Kedves Nagy József,
nem magával akartam szót váltani a Fidesz kongresszusán. Schranz Edit volt érdeklődésem fókuszában. Bizonyára ismeri őt, Frei Tamás felesége. Rádiós. Korábban színésznő akart lenni. Néhai Vámos tanár úrral nevelgettük őt a Nemzeti Színházban és a Várszínházban. Ügyes volt Schranz Edit, de nem lett színésznő. Kissé merev volt a színpadon. Saját elhatározásából ment el rádiósnak. Kedveltük őt rádiós minőségében is, mert kedvezett a kultúrának. Amikor megvonták mikrofonengedélyét, Vámos tanár úrral megvédtük őt. Szakmailag. Sikerrel tettük ezt, Schranz Edit ma is rádiós.
Kedves Nagy József, Schranz Edit a Fidesz-kongresszuson is kissé merev volt. Jobb hátul állott és jegyzetelt. Ráköszöntem. Oldani akartam az ismerős merevséget. Lazítani – ahogy Hofi Géza mondta. Szerettem volna elérni nála, hogy ugyanúgy viselkedjen, ahogy az MSZP-kongreszszusokon szokott viselkedni. Rövid ideig sikerült a pedagógiai kűr, aztán Schranz Editből kibugygyant a patron. Nem szeretem a szélsőjobboldaliságot. Valami ilyesmit mondott. Mondjuk egy gesztenyefalevéllel kapcsolatban buggyant ki Schranz Editből ez a felemelően eredeti gondolat.
Kedves Nagy József, ilyen alkalmakkor én nevetek vagy arrébb megyek. Az utóbbit választottam. A soros szónok élvezhetőbb produkciót kínált. Ekkor közölte velem szép szemű szomszédnőm, hogy maga a 168 Óra újságírója, és minden szavamat lejegyezte.
Kedves Nagy József, maga önpusztító dolgot művelt. Lapjában maga engem leállíthatatlannak nevezett. Sőt azt is leírta, hogy szívesen társalgott velem. Mi van? Elindultam fölfele a börzén? Még egy-két ilyen újságcikk, és valaki maguk közül Pulitzer-emlékdíjat ad szerénységemnek.
Kedves Nagy József, lehet, hogy magát e kis színes tudósítás miatt a 168 Órától kirúgják. A 168 Órában rólam ilyeneket kell írni: nem értelmiségi, köpönyegforgató, tehetségtelen, áruló, kommunista, jezsuita, Szálasi apródja. Vegyen példát kolléganőjétől, aki csodálatosan tud hazudni rólam. Ha érdekli Sándor Zsuzsa nagyszerű újságírói teljesítménye, olvassa el Médiaegyensúly című könyvem 258. oldalát. S vesse össze az ott olvasottakat a valósággal, amely az 53. oldalon áll. A 261. oldalon Bölcs István helyettes főszerkesztő úr bizalmas reflexiójával is megismerkedhet. Vagy vegyen példát Mester Ákos főszerkesztő úrtól, aki szerint a Kerényi nevű ember „tűréshatárainkat” próbálgatja.
Kedves Nagy József, a 168 Órában hazudni – az valami. Fenyegetni – az is valami. Az ilyesmi illik a 168 Órához. Bár a fenyegetős figura mostanában nem elég hatásos. Olyan, mint amikor a műfogsorok csattognak. De e trendekkel szemben egy kis színesben emberszámba venni Kerényi Imrét? Ez, barátom, kirekesztő köreikben nem divat. Ha maga komolyan gondolta azt, amit írt, vagy a 168 Órának nem kell maga, vagy magának nem kell a 168 Óra.
Kedves Nagy József, voltam én már a maga főszerkesztőjénél vacsorán. Mester Ákos nappalija kissé szűk volt, emiatt a képernyő ijesztően nagynak hatott. A tányérokon ráksaláta illatozott. Ez akkoriban történt, amikor Mester Ákos még nem vette fel a VIP-hitelt. Akkoriban Mester Ákos felajánlotta nekem a maga személyes és baráti körének teljes támogatását. Bármikor. Bármiben. Van, aki az ilyesminek örül. Van, aki másként van nevelve.
Kedves Nagy József, a maga haja ezen az ominózus politikai eseményen szépen volt levágva. Természetes volt és elegáns. Ilyennek kellene lennie a 168 Órának is.
Kedves Nagy József, maga jól ismeri a leszivárgás elméletét. Az úgy van, hogy maguk hazudnak valamit. Egy szinttel lejjebb levélíróik indulatos szamárságokat irkálnak. Még egy szinttel lejjebb leköpik a másként gondolkodó szavazópolgárt. Még lejjebb az autógumik késsel történő vagdosása következik. A legeslegalsó szintet még nem ismerjük. Köszönjük, fiúk, köszönjük, leányok. A francia köztársaság elnöke üdvözli Mester Ákos főszerkesztő urat. Én pedig önt.
Kedves Ferenczy Krisztina,
ragyogó napsütésben léptél ki a gesztenyefák árnyékából. A Fidesz-nép a bejárat körül zsinatolt, a kamerák a hírességeket vadászták. Láttam a jelenetet. A kutya se figyelt rád. Testtartásod feszült volt, mozgásritmusod fékezett. Néhányan integettünk neked. Bevonultál a kongresszusi központba. Nem volt módod észrevenni a kedvességet. El voltál foglalva felülemocionált önmagaddal. Azt élted meg, hogy helyzet van. Pedig csak szombat reggel volt.
Kedves Ferenczy Krisztina, egy óra múlva megkérdeztél, merre van a kijárat. Szemedben bizonytalanság tükröződött. Mint akinek klausztrofóbiája van. Nem akartál elmenni, csak kitekinteni. Nem mehettél el, hisz újságírói feladataidat végezted egy fontos eseményen.
Kedves Ferenczy Krisztina, fél órával később fölém hajoltál és bal fülembe suttogtál egy rémhírt. Történetesen képben voltam. Elmondtam neked a hiteles információt. De te még egyszer elmondtad a rémhírt. Aztán harmadszorra is.
Kedves Ferenczy Krisztina, a második kör mindig fölösleges. A második kört a szerkesztők mindig kihúzzák. Joggal. A harmadik körnél pedig felfigyelnek a kuncsaftra. Hogy nincs-e valami baja. Rád néztem. Láttam, amit láttam. Mikor a Nap-keltében kérdezel, akkor is túlfeszült vagy. Mintha élet s halálról lenne szó. Pedig csak egy kérdést kell feltenni.
Kedves Ferenczy Krisztina, színésznő korodban egyszer az üldözött leány szerepét játszottad a színpadon. Fehér cérnazoknit viseltél. Elragadó voltál. Kezed ugyan remegett, de arcodon derű volt és végtelen nyugalom. Sokan szerettek beléd. Egyik barátunk feleségül vett. Szüleid újszászi házában is fehér cérnazoknit viseltél.
Kedves Ferenczy Krisztina, kérlek, keresd a jót. Lehet, hogy tévedek, de azt láttam rajtad, hogy egész nap a rosszat keresed. Nagy nehezen meg is találtad. Itt volt az a zsúfolt terem. Tele normális emberekkel, mint te meg én. Ezek a normális emberek egymásnak érzelmi szövetségesei is. Odakint is zsúfolt volt a Gesztenyéskert. Nem tudom, észrevetted-e, a bentiek bizonyos algoritmus szerint kimentek, a kintiek pedig beszöktek. Lelki igény volt a vegyülésre. Boldog emberek simogatták egymást. A tekintetükkel. Ha ezen a napon a kongresszusi központban az intelligenciaszintet mérték volna, a műszer visított volna. Mint Pakson. Itt sok olyan ember volt, akitől te is és én is tanulhatunk. Itt nem az ellenség volt jelen, hanem a megkerülhetetlen és tiszteletre méltó másság. Ezt el kell fogadnod, kedves Ferenczy Krisztina, akkor is, ha érzelmeid más csoportosuláshoz kötnek. Kérlek, fogadd el e másságot természetes princípiumként, és keresd benne a jót. Ne pusztítsd az élőt csak azért, mert ellene vagy motiválva. És mert éppen ebből élsz. Ne félj. Cikkeidet lehozzák akkor is, ha nem drámázol.
Kedves Ferenczy Krisztina, nagy nehezen megtaláltad a rosszat. S a Magyar Hírlap május 19-i számában a lényegtelent mutattad be. Odakint megtaláltad a Sikeres Feltalálók emberét. Egyedül van, esetleg ketten-hárman vannak. Ismerjük őket jól. Egyikük, D. doktor az üvöltő széllel szemben rohant egyikünk induló autója után, s hatvanadszor harsogta el, hogy a magvakat azonnal el kell vetni. Csodabogarak mindenütt akadnak, nálatok is. Eltaláltad a szarva között a tőgyét. Mégis szeretném, ha téged többen szeretnének, kedves Ferenczy Krisztina. Úgy, mint régen. Csak rajtad áll. Csak nyugodt arc kell és fehér cérnazokni. A régi barátsággal köszöntelek.
Kedves Lovas István,
illő szavakkal méltattad György Péter publicisztikáját a Vasárnapi Újságban. Ha élne Kádár – ez az írás címe. Mi tagadás, György Péter cikkét ki kell vágnunk az ÉS-ből. Le kell préselnünk, és gondosan el kell rejtenünk az imakönyvünkben. György Péter azt is leírta, amit mi nem írhatunk le. Hogy a médiafogyasztók megunták és megutálták a megmondóemberek arcát és beszédét.
Kedves Lovas István, szaporodnak a jó előjelek. Zappe László kolléga a Népszabadságban a magyar média ügyében Brutusért kiált. Egyre többen leszünk. Legközelebb talán Hankiss tanár úr fog felrobbanni. Aztán a többiek. Vagyunk már néhányan. De ötszáz walesi bárdnak kell zúgnia, hogy ne éljen Eduárd. Tarthatatlan a helyzet. A magyar média dehumanizálta önmagát. Kufárok foglalták el a Templomot. Sokan azt gondolják, hogy kötélből ostort fonván ki kell őket onnét kergetni. Szerintem kellenek a kufárok. Mert néhány közülük szakmailag jó. Csak törvénybe kell foglalni, hogy mit vár el tőlük a közérdek által vezérelt társadalom.
Kedves Lovas István, örüljünk a balliberális tévékritikának. De igazad van: fogadjuk gyanakvással azt. Az önkritika a hatalom megtartásának kigyakorlott eszköze. Az önreform eredménye mindig ugyanaz. Minden marad, ahogy volt, csak mások húzzák a vonót. Ezek az urak azt hiszik, ha Ragáts urat kinevezik perui alkirálynak, meg van mentve a haza. Balliberális írástudóinknak tovább kell lépniük. Meg kell érteniük, hogy a tulajdonviszonyok átrendezésére és új társadalmi megrendelés kibocsátására van szükség. A magyar média összességében olyan mintát sugároz, mely emberileg elfogadhatatlan. A politikai konfliktus, az agymosás és a véleménynyilvánítás szabadságának lábbal tiprása csak része az alapdrámának. A saját érdeküket hajszoló egyéneket és csoportokat a közérdek által vezérelt társadalom ellenőrzése alá kell vonni.
