A közelmúlt fényei

Büszkék lehetnénk, mégis inkább valami keserű dac vesz erőt rajtunk a könyvet lapozván. Már megint a múlton merengünk, igaz, nagyon közeli, még szinte a bőrünkre tapadt időkön, de mégis csak a múlton. Megkeseredik a lelkünk, összeszorul a szívünk, látván és olvasván, mennyi minden épült, mennyi nagyszerű, felemelő, magasztos esemény történt velünk a polgári kormányzás négy esztendeje alatt. A reánk kényszerített meghunyászkodás évtizedei után ismét emelt fővel, kiegyenesedő derékkal járhattunk, milliókban éledt fel a már-már kiveszettnek hitt nemzeti öntudat, új erőre kapott népünk alkotókedve. Célt és értelmet kapott az emberek munkája, visszavettük saját történelmünket, élesen különvált az igaz és a hamis, az értékes és a talmi. Gazdagodtunk lelkileg és fizikailag, s növekedésünknek volt spirituális és anyagi fedezete. Örülhetünk és büszkék lehetünk, ám elszomorító, hogy reméljük, csak átmenetileg, de annak az időszaknak vége van.
Ajánlom ezt a könyvet elsősorban Keller Lászlónak. Az általa bőszen keresett milliárdok ott vannak a könyv lapjain, megmutatkoznak a fényképeken. Mert minderre volt pénz, pedig állítólag a polgári kormány elherdálta, elsikkasztotta, bezsebelte a köz milliárdjait. Ennek ellenére valami titokzatos módon folyamatosan épült, szépült, fejlődött az ország. Érdekes, ha a tiszta kezű, üvegzsebű, talpig becsületes baloldal kormányoz, soha nem gyarapodik az ország, mandátumuk lejártakor mégis kongóan üres az államkassza. Hogyan csinálják? Nem tudjuk, nem vagyunk szakemberek.
Ajánlom még ezt a könyvet minden szocialistának és szabad demokratának. Már most eltöprenghetnek, az ő négy évükről milyen könyv készüljön. Vajon mi lesz majd benne? A paksi erőmű 2-es blokkja, Gyurcsány dörzskövei, autópályák helyett a matrica, a kilométeres forgalmi dugók, a vadkenderültetvények, az Irakba küldött kontingens, a munkanélküliek légiói, az elprivatizált bankok, a Bécsben nyitott cukrászdák, netán az itthon bezárt iskolák? Mire lesznek büszkék, mit tudnak felmutatni, mi lesz az ő teljesítményük?
Egy esztendő eltelt, ezalatt nem épült semmi. Holott a jelek szerint az ő négy évükből ez az első volt a legproduktívabb és legtermékenyebb. Forgassák ezt a könyvet, s ha már eleget fanyalogtak, ne röstelljenek okulni belőle.
Nem kell ajánlanom a könyvet azoknak, akiknek valójában készült. Ők az én protezsálásom nélkül is megtöltik majd a teret, órákig várva a dedikációra. Azoknak és azokról szól ez a könyv, akik négy évig teljes jogú, öntudatos polgárnak érezték magukat, s nem mondtak le arról, hogy ezt a felemelő érzést újra átéljék.
(Orbán Viktor ma délután 16 órakor, az V. kerületi Kristóf téren dedikálja a Történelem főutcáján című új könyvét)