Sissi-torta, Esterházy, almás rétes: ezek a legkedveltebb süteményfajták az osztrák fővárosban – mondja Veronika Ischl, a bécsi Müllner cukrászda üzemeltetője, miközben betessékel az üzlethelyiségbe. Jól esik hallani, hogy felkapott az Esterházy, ráadásul igen drága: egy tortaszelet ára 750 forintnak felel meg – felelem rá, de a feltűnően csinos hölgy „lehűt”; Bécsben úgy tudják, hogy az Esterházy igazi osztrák „találmány”. A magyar határtól mindössze 60 kilométerre fekvő világvárosban és környékén hozzávetőleg kétezer cukrászda működik, érdemes tehát megfontolni, milyen specialitással rukkol ki egy ilyen vállalkozás, ha talpon kíván maradni – mondja Veronika Ischl. – Bécsben egy 100 négyzetméteres, cukrászdának is kialakítható ingatlan bérleti díja havonta átlagosan kétmillió forintba kerül, kivételt képez persze a belvárosi sétálóutca és közvetlen környezete; ott akár a csillagokig is emelkedhetnek az árak. A szakberendezés kialakítása átszámolva minimálisan tízmillió forintba kerül. Egy cukrászda működtetéséhez legkevesebb négy alkalmazottra van szükség, közülük is a cukrászmester személye a kiemelendő. Híres szakmabeli esetén ugyanis gyakorlatilag biztosított a vállalkozás üzemeltetése, ám egy felkapott mester a munkáért forintban átszámolva elkéri a havi 1-1,2 millió forintot is, míg a többi dolgozó „beéri” a 400-500 ezres fizetéssel. S akkor még nem beszéltünk a könyvelésről, a jogi képviseletről, a marketingről, a reklámról, az adókról és a kommunális költségekről – sorolja a többi költségelemet Veronika Ischl, aki elárulja: utóbbiak is viszik a milliókat.
A fenti információkért cserébe elmesélem, hogy Magyarországon az uniós csatlakozást népszerűsítő kampány helyezte fókuszba a bécsi cukrászdákat. Ha ugyanis hazánk tagja lesz az EU-nak, akkor cukrászdát nyithatunk Bécsben, hirdették a plakátok a népszavazást megelőzően – fejtegetem az osztrák hölgynek, aki erre váratlanul felkacag. Veronika Ischl derül azon, hogy a magyarok a drága osztrák fővárosban akarnak vállalkozni, vagy erre késztetik őket, hiszen ez még a tősgyökeres bécsieknek is kemény dió. Ráadásul a „bécsi cukrászda” fogalom a szakmában, mondja, persze nem akar bennünket ezzel megsérteni. Aligha képzelhető el ugyanis, hogy a különböző Mozart-süteményeket, vagy a Sissi-tortát olyan „érzéssel” készítené el egy budapesti mester, mint egy bécsi. Egy osztrák sem tud igazi „gulascht” főzni – fűzi hozzá végezetül. Uniós tagság ide, uniós tagság oda, Ausztriában már most is lehet magyar állampolgárként cukrászdát nyitni. Mint az Osztrák Gazdasági Kamaránál megtudom, a magyar vállalkozások letelepedését egy osztrák–magyar keretegyezmény teszi lehetővé, amely honfitársainkra nézve gyakorlatilag ugyanolyan kötelezettségeket és jogokat ír elő, mint az uniós polgárokra.
Bécsben egy cukrászda megnyitásához egyébként iparűzési engedély kell, s gyakorlatilag ez a dokumentum „kiváltja” az üzlet létesítéséhez szükséges további eljárást is. Pórul járhat azonban az a Bécsben „portyázó” magyar vállalkozó, aki nem beszél jól németül, illetve kevésbé járatos az üzleti világban. Az említett engedély beszerzéséhez ugyanis végig kell járnia a rendkívül bürokratikus útvesztőket. A dokumentum tudniillik illetékköteles, ráadásul olyan feltételeknek kell megfelelnie egy induló vállalkozásnak (megfelelő telephely, képesítési bizonyítvány, szociális biztosítások, úgynevezett nulla tartozás, s az érintett teljes vagyonával felel a vállalkozás kötelezettségeiért), amelynek teljesítése osztrák állampolgároknak sem könnyű feladat.
Ha valaki vállalkozást akar tehát gründolni, célszerű tanácsadóhoz vagy ügyvédhez fordulnia, ami szintén nem olcsó mulatság. Mindent összevetve, negyvenmillió forintos kezdőtőke, továbbá havi 10-15 milliós cash-flow nélkül nem érdemes egy magyarországi kisvállalkozónak azon törnie a fejét, nyisson-e cukrászdát az osztrák fővárosban, vagy sem.
Ausztriában kötelező a kamarai tagság is. Mindez, ágazattól függően, 20-100 ezer forintos regisztrációs költséggel indul, majd évente az árbevétel után kell pengetni a százezreket. Bár igaz, ez a kiadás a többi költséghez képest, fogalmazzunk a témához illően, már csak hab a tortán.
Inkább együtt, mint egyedül. Kilenc évvel ezelőtt az ausztriai EU-népszavazás mottójának az osztrákok a „Gemeinsam statt einsam”, vagyis inkább együtt, mint egyedül elnevezésű, német szójátékot választották. A magyar kormányzati kampánnyal ellentétben Ausztriában ugyanakkor nem rejtették véka alá a csatlakozás várható kellemetlenségeit. Ám azzal az osztrákok sem számoltak, hogy az uniós tagság a tejfeldolgozó üzemek 80 százalékának bezárását, a „belső” élelmiszerárak csökkentését, a munkanélküliség bővülését, stratégiai cégek német tulajdonba kerülését, a GDP zuhanását, továbbá a világszerte legendás osztrák semlegesség végleges elvesztését jelenti.
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
