve felújítani, szálláshelyeket létesíteni, javítani a vendéglátás, az egészségügy, a kommunikáció színvonalát, eltüntetni a fővárost elcsúfító nyomortanyákat, egyáltalán kitakarítani a várost, tehát olyan fejlesztéseket végrehajtani, amelyek lakhatóbbá teszik Budapestet és az országot. Ezekre a beruházásokra az olimpia nélkül is szükség lenne. Hiszen közlekedni, telefonálni, tiszta levegőt szívni az olimpiától függetlenül is kell, ezek a normális emberi lét feltételei, ha ezeket megteremtettük, s ráadásul még olimpiát is rendezhetünk, az égiek kedvelt gyermekeinek érezhetnénk magunkat. Ám regnáló kormányunk nemcsak az olimpiát, hanem a jelek szerint a normális emberi lét feltételeit is sajnálja tőlünk. Kerek egy esztendeje vannak hatalmon, s ezen idő alatt az égvilágon semmit nem építettek, semmivel nem gyarapították az országot, semmit nem tettek hozzá a közös szellemi-anyagi vagyonhoz. Ha terveznek is valamit, az nem az egyszerű, mezei állampolgár kényelmét, komfortját szolgálja, hanem kizárólag a haverok, a brancsbéliek, a lobbitársak, a hazai és külföldi üzleti partnerek kedvére történik. Állítólag 2012-ig közel 3000 milliárdot szánnak erre a célra. Feltéve, hogy folyamatosan újraválasztják őket, az elkövetkezendő kilenc évben előbb-utóbb csak épül valami, de nem nekünk. Hiszen az ő autópályájukat, az ő lakóparkjukat nem mi fogjuk használni, igénybe venni, belakni. Nekünk maradnak az elkerülő utak meg a lerobbant bérházak és lakótelepek.
A számítások szerint az olimpia megrendezése 720 milliárd forint többletkiadást jelentene a költségvetésnek. Erre nincs fedezet, mondja a kormány. Az emberektől vonnák meg a pénzt, de ilyen áron a Medgyessy-kormány nem akar olimpiát rendezni – érvel Kovács László. Megható, ám az emberektől most is megvonják a pénzt, s nemhogy az olimpiának, de a nélkülözhetetlen infrastrukturális beruházásoknak sem látjuk a nyomát. Úgy látszik, azokra sincs fedezet. Az olimpia reménye mint nemzeti cél fellendíthette volna a gazdaságot, lelkesítette volna az embereket, lendületet adott volna az országnak. A rendezés elvetésével a kormány nem az olimpia ellen lépett fel, hanem a lendület, a lelkesedés, a pezsgés, a nemzeti cél, a remény ellen.
Nem véletlen, hogy döntésüket diadalként élik meg.