Szilíciumvölgy a Zsámbéki-medencében

Prix d’Excellence-díjat vett át tegnap Berlinben a Mammut-projekt. A legrangosabb nemzetközi területfejlesztési elismerés épp úgy Kenyeres Sándor nevéhez kötődik, mint az általa alapított akadémiai Talentum-díj vagy a Talentis program, amely a közép-európai Szilíciumvölgyet akarja létrehozni a Zsámbéki-medencében. A top 100-ban is szereplő milliárdos, hajdani villamosmérnök rácáfol minden előítéletre: mint mondja, a pénz önmagában nem érdekli – ő alkotni akar.
Kenyeres Sándor egyáltalán nem úgy néz ki, mint a milliárdosok a sznob magazinok címlapjain. Kétségtelen, ötvennégy évesen is megőrzött valamit abból a fiatal villamosmérnökből, akinek a hetvenes évek derekán abban a szerencsében volt része, hogy a Tungsram félvezetőprojektjének menedzsereként Japánban és a kaliforniai Szilíciumvölgyben tehetett tanulmányutakat. A tervgazdaság fojtó levegőjéből kiszabadulva valósággal rácsodálkozott arra az organikus együttműködésre, amely a csúcstechnológiai iparágakban a termelő és kutató-fejlesztő cégek, valamint az egyetemi oktatás között tapasztalható volt. Térben és időben sűrítették mindazt, amire szükség volt a kirobbanó gazdasági sikerhez – és ezt tudásklaszternek nevezték.
Akkortájt azonban az idő még nem érett meg ilyesmire. Kenyeres Sándor is elsodródott a tanult szakmájától: a rendszerváltozás után már lakóparkok szervezését és finanszírozását irányította. A területfejlesztő szakma és a nagyközönség akkor figyelhetett fel a nevére, amikor a budai belváros megvalósíthatósági koncepcióját kidolgozta. A sokak által kétkedve fogadott elképzelés azóta igazolódott: a Fény utcai piac, a Millenáris Park és a Mammut ikerépülete valóban betölt olyasfajta nívós életszervező funkciót, amelyre a szedett-vedett Moszkva tér mind a mai napig nem képes. A területfejlesztők nemzetközi szervezete, a FIABCI által adományozott berlini kiválósági világdíj pedig a kizárólag nemzeti tőkéből megvalósított Mammut-projekt nemzetközi elismerése is, amelyet alkotó- és befektetőtársával, S. Nagy Sándorral együtt valósított meg. Szervezettséget, imázst, atmoszférát honorált a zsűri a két ütemben (1998-ban és 2001-ben) átadott szolgáltató komplexum esetében, honorálta azt a finanszírozási és szervezési bűvészmutatványt is, amelyet üzlettársával együtt véghezvitt: néhány tízmilliós tőkével milliárdos nagyságrendű beruházást hoztak tető alá. A sikeres vállalkozó nem csekély összeget vissza is forgat a tehetségápolásba. Ennek legkarakteresebb példája a 2002-ben alapított akadémiai Talentum-díj, amelyet Kenyeres Sándor Kelet-Közép-Európa kiemelkedő tehetségű fiatal tudósai számára alapított, s amely évente három kategóriában húszezer eurós ösztönzéssel jár együtt.
Ez a díjalapítás kétségkívül már egyfajta előjátéka volt a Talentis programnak. Nemcsak a Magyar Tudományos Akadémiával való szoros együttműködés érdekében, de azért is, mert a profilba illeszkedett: mindkettő a tudásnak tőkévé való konvertálását igyekszik elősegíteni. Kenyeres Sándor ugyanis a Mammut-projekt sikere után elérkezettnek látta az időt, hogy a negyedszázada született magyar Szilíciumvölgy ötletét megvalósítsa. Saját bevallása szerint az általa alapított programiroda három év alatt mintegy negyven szakértő bevonásával közel ötmilliárd forintot költött el a program előkészítésére saját forrásaiból.
A Talentis önmeghatározása szerint regionális innovációs klaszter, az első közép-európai innovációs övezet. A húszéves program célja, hogy a közép-európai szellemi tudástőkét összefogja és Magyarországra koncentrálja. Valamennyi eleme EU-kompatibilis, és szervesen illeszkedik a Nemzeti fejlesztési tervbe is. Ötvenezer új munkahellyel jár, mire a program három pillére – a kis- és középvállalkozásokat is befogadó csúcstechnológiai park, az Akadémiával együttműködésben megvalósítandó nemzeti innovációs központ és az egyetemi campus – megvalósul a térségben. Terveznek ezenfelül bor- és gasztronómiai fellegvárat, termálfalut, ökoparkot, lovasparadicsomot, golfközpontot, művésztelepet, elővárosi vasutat, konferenciacentrumot is – összesen háromszáz jelentős projektet. Mindennek a tőkeigénye mintegy 12 milliárd euró, amelyet a tervek szerint 75-80 százalékban magántőke, 20-25 százalékban állami és uniós források fedeznek majd. Jelentőségében és hatásában tehát nemzeti, társadalmi, európai ügyről van szó, méretében pedig Európa jelenleg legnagyobb ilyen projektje. A Takács Ernő vezette Talentis Programiroda először tavaly novemberben, egy régiófejlesztő konferencián lépett színre a Károlyi-palotában, s a prezentációt követően – mint a programalapító Kenyeres Sándor mondja – az agglomerációból több helyszínjavaslattal is megkeresték a projektet. Mindenképpen a „Budapest metropolisz nyugati kapuja” koncepció tűnt követendőnek, így ideális fejleménynek látszik, hogy idén május 8-án a Zsámbéki-medence regionális fejlesztési társasága befogadta a programot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Budajenő, Telki, Páty, Tök, Perbál, Etyek, Biatorbágy, Mány, Zsámbék, Herceghalom, Bicske, Óbarok, Csabdi települések által határolt kistérség képe a következő két évtizedben gyökeresen átalakulhat: miközben a települések megtarthatják eredeti karakterüket, megőrizhetik múltjukat, a környezetük egy virágzó tudásrégiónak ad helyet. A választásban nem csupán az alapinfrastruktúra megléte, a vonzó környezet és az új gondolatra való nyitottság, de az itt lakók kiemelkedő képzettsége is közrejátszott. Az állami és uniós pénzeket becsatornázó térségfejlesztő kht. (amelynek a zsámbéki régió és a Talentis Programiroda is alapítója), valamint a fokozott érdeklődést mutató magántőkét összefogó kft. a nemzeti földalapról szóló törvénynek megfelelő földcserékkel kezdi a munkát, s hamarosan következhetnek az első kapavágások.
Kenyeres Sándor, aki az előtanulmányok során számos nyugat-európai előképet áttanulmányozott munkatársaival a franciaországi Sophia Antipolistól és Grand Lyontól az angliai Milton Keynesig, úgy látja, két év előnyünk van a tudásklaszter létrehozásában közép-európai szomszédainkhoz képest: ezt kell megtartani a sikerhez. Húsz év múlva a környezetfejlesztésnek köszönhetően egy virágzó mintarégiót remél a Zsámbéki-medencéből. Olyat, amilyet negyedszázada ott, a széljárta Szilíciumvölgyben megálmodott…