Kedves Lovas István, a médiakufárok már sejtenek valamit. Gyárfás Tamás udvarol nekünk. A Magyar Nemzet újságíróinak társaságát keresi. A hét végén Tápiószentmártonban Atilla nagykirályt ünnepelték. Ki hangosított és ki forgatott ott két napon át? Fásy Ádám. Egy barterszerződés alapján. Tehát ingyen. Lebilincselő volt Fásy Ádám az Atilla-domb VIP-sátorában. Eltáncolta az objektív méhecske románcát. Kinevettük. Nem sértődött meg. Megmondtuk neki, a pénze nem kell, de médiájával átsorakozhat. Az is médiaegyensúly, ha a műsorfolyamokon belül valósul meg az egyensúly. Gyárfás is átsorakozhat Nap-keltéjével. Gyárfás Tamás elemi érdeke, hogy bebizonyítsa, nem ő maga a szennyes ár.
Kedves Lovas István, egy feladatunk van. Zúgnunk kell, hogy ne éljen Eduárd. Amúgy az a véleményem, hogy az egész dolgot a parlamentre kell bízni. Van itt egy magyar miniszterelnök. Medgyessy Péter. Az ő haverkái szemünk láttára válnak közmegvetés és köznevetség tárgyaivá. Ha Medgyessy nem csinál semmit, ugyanebben részesülhet. Utódai is ugyanebben részesülhetnek. Medgyessynek lépnie kell. Meg kell védenie a demokráciát a médiájától. Őszre új médiatörvényt terveznek. Medgyessy mondja meg Újhelyi képviselőnek, hogy kisfiam, erre van az előre. Ha Újhelyi képviselő ezt nem érti meg, keressen helyette másikat.
Hajrá, Medgyessy Péter. A magyar miniszterelnök bizonyítsa be, hogy keresztneve nem Eduárd. Eduárd ellen már György Péter is zúg. Ha Medgyessy mégis Eduárd, lelke rajta. De bizonyos idő után az Eduárdoknak vége. Mostanában, hál’ istennek, vér nélkül.
Kedves Lovas István, barátsággal köszöntelek.
Kedves Mihancsik Zsófia,
én becsülöm Molnár Gál Pétert. Sok mindenben nem értek vele egyet, mégis. Molnár Gál Péter valamivel előttem cseperedett fel, sokat tanultam tőle. Néhány fontos merényt együtt valósítottunk meg. Kedves Mihancsik Zsófia, ez a Molnár Gál Péter egyszer elvitt engem a Café Babelbe. Sok jeles értelmiségi vitatkozgatott ott. Maga volt a bálanya. Maga finoman felelősségre vonta Molnár Gál Pétert. Azt firtatta, mit keres itt ez a Kerényi Imre nevű ember. Molnár Gál Péter valahogy megoldotta a gordiuszi csomót, az este sikeresen lebonyolódott. Akkoriban a maga kedvenc szavajárása ez volt: szét kell szálazni. Mármint a problémákat. Nem nagyon értettem személyem iránti bizalmatlanságát, de nem is nagyon érdekelt. Hát szétszálazgattuk a problémákat egész este, maga is, Szilágyi Ákos is, Molnár Gál Péter is, én is. Kádár már nem élt akkoriban, Grósz még igen.
Kedves Mihancsik Zsófia, a napokban újra bizalmatlan volt velem kapcsolatban. Május 26-án a Klub Rádió Hétzáró című műsorában maga hosszan szidott engem. Én természetesen nem lehettem jelen. Az apartheid ma nálunk így működik a médiában. Másutt is.
Kedves Mihancsik Zsófia, nemrégiben meglátogattam Schweitzer főrabbi urat. Schweitzer főrabbinak szép kékesszürke szeme van. Az a baj, Kerényi, hogy maga jobboldali gondolkodó lett. Mondta a kékesszürke szemű főrabbi. A kékesszürke szem a jobboldali szó kimondáskor meghidegedett. Pedig ő temette el a sógoromat. Akkor nem volt hideg a kékesszürke szem. A válasznál a kékesszürke szemű főrabbi megzavarodott. Azt mondtam neki, hogy egy vallás főpapja nem engedheti meg magának, hogy a jobboldaliságot az ördögtől származtassa. Zavarában a főrabbi hosszan elbeszélgetett velem. Túl hosszan. Kék szőlőt kellett csipegetni egy huzatos szobában, órákon át. De Schweitzer főrabbi úr nem tudta jóvátenni a jóvátehetetlent. A kirekesztést. Azzal sem, hogy végül sejtetni engedte, ki biztatta az országból való távozásra a kirekesztő Landeszmann főrabbit. A magyargyalázó papot. Akinek leléptetését aztán illő módon megköszöntem a leléptetőnek.
Kedves Mihancsik Zsófia, nem vagyok fogyasztója a Klub Rádió szolgáltatásainak, de mint érintett személy kikértem az anyagot. Nem adták ki. Csak ha megvásárolom. Megrendeltem a CD-t. Megállapítható, hogy maga – a szoclib média ötödik hadoszlopának jeles képviselője – nem kedvel engem. Ez rendben van. Lehet, hogy mostanában Schweitzer főrabbi úr sem kedvel engem. Ez is rendben van. De a Rágalom iskolája című színjátékot nem értem.
Kedves Mihancsik Zsófia, a dekadens Eugen Ionesco egyszer meglátogatta a szarkasztikus szellemű fenegyereket, Bertolt Brechtet. Ionesco lila nyakkendőt viselt, és felsóhajtott. A világ megismerhetetlen! Bertolt Brecht ráreccsent. Honnan tudja?
Kedves Mihancsik Zsófia, maga ebben az adásban azt mondta, hogy Jancsó Miklós és Konrád György urak ne vitatkozzanak Kerényi Imrével, mert Kerényi Imre fasiszta. Honnan tudja?
Kedves Mihancsik Zsófia, én azon emberek közé tartozom, akiknek nem tetszik Spiró György „Jönnek a mélymagyarok megint, jönnek a szarból…” kezdetű költeménye. Juszt László médiamunkássága sem kedvem szerint való. Hogy a magyar média moslékot gyárt, attól sem vagyok elragadtatva. Izrael állam mai palesztinpolitikájával sem értek egyet. Néhai Rabin politikája volt mérvadó számomra: területet békéért. Szegény Rabin miniszterelnököt megölték. Az övéi ölték meg. Hideg szemmel. Saron mostanában – engedve az amerikai és európai nyomásnak – Rabinra hajaz. Saron vigyázzon. Lehet, hogy intoleránsai megölik. Eme állampolgári vélekedés maga szerint fasizmus? Ha igen, mindjárt mondok magára valami csúnyát. De nem mondok. Nem úgy vagyok öltözve.
Kedves Mihancsik Zsófia, szeretném, ha maga elfogadna engem. Mint embert. Kérem, segítsen. Mit tegyek ennek érdekében? Tagadjam meg értékrendemet? Keresztelkedjek át? Változtassam meg a származásomat? Ivartalanítsam magam?
Kedves Mihancsik Zsófia, maga a minap egy high-tech rádióstúdióban ült, és hosszan lőtt rám. Vadászgatott reám a tankból. Aztán kijelentette, hogy Kerényi Imrét nem kell levadászni, mert úgyis lejár a szerződése. Egyébként is vacak a színháza.
Kedves Mihancsik Zsófia, a Madách Kamara megújítása Mácsai Pál és Kerényi Imre közös szellemi terméke. Az új program iránt érdeklődnek a külföldi fesztiválok. A körúton Az Operaház Fantomja nagy durranás. Meghívom magát ide, kedves Mihancsik Zsófia, negyedmagával. A páholyomba. Mosolyogva fogadom majd az előcsarnokban. Mert emberből vagyok, miként ön is emberből van. Ha akarja, a proszcéniumpáholyba is beülhet. A titokzatos ötös számúba. Az a Fantomé. Bár nem hinném, hogy a Fantom és ön egyetértenének. A Fantom ugyanis végül toleráns. Isten önnel.
*
Ceterum censeo: Magyarországon az eurokonform médiahelyzet törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
