A Medgyessy-kormány egy éve

A héten volt egy éve annak, hogy letette esküjét a parlamentben a Medgyessy-kormány. A 2002. május 27. óta eltelt időszakot természetesen gyökeresen eltérő módon ítéli meg a kormányoldal és az ellenzék. Tény, hogy kis parlamenti többsége ellenére a koalíció szilárdnak tűnik, a közvélemény-kutatások szerint ma is fölényesen vezető szocialista párt megnyerte az önkormányzati választásokat, a parlamenti küszöböt éppen átlépő SZDSZ viszont tovább gyengült. Egyre több elemző hívja fel a figyelmet a szaporodó gazdasági válságjelenségekre, amelyek ellenszerét egyelőre nem találta meg a kormány. Szubjektív elemeket nem nélkülöző, de szándékunk szerint mégis tárgyszerű összeállításunk belpolitikával foglalkozó törzsanyagában Medgyessy Péter kampányban elhangzott kijelentéseit igyekszünk szembesíteni a valósággal, majd vázlatosan áttekintjük, hogy mi történt az elmúlt egy évben a kultúra, a sport, a külpolitika és a gazdaság terén.

„Újabb árkok ásása helyett betemetjük azokat, amelyeket mások ástak.”

Jelentős demokratikus deficit alakult ki a kormány első évében, politikai támadások érték a független intézményeket, illetve korlátozták az egyéni szabadságjogokat. Hamar kiderült: az új kurzus az árkok betemetésére tett ígéretét csupán a retorika szintjén kívánja teljesíteni, valójában nehezen visel minden ellenvéleményt.
Az új kurzus az ellenzék szerint példátlan tisztogatással kezdte meg tevékenységét. Tizenkét évvel a rendszerváltás után aligha indokolható szakmai érvekkel, hogy a Medgyessy-kormány gyakorlatilag teljes körű személycseréket hajtott végre az államigazgatás legfőbb posztjain és az állami vállalatok élén. Ráadásul sok esetben megalázó módon nyomoztak az elbocsátottak után (például számítógépeket vizsgáltak át), úgymond fideszes kampánylevelek után kutatva. Azok a független intézmények, ahol nem sikerült személyi változásokat kierőszakolni, folyamatos politikai támadás alá kerültek. A „túl erős forint” ürügyén hetekig támadta a pénzügyi kabinet – néhány nagyvállalkozó, például Széles Gábor segítségével – a Magyar Nemzeti Bank elnökét, Járai Zsigmondot. Polt Péter legfőbb ügyész a mai napig kormánypárti össztűz alatt áll, rendszeresen interpellálják a parlamentben, többnyire politikai koncepció alapján.
„Kezdeményezzük a jogvédelem erősítését.”

A kormány politikai ellenfeleivel szemben többször kifogásolható, az ellenzék szerint egyértelműen jogszerűtlen rendőrségi akciók zajlottak: Berkecz Mária, a Millenáris Kht. vezetőjének megalázó kihallgatása, a Happy End Kft. iratainak lefoglalása, majd az ügyészségi felszólítás ellenére a dokumentumok visszatartása. A Postabank-ügyben Princz Gábor gyanúsítottat, a pénzintézet volt elnökét elsőként tájékoztatta a nyomozást vezető tiszt egy titkos KEHI-jelentésről. A csillebérci ifjúsági ingatlanok ügyében – ahol szocialista politikusok is érintettek – leállították a nyomozást csakúgy, mint az MSZP-s fantomcég esetében. Ugyanakkor a koalíció ígéreteinek megfelelően – ha néhány hónapos késéssel is – visszaállt a parlament heti ülésezése, és több ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottság is megalakult.

„Kormányom tiszteletben tartja a sajtószabadságot, megszünteti a hatalom beavatkozását a tömegtájékoztatás ügyeibe.”

Rögtön a kormányváltást követően megkezdődött a nyomásgyakorlás a közszolgálati televízió, majd a rádió vezetése ellen. Az előfizetési díjak megszüntetésével a költségvetéshez utalták – azaz a kormánytöbbség döntésétől tették függővé – a közszolgálati médiumok finanszírozását. Tömeges elbocsátások voltak a MTV-nél is, közismerten a koalíciós pártokkal szimpatizáló újságírókkal töltötték fel az állományt. A Magyar Rádió vezetőjét, Kondor Katalint és főként a Vasárnapi Újságot folyamatosan bírálták szocialista és szabad demokrata „médiapolitikusok”. A polgári értékrendet képviselő sajtóorgánumoktól – így a Magyar Nemzettől is – igyekeztek megvonni az állami hirdetéseket: az ÁPV Rt. illetékese körlevélben is nyomatékosította a reklámtilalmat az állami többségű cégeknél.

„Kormányom védelmezi a gondolkodás, a lelkiismeret és a vallás, a gyülekezés és a tiltakozás szabadságát.”

A D–209-es ügy hatására, valamint a szavazólapok megsemmisítése ellen tiltakozva néhány tüntető – jogellenesen – lezárta az Erzsébet hidat, amelyet a rendőrség először tétlenül végignézett, majd a rendszerváltás óta nem tapasztalt példátlan brutalitással feloszlatott. Vidékről autóbuszon a fővárosba hozott rendőrök segítségével a mai napig nem tisztázott jogi hátterű tömegoszlatásra került sor a Kossuth téren is.
Az önkormányzati választások előtt, Vácott a miniszterelnök egy köztéri kampányrendezvényére nem engedtek be a más véleményen lévőket, és eljárást is indítottak ellenük. A kormányfőt a kapolcsi Művészetek Völgyében szóban bíráló fiatalembert, Loppert Dánielt szintén bíróság elé állították. Hatáskörét ugyancsak túllépve a hatóság lefoglalta a Medgyessy– Nastase találkozó ellen tiltakozók szórólapjait. A rendőrség csak hosszas huzavona után és más útvonalon engedélyezte az iraki beavatkozást elítélő budapesti béketüntetést, amely egy világméretű tiltakozás része volt.

„Teljesítjük a száznapos programot.”

Kétségtelen, hogy a kormány jelentős részben végrehajtotta a jóléti intézkedéseket tartalmazó száznapos programját. Jelentősen – ha nem is egységesen és nem is mindenkinél ötven százalékkal – emelkedett a közalkalmazottak, az egészségügyben és az oktatásban dolgozók fizetése, adómentes lett az alkalmazottak minimálbére (bár a járulékokat továbbra is vonják belőle, s a minimálbér összege idén nem emelkedett). Bevezették a diplomás-minimálbért. A jóléti intézkedéseket és a költségvetés ehhez kapcsolódó módosítását egyébként a Fidesz is megszavazta a parlamentben, az MDF viszont tartózkodott.

„Több pénzt adunk az önkormányzatoknak.”

Csak az önkormányzati választások után – amelyet egyébként az MSZP a száznapos programoknak köszönhetően fölényesen megnyert – terjesztette be a kormány a 2003-as költségvetést a parlamentnek. Ekkor derült ki, hogy a megszorításokról szóló hírek részben igaznak bizonyultak. Világossá vált, hogy a 2003-as év legnagyobb vesztesei az önkormányzatok lesznek, mert egyszerűen nem biztosították számukra a közszféra béremeléseinek fedezetét. A koalíció részben tagadta a megszorítások tényét, másrészt pedig igyekezett a felelősséget a polgári kormányra áthárítani.

„Magatartásunkkal is tanúsítjuk, hogy van tisztességes politika és vannak tisztességes politikusok.”

A kormány programjában szerepelt a tiszta közélet megteremtése is. Ennek érdekében megalkották az „üvegzsebtörvényt”. Ugyanakkor egy év alatt számos korrupciós ügy látott napvilágot: Malév-botrány, Hattyúház, zárt tárgyalásos pályázatok közbeszerzési eljárás címén, ahol rendre MSZP és SZDSZ közeli vállalkozók kapnak állami megbízásokat. Hasonló ügyletek zajlottak az oktatási tárcánál is. Az egyik ilyen korrupciógyanús ügy miatt Kiss Elemér kancelláriaminiszter, Medgyessy Péter helyettese lemondani kényszerült. Keller László közpénzügyi államtitkár ugyanakkor a jogállamiság határát súroló tevékenységével szinte kizárólag ellenzéki politikusok ellen kezdeményez nyomozásokat, ám vádjairól sorra bizonyosodik be, hogy alaptalanok voltak. Sokak szerint a rendszerváltás óta a legnagyobb botrányt jelenti a kormányváltáskor számos állami intézménynél elrendelt, tisztázatlan célú, az adatvédelmi biztos által törvénytelennek minősített adatmásolás.

„Korszerűsítjük a rendőrség technikai rendszerét, és kiemelt béremelést nyújtunk a rendőröknek.”

A közbiztonság erősítésére tett ígéret kapcsán a kormány értékelése is elismeri, hogy az adósságrendezés és a technikai fejlesztések mellett komoly feszültséget okozott idén a béremelés elmaradása a rendőrségen. Ennek enyhítésére július 1-jétől illetménypótlékot állapítanak meg, ami 6–8 százalékos emelkedést jelent. Ugyanakkor megvonták a túlórapénzeket, korlátozták a benzinfelhasználást. Kevés a rendőr az utcákon, viszont bújtatott amnesztia zajlik: mintegy ezer elítéltet bocsátottak szabadon egy, a kormányváltás után elfogadott törvénymódosítás alapján.

„Ingyenessé tesszük a tankönyveket az általános iskolák első nyolc tanévében.”

A kormány maga is elismeri, hogy nem minden diáknak, csak szűkebb körben, szociális szempontok alapján biztosítják az ingyentankönyvet. Hozzátéve, hogy 2005-re a gyermekek hatvan százalékának nem kell majd fizetnie a könyvekért. Idén több mint hárommilliárd forinttal nő a Sulinet-program támogatása, ugyanakkor a Sulinet-expressz – a miniszteri biztos menesztését eredményező botrányos pályáztatás miatt – nem indult el. Mindemellett napirenden vannak az iskolabezárások, a pedagógusok elbocsátása. A kabinet az eredmények közé sorolja a kedvezményes étkeztetést a rászoruló gyermekeknek a közoktatási intézményekben, ugyanakkor leállította az iskolatejprogramot. A száznapos program részeként harminc százalékkal emelkedett a hallgatói normatíva.
Ugyanakkor kiderült: a tízezer új kollégiumi férőhelyre vonatkozó ígéretet magántőke bevonásával kívánja megvalósítani a kormány, ami valószínűleg a jelenleginél jóval drágább (százeurós) díjat eredményez.

„Semmit nem veszünk el abból, ami jó, de esélyt akarunk adni azoknak is, akiknek eddig nem volt.”

Megkezdődött a családtámogatási rendszer elértéktelenítése: egyetlen fillérrel sem emelkedett a gyermekek után járó adókedvezmény és a gyed felső határa. A családi pótlék összege ugyanakkor 2002 szeptemberétől húsz százalékkal emelkedett, valamint bevezették a 13. havi családi pótlékot. Az infláció többszörösével emelkedtek a gyógyszerárak, a közüzemi díjak. A 13. havi nyugdíj helyett csak egy „53. heti” nyugdíjat terveznek az idén. A 19 ezer forintos egyszeri nyugdíjtámogatást viszont kifizették, de az nem épült be a nyugdíjalapba. Ugyanakkor nem lettek ingyenesek a csontritkulás elleni, valamint a magas vérnyomást kezelő gyógyszerek. Állítólag készül az a javaslat, amely betegségtípustól függően differenciált támogatást tesz lehetővé.

„Haladéktalanul hozzálátunk a kórházak és a többi egészségügyi intézmény rendbetételéhez.”

A kormány évértékelő jelentése szerint hárommilliárd forintos támogatással adósságkönnyítési program indult a súlyosan eladósodott kórházak helyzetének rendezésére. Az idén csaknem 15 milliárd forint fordítható egészségügyi szakmai programokra, fejlesztésekre. Úgy vélik: a modernizációra vonatkozó elképzelések, a tervezett kórház-privatizáció semmilