Meg kell tanulnunk az EU hétköznapjait

Magyarország csak olyan megoldásokat tud elfogadni, amelyek nem sértik a tagállamok szuverén egyenlőségét – jelentette ki az EU jövőjéről folyó vita kapcsán a Külügyminisztérium korábbi integrációs és külgazdasági államtitkára. Balázs Péter tegnap kezdte meg munkáját az állandó magyar EU-misszió új vezetőjeként Brüsszelben.

Az előttünk álló időszak kapcsán a minap ön azt nyilatkozta, hogy nem lesz könnyű feladat, mert ismeretlen utakon járunk. Miben látja ennek az időszaknak a nehézségeit?

– Elsősorban az unión belüli érdekegyeztetési folyamat megismerésében. Számunkra az EU eddig olyan volt, mint egy várkastély, melyet kívülről alaposan megfigyeltünk. Néztük, hogyan épül föl, milyen mozgások vannak benne, de azért a várfalakon kívül helyezkedtünk el. Most beülünk a lovagterembe, és részt veszünk a kerekasztalnál folyó egyeztetésen. Ez egy olyan világ, ahol mi még nem nagyon mozogtunk. A konvent talán már ilyen tapasztalattal szolgál, de az EU hétköznapjait is meg kell tanulnunk. Ez az első nagy kihívás, amely időben egybeesik a felkészülésünk utolsó évével.

– Miként látja, nagykövetként mennyiben lesz más a munkája, mint elődjéé?

– Nagyrészt más lesz. Juhász Endre igen sajátos feladatkört töltött be, amely egyedülálló volt az egész bővítésben. Ő úgy volt nagykövet, hogy egyben tárgyalásvezető is volt. Ami most következik, az mindenképpen új. Az április 16-i aláírással megkezdődött az aktív megfigyelői státus. Ezenkívül az érdekkezelés módja is alapvetően különbözik attól, ha valaki a belépésről tárgyal, vagy ha beül egy 25-ös körbe. Ez olyan, mintha üzletfélből üzlettárssá válna az ember.

– Beszéljünk egy kicsit a jövőről! Heteken belül nyilvánosságra hozzák a jövendő EU-alkotmány teljes szövegtervezetét. A jelenlegi szövegen – magyar szemszögből – min kellene változtatni?

– Nagyon sok minden pozitívan alakult a konvent munkájában, például az egész uniónak az egyszerűsítése, átláthatósága, a jogszabályok rendezése, egyáltalán, az a tény, hogy a sokszorosan módosított alapszerződések bokraiból most egy nagyon egyszerű alkotmány „desztillálódik”. Némi meglepetést keltett azonban a konvent elnökének kezdeményezése az EU intézményeit illetően. Az európai integráció politikatörténeti okokból nagyon erősen jog- és intézménycentrikus. Valójában azonban most nem elsősorban az intézményekről van szó, hanem olyan problémákról, melyek ott csapódnak le: ezek közé tartozik például a tagállamok számának óriási növekedése. Az igazi kérdés azonban a hatalom megosztása. Magyarország csak olyan megoldásokat tud elfogadni, melyek nem sértik a tagok szuverén egyenlőségét. Mi azt mondjuk, hogy bizonyos területeken kifejezésre kell juttatni a tagállami egyenlőséget – ilyen például az, hogy az Európai Tanács elnöklésében ugyanazt a szerepet töltsük be. Amikor azt mondom, hogy ugyanazt a szerepet, nem biztos, hogy az a jelenlegi mechanizmus fenntartását jelenti. Huszonöt taggal ugyanis már nem lehet úgy folytatni, ahogy eddig.

– Milyen elképzelések vannak a rendszer megújítására?

– Számos elképzelés van. Először azonban egyet kell értenünk a diagnózisban, tehát abban, hogy huszonöt taggal már nem tudjuk ugyanazokat az elnöklési rendszereket fenntartani. Miközben azonban új megoldásokat keresünk, nem téveszthetjük szem elől a tagállamok egyenlőségét.

– A Benelux országok a minap nyilvánosságra hoztak egy kompromisszumos javaslatot, mely továbbra is elutasítja az állandó elnöki pozíció létrehozását, de enged a biztosok számát illetően. Nem gondolja, hogy ez a javaslat gyengítheti a kis és közepes országok álláspontját, mely az „egy ország, egy biztos” elvére épül?

– Jelenleg az uniónak egy 20 tagú bizottsága van. A nizzai csúcson kompromisszum született arról, hogy fennmarad az „egy ország, egy biztos” elv. Azt gondolom, hogy ez egy érvényes döntés az EU-n belül, és messzemenően megfelel az új tagok várakozásainak. A most csatlakozók számára jelképes jelentősége is van annak, hogy ők is betölthessék azokat a szerepeket, melyeket a tagállamok. Egyébként a konventbeli döntési folyamatnak és majd a kormányközi konferenciának van egy időbeli kifutása. Ha a kormányközi konferencia valóban nagyon eredményes lesz, akkor lehet, hogy eljut a döntésig, körülbelül akkor, amikor mi EU-tagok leszünk. Utána következik a ratifikációs folyamat, és 2006 táján lehet azzal számolni, hogy életbe lép az új alkotmány. Addig a jelenleg érvényes döntések határozzák meg az életünket. Időben is két lépcsőben kellene gondolkodni: most úgy indulunk, hogy mindenkinek lesz például biztosa, később pedig talán egy új rend alakul ki. A tagállami egyenlőséget azonban akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni.