Zsidó autonómia – zsidók nélkül

A szovjet kormány zsidó autonóm terület létrehozásáról szóló határozatának értelmében 1928 áprilisában érkeztek az első betelepülők a távol-keleti Tyihonykaja állomására. Ma Birobidzsánban e háromnegyed évszázadot már csak elhalványuló emlékek, lényegében csak a kétnyelvű feliratok idézik. A zsidók a peresztrojka idején kiköltöztek Izraelbe, talán ha ezren maradtak az autonómiában. Oroszokon kívül a Kommerszant Vlaszty idelátogató riportere, Alekszej Alekszejev is inkább csak kínaiakkal találkozott.

Moszkvából már nincs közvetlen repülőjárat Birobidzsánba. Légi úton legfeljebb Habarovszkig lehet eljutni, onnan már buszra vagy vonatra kell szállni. Az utasokon egyáltalán nem látszik, hogy merrefelé is jár az ember. Ez még akkor is furcsa, ha a gorbacsovi nyitás éveiben több zsidó hagyta el e területet, mint ahányat a legutolsó, 1989-es népszámláláskor összeírtak. A pályaudvaron azonban már feldereng a múlt. Kétnyelvű, orosz és jiddis feliratok mindenütt, a téren hatalmas gránit menóra. A közvécén aztán az is pillanatok alatt kiderül, hogy ez bizony nem Izrael. Az egykori Szovjetunió távoli sarkában lévő területen ma is csak egy szálloda van, felesleges tehát külön nevet adni neki. Mint ahogy az autonómia központjának főterét is egyszerűen csak térnek hívják, míg az egyetlen magasabb épületet „kilencemeletesnek”. A változás errefelé ilyen értelemben korántsem olyan látványos, mint Moszkvában. Ennek megfelelően a járműpark is csupán régi, megviselt japán autókra cserélődött le, jelezve a legközelebbi kapitalista iránypontot. A város külföldi vendégei néha egy-egy Izraelből visszalátogatón kívül inkább egy másik hatalom, a vonattal háromórányira lévő Kína szülöttei. Ahogy a finnek egy jót inni járnak át Szentpétervárra, úgy őket a játékszenvedély hozza ide. Vízum nélkül utazhatnak kaszinózni, hiszen otthon nemcsak a rulett, de még a félkarú rablók is tilalom alá esnek. Az itteniek is kihasználják a vízummentességet, de ők főképp ruháért, cipőért és furcsa márkájú magnóért, videóért ruccannak át Kínába.

Az egykor nagy számban itt élő zsidóságra ma már csak a feliratok emlékeztetnek az állami intézmények, iskolák, múzeumok falán. Ennyi és nem több. Megszólalni már csak oroszul tudnak, legfeljebb néhányan az új idők kihívásával felvéve a versenyt, kínaiul. A piac tele van hamisított kazettákkal, CD-vel, de zsidó klezmerzenét sehol nem találni. A könyvesboltok kínálata hasonló, jiddisül semmi, maximum oroszul egy szakácskönyv a zsidó konyha receptjeivel. A könyvtárban még bőven maradt olvasnivaló jiddis nyelven is, azonban már nincs, akit érdekeljen. A 2. számú iskolát is csak azért nevezik ma zsidó iskolának, mert itt még fakultatív nyelvként jiddist vagy ivritet lehet tanulni. Ezzel szemben egy-egy élelmiszerbolton még ott virítanak a cirkalmas jiddis betűk, az árukínálat azonban olyan, mint Oroszországban a nagyvárosok kivételével bárhol. „Izraeli kaser bor” azért van, igaz, azt még oroszul sem tudták helyesen felírni rá, hogy „kóser”. Vodkából azonban többfajta kóser is van, ráadásul helyesen írva. Az éttermek zsidósága is csupán a portálig terjed, hiszen a menü nagy része disznóhús.

Talán az eddigiekből is kiderült, hogy Birobidzsánban ma igazi zsidókkal találkozni ritkaság. Még a két zsinagógában sem mehet biztosra az ember. A régi ütött-kopott apró kis faház, de inkább csak ünnepekkor tévednek be néhányan. A rabbi szerint már csak ezer zsidó él az autonóm területen, ha a vegyes családok tagjait is beszámítjuk, akkor sincsenek többen háromezernél. A nyolcvanas évek végén, a kivándorlás nagy hulláma idején Birobidzsánban összeomlottak a lakásárak. Mindenki eladni akart. Ezer, maximum háromezer zsidó. Ennyi maradt a cinikusan a világ végére száműzött egykori kirakatautonómiából. Ilyen alapon ma szinte az összes nagyváros pályázhatna ilyen státusra, Szamarában például tízezer zsidó él. Egész Oroszországban a demográfusok szerint 300-600 ezren. A zsidó szervezetek vezetői persze a támogatásokra gondolva milliós nagyságrendről – egy-három millió zsidóról – beszélnek.

Ez utóbbi adatok azonban elgondolkoztatók. Ha a legutóbbi népszámláláskor, 1989-ben az Orosz Föderáció területén hatszázezer zsidó élt, s ma mondjuk kétszer annyian vannak, akkor kik vándoroltak ki Izraelbe?

A két zsidó föld. A birobidzsáni zsidó autonóm terület nagysága 36 ezer négyzetkilométer, míg Izraelé 20 770; 190 ezer, illetve 6,03 millió lakossal. A zsidók aránya Birobidzsánban 0,5–4, míg Izraelben 80 százalék. Óriási a különbség az átlagkeresetekben is, az oroszországi terület 135 dollárjával szemben a zsidó államban 1416 dollár. Ez utóbbi helyen azonban magasabb, 1,8-del szemben tízszázalékos a munkanélküliség is. Leginkább azonban a terrorcselekmények tekintetében billen Birobidzsán felé a mérleg. Míg ott tavaly egyetlen ilyen cselekményt sem követtek el, addig Izraelben 125-öt. (MN)