Rendezni kell a műszakiak elismertségét

A mérnöki rendtartásról szóló 1923. évi XVII. törvénycikket a Nemzetgyűlés nyolcvan évvel ezelőtt szavazta meg. Ezzel a lépéssel véget ért az a több mint negyven éven át tartó küzdelem, melyet a magyar műszaki értelmiség folytatott a mérnöki cím viselésének szabályozásáért, a gyakorlati jog rendezéséért és a Mérnöki Kamara létrehozásáért. Ezt követően több mint hetven év telt el, míg 1996-ban megszületett a ma is hatályos második mérnöktörvény, amely szabályozza a jelenlegi Magyar Mérnöki Kamara létrehozását és működését.

Idén ünnepli a magyar mérnöktársadalom az első mérnöki rendtartást szabályozó törvény elfogadásának nyolcvanadik évfordulóját. Az első mérnöki rendtartásról szóló 1923. évi XVII. törvény megszületéséért – melyet 1923. február 28-án szavazott meg a Nemzetgyűlés és március 29-én került kihirdetésre – több mint négy évtizedig küzdött a hazai mérnöktársadalom. A kiegyezést követően (1867) beindult egy olyan hatalmas gazdasági, technikai fejlődés és fellendülés az országban, amely előtérbe helyezte a mérnöki tevékenységeket, a műszaki folyamatokat – jelezte a jubileum kapcsán Kováts Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke.
Kováts Gábor rendkívül fontosnak nevezte, hogy már ebben az időben felvetődött a közösségbe szerveződés gondolata, melynek első lépéseként megalakult a Magyar Mérnök- és Építészegylet. Ezt követően az 1870-es években napirendre került a szakmai kamara létrehozása, ám ehhez törvényi szabályozás kellett. Nagyon érdekes, hogy bár a szabályozás előkészítése többször eljutott a megvalósítás fázisáig, vélhetően politikai indokok miatt mégsem születhetett meg a törvény, pedig a gazdaság fejlődése és a műszaki szakemberek is igényelték, hiszen egyre több külföldi mérnök is beáramlott az akkori Magyarország területére. Bár az első világháború visszavetette a kezdeményezéseket, a mérnöki társadalom fontossága egyre inkább előtérbe került. Aztán hosszas előkészítést követően végül, 1923-ban megszületett a mérnöki rendtartásról szóló törvény, amely szabályozta a szakmai kamara létrehozását is. Először a Budapesti Mérnöki Kamara alakult meg Zielinszki Szilárd vezetésével, majd ezt követte a Magyar Mérnöki Kamara létrehozása. (Az élet igazságtalanságát mutatja, hogy Zielinszki Szilárd, aki rengeteget küzdött a kamara és a mérnökök elismertetéséért, ezt követően rövidesen meghalt.) A kamara az érintettek és a gazdaság szereplőinek megelégedésére jól működött egészen 1945 januárjáig, amikor Szálasi Ferenc egy tollvonással az összes magyar szakmai kamarát megszüntette. A felszabadulást követően csak az ügyvédi kamara tudott újjáalakulni, a többi szakmai kamara hosszú évtizedekre megszűnt létezni.
Bármennyire is igényelték a hazai műszaki szakemberek a változást, azt csak a rendszerváltást megelőző évek hoztak, ezért a kamara újjáélesztésére irányuló lépések is csak 1989-ben kezdődhettek újra. 1989 márciusában megalakult a budapesti, majd nem sokkal később az országos kamara is, ám a törvényi szabályozásra még évekig várni kellett. Végül 1996-ban fogadta el az Országgyűlés a ma is érvényben lévő törvényt, ám a mérnöktársadalom szerint ez a szabályozás „szűkebbre” sikerült, mint szerették volna – jelezte Kováts Gábor. Az országos kamara éppen ezért kiemelt feladatának tekinti, hogy az uniós csatlakozásunkhoz kapcsolódóan belátható időn belül rendezni lehessen a nemzetközileg is elfogadott magyar műszaki szakemberek elismertségét.
***
Jubileumi küldöttközgyűlés. A tizenhétezer tagot számláló és 19 szakmai tagozatot átfogó Magyar Mérnöki Kamara tegnapi jubileumi küldöttközgyűlésén ünnepelte az első mérnöki rendtartásról szóló törvény elfogadásának nyolcvanadik évfordulóját. A rendezvényen jelentős hangsúlyt kapott a hazai mérnöktársadalom jövőjét érintő kérdések áttekintése, amely különösen aktuális uniós csatlakozásunk tükrében.
***
A mérnöki rendtartásról. A Mérnöki Kamara rendeltetése, hogy a mérnöki karnak erkölcsi tekintélye és hazafisága felett őrködjék: a kamara tagjainak jogait és érdekeit védje; a mérnökök működésének jog- és szabályszerűségét ellenőrizze; tagjai felett e törvény korlátai közt a fegyelmi hatóságot gyakorolja; a kar erkölcsi színvonalának emelését és érdekeinek fejlesztését véleményadás és javaslattétel útján előmozdítsa. (1923. évi XVII. törvény 5. §.)