Téma és variációk

Négy évig tartó rekonstrukció után három kiállítással újra megnyílt a világ egyik legnagyobb és legértékesebb grafikai gyűjteményét őrző bécsi Albertina. A látogatók megcsodálhatják a hajdani magánpalota gyönyörűen rekonstruált neoklasszicista dísztermeit, amelyek kulturális eseményeknek adnak helyet.

Az Albertina, amely a gyűjteményét megalapozó Albert szász-tescheni hercegről kapta nevét, Bécs történelmi negyedében, az Opera és a Burggarten közelében áll. Grafikai anyaga szinte egyedülálló a világon: 65 ezer rajzot és egymillió metszetet őriznek itt. Legféltettebb kincsei közé tartoznak Raffaello Santi, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Albrecht Dürer, Rembrandt, Rubens, Claude Lorrain, Delacroix, Manet, Cézanne művei. XX. századi anyagukban fellelhető a modern művészet szinte minden nagy alkotója. Jelentős az építészeti rajzgyűjtemény is, amelyet a tíz évig Rómában élt Philipp von Stosch (1691–1757) alapozott meg. Neki köszönhetően került az Albertinába mintegy kétezer XVI–XVII. századi és kora XVIII. századi olasz építészeti rajz, valamint a barokk nagy építészének, Francesco Borromininek a hagyatéka. Itt őrzik azt a négyezer rajzot is, amely kiadja a Habsburgok építészetének teljes dokumentációját az 1700 és 1918 közötti időből. A gyűjteményt folyamatosan bővítik a modern osztrák építészek, illetve a világ kortárs építészeinek rajzaival.
Az Albertinában van Ausztria első és legjelentősebb fotógyűjteménye is, amelyet 1999-ben alapítottak két nagy törzsanyagból (a Josef Maria Edernek köszönhetően megszerzett művekből, valamint a fotóalbumairól híres Langewiesche kiadó gyűjteményéből, amelyet az ausztriai Ludwig Alapítvány adott kölcsön). A mostani fotótárlaton 110 művész 1500 képét láthatjuk, köztük a fotótörténet úttörőinek munkáit (német nyelvterületen éppen Bécsben volt az első fotókiállítás 1864-ben). És nemcsak a fotókat tekinthetjük meg, hanem a masinákat is.
A palota, amelyet Albertina néven ismert meg a világ, a Bécs központjában lévő Augustiner-bástyára, a hajdani erődített városfal egyik utolsó maradványára épült rá, amelyet az 1529-es török ostrom után emeltek. Története, fénykora a császárkorra vezethető vissza. Sylva Tarouca grófnak, a Hofbauamt igazgatójának, aki egyben a holland udvari kancellária feje is volt, Mária Terézia 1745-ben engedélyezte, hogy palotává alakítsa át a XVII. század második felében épült hivatalt. Az épület egy ideig az ő székhelye volt, később vendégháznak használták, 1795-ben I. Ferenc császár Albert Kázmér szász-tescheni hercegnek és feleségének, Mária Krisztina főhercegnőnek ajándékozta. Albert, aki 1765 és 1780 között Magyarország királyi helytartója is volt és szenvedélyes műgyűjtő, a Burggartenre néző oldalon hosszan elnyúló szárnyat emeltetett 1801 és 1805 között, Louis de Montoyer belga építész tervei szerint. Itt kapott helyet a díszterem, amelyet Apolló és a kilenc múzsa márványszobra díszít. A fényes rezidencia és a gyűjtemény később hitbizományként Károly, majd Albrecht, utána Frigyes főhercegre szállt. A Habsburg-monarchia felbomlása után, 1919-től a palota az Osztrák Köztársaság tulajdona lett mint múzeum. A császári udvari könyvtárral 1920-ban vonták össze, 1921-től nevezik Albertinának.
A palota Opera felőli oldalát 1945-ben bombatalálat érte, s utána csak nagyon leegyszerűsítve, a legszükségesebb munkálatokra szorítkozva állították helyre. A teljes, nagy ívű rekonstrukciót és átépítést az osztrák oktatási és kulturális minisztérium határozta el a kilencvenes években. A terv az volt, hogy az Albertina egyszerre legyen múzeum, tanulmányi és kutatóközpont. A munka 1999 februárjában kezdődött a Steinmayer und Mascher építészpáros tervei alapján, s napjainkban fejeződik be; része a teljes rajz- és metszetgyűjtemény digitalizálása. A termekben még érezhető a friss festékillat, egy-egy lépcsőforduló le van zárva, de ez mit sem zavarja a tömött sorokban érkező publikumot, látnivaló így is van elég. A főbejárat visszakerült eredeti helyére, föl a bástyára. A látogató vagy mozgólépcsőn, vagy a tér másik oldalára vezető elegáns, széles lépcsőn juthat fel a kapuig. Az üveggel fedett, tágas belső udvarból márványoszlopos terembe jutunk, onnan márványlépcső vezet fel a dísztermekig, illetve a régi palota kiállítótermeihez. Ha lefelé megyünk, a lesötétített fotótörténeti kiállítótérbe jutunk. A négyszintes, 26 ezer négyzetméteres épületkomplexumban a kiállítótermek tágasabbak. A raktárt számítógéppel vezérelt, hipermodern tárolórendszerré építették ki, 60 másodperc alatt minden mű megtalálható benne.
Az új Albertinához méltó a Téma és variációk című reprezentatív nyitókiállítás Edvard Munch műveiből. Száz festmény, százötven grafika és litográfia sorakozik a termekben, közülük ötvenet a világ számos nagy múzeuma kölcsönözött. A képeket témák szerint csoportosították, a festmények mellett ott vannak – előzményként vagy éppen újabb feldolgozásként – a grafikák, litográfiák és néhány pasztell. A festmények, amelyeket csak könyvekben láttunk: a Csók, a Féltékenység, a Sikoly, a Madonna, az Este a Karl Johans utcán, az Este Saint-Cloud-ban, a Lányok a kikötőhídon több változata, az önarcképek és a késői portrék. Élet és halál, vágy és magány, szorongás és remény. A palota másik részében, ahol kortárs művészeket állítanak majd ki rendszeresen, az amerikai Robert Longo hatalmas méretű szénrajzai fogadnak. Freud bécsi rendelőjét és lakását ábrázolják ezek a képek – Edmund Engelman 1938-ban készült fotói alapján, valósággal „pszichoanalizálva” a tudós környezetét, aprólékosan fölfejtve minden részletét.
Nagyszüleink elbeszéléséből tudjuk: a háború előtt nem kellett gazdagnak lenni ahhoz, hogy az ember Budapesten hajóra vagy vonatra szálljon, Bécsben megnézzen egy-két kiállítást, meghallgasson egy előadást az Operában, jóízűen megvacsorázzon, majd másnap visszahajókázzon vagy -vonatozzon Magyarországra. Nem is olyan régen nekünk mindez még elérhetetlen álom volt. Ma már nem az (legföljebb gazdasági korlátja van). S mivel a nagy képzőművészeti kiállítások többnyire még mindig „megállnak” Bécsben, s Budapestre csak ritkán jutnak el, ha tehetjük, érdemes felkerekednünk.
***
Kiállítás-előrejelzés
Brassai 2003. VI. 1. – VI. 21.
Raffaellótól Goyáig Remekművek az Albertinából 2003. VII. 4. – VIII. 17.
Florentina Pakosta 2003. VII. 4. – IX. 28.
Albrecht Dürer 2003. IX. 5. – 11. 30.
Klimttől Picassóig 2003. X. 10. – 2004. I. 11.
Georg Baselitz 2003. X. 10. – 2004. I. 18.
Rembrandt 2004. IV. 2. – VI. 27.