Tisztelt Szerkesztőség!

Meddig marad Magyar Bálint?
Felháborodva olvastam az Oktatási Minisztérium furcsa közbeszerzéseiről, a vezetők utazásairól szóló híreket. Vajon mikor áll a minisztérium épülete elé Gusztos Péter egy Lop stop! táblával? A tolvajbandázó Kuncze Gábort nem zavarja, amit párttársa művel? A miniszterelnök most miért nem szónokol a „magasabb erkölcsi mércéjéről”? Az előző ciklusban ennél kevesebbért is kicsináltak bárkit a jelenlegi kormánypártok, ha érdekük úgy kívánta. Az SZDSZ jobban tenné, ha nem ragaszkodna Magyar Bálinthoz, mert biztos vagyok abban, hogy még a párt kicsiny szavazótáborát is felháborítják a miniszter úr módszerei.
Vincze S. Tamás, Budapest

Bush politikája
Néhány megjegyzés a május 16-i számban megjelent Koppány György: Szempontjaim Amerika mellett című olvasói levélhez. Egy országot nem minősít, hogy az ősök valamikor bevezették: a Mindenható szerepeljen pénzeiken. (Bush szívesen hivatkozik Istenre, amikor egy kisebb országot fenyeget vagy ellene háborút visel.) Az agyelszívással az a helyzet, hogy az USA-ban a magasan képzett szakembereket jobban megfizetik, mint bárhol a világon. Az oda irányuló munkavállalási hajlandóságnak elsősorban ez az ösztönzője. Tény, hogy a kutatási eszközöket az Egyesült Államokban kiemelkedő szinten biztosítják. Ezt az ország gazdasági ereje és ambíciója magával hozza.
Amerikának sorsdöntő érdemei vannak a nácizmus leverésében. Kénytelenek vagyunk azonban arra a politikára is gondolni, amelyet Roosevelt folytatott a II. világháború befejeztével. Churchill prófétai meglátása ellenére „összeszűrte a levet” Sztálinnal, és térségünket átengedte a bolsevikoknak. A több évtizedes szovjet megszállásnak máig is isszuk a levét: szellemi és gazdasági elmaradottsággal küszködünk. Miért szidják az emberek nálunk az Egyesült Államokat? Elsősorban az onnan hozzánk érkező irányzatok, termékek, szórakoztató alkotások, stílusok nagy részének silány, gusztustalan, ellenszenves volta miatt. S egy ideje ellenszenvet kelt a Bush-kormány nemzetközi egyezményeket, szervezeteket semmibe vevő tevékenysége. Világos, hogy az USA katonai és gazdasági hegemóniára tör a Közel-Keleten.
Rossz benyomást kelt továbbá, hogy az amerikai politika Európában a volt szovjet csatlós államokban is készséges partnerekre talál. Washingtont például nem zavarja, hogy Magyarországot ma is az exkommunista kövületek, illetve híveik kormányozzák, azok, akik pár éve még diktatúrát működtettek. Az elvtelen szervilizmushoz szokott politikusok Moszkva helyett ma a Fehér Ház (és Brüsszel) óhajait lesik. E jelenségek erősítik hazánkban a jelenlegi amerikai kormány elleni hangulatot. De a hangsúly a kormányon, és nem a népen van.
Dr. Mérei Béla, Budapest
***
FABINYI JÓZSEF (Budapest): Írásom alapja a Magyar Nemzet május 21-i számában megjelent, Szarka Ágota tollából származó cikk és az előző napi televíziós adás, amelyben részleteket közöltek a honvédség „reformjáról”. Külsőség ugyan, de a lényeget takarja, hogy százötven éve honvédeknek nevezzük a magyar katonákat. Ez beleivódott a köztudatba, a nyelvbe, az irodalomba. Pontosan kifejezi, hogy a magyar katonáknak mi a feladatuk, akárhol és akármilyen katonai tevékenységet folytatnak. A honvéd kifejezés tehát semmiféle idegen befolyás vagy vélt követelés esetében sem hagyható el. A támadás, amit a dilettáns honvédelmi miniszter környezetével együtt tervez, a zárt rendi alakzatok, vezényszavak és használatuk ellen irányul. Ehhez tudnunk kell, hogy a zárt rend minden külsőségével együtt a fegyelem egyik (csak az egyik) elemét képezi. A fegyelemhez a kötelességtudatot magas szintig kell fejleszteni. Az előbb leírtak fennállnak akkor is, ha a korszellemnek megfelelően megszűnik a kötelező sorkatonai szolgálat, és csak zsoldos hadseregünk lesz. A zsoldos- sereg tagjainak is elsőrendű feladata, hogy „honvédek” legyenek akkor is, ha majd az uniós haderő részét képezik.
*
Dr. FRIVALDSZKY SÁNDOR (Budapest): Amikor olvasom Bayer Zsolt érdekes cikksorozatának 22. részét (Új moralisták, farizeusok), nem egészen értem a sorokból áradó megdöbbenést. Nem tanult a jó tollú újságíró marxizmus–leninizmust? Úgynevezett baloldali kollégái nemcsak tanultak, hanem azt a gyakorlatban alkalmazzák is. A marxizmus–leninizmus szerint az erkölcs ideológia, tehát felépítmény, vagyis az alaptól függ. Ezért ahány alap, annyi erkölcs. Világosabban fogalmazva: a csoportérdek ideológiákat szül, amelyekkel a csoportérdekeket meg lehet támogatni. Ez az erkölcs szerepe. Igaz, mi másként gondolunk az erkölcsre, mint tőlünk független mércére. Azonban azt el kell ismernünk, hogy mások jól forgatják tollukat a csoportérdekük védelmében, és ezt a blöfföt sokan be is veszik.
*
BRADÁK KÁROLY (Bécs): A Magyar Nemzet május 17-én megjelent Magazin című mellékletének 39. oldalán Móser Zoltán tollából a következő olvasható: „Tudjuk, hogy Dukas Mihály I. Géza királyunknak koronát ajándékozott.” A tudományos kutatás a mai napig nem igazolta, hogy a bizánci császárságból a magyar királyságba valaha is korona érkezett volna, hogy VII. Michael bizánci császár (1071–1077) koronát ajándékozott volna, hogy magyar király ajándékba koronát kapott volna, hogy a megajándékozott I. Géza magyar király (1074–1077) lett volna, hogy az ajándékba kapott korona a Szent Korona abroncsa lett volna, hogy a Szent Korona eredetileg több különálló, más időben, más helyen készített részekből állt volna. Vagyis Móser Zoltán a tárgyra, az ajándékozásra és a személyekre vonatkozó tényközlése alaptalan. Ez pedig annyit jelent, hogy nem „tudjuk”, a Szent Korona tudományos kutatása több mint 200 esztendeje – 1790 óta – mindezt csak föltételezi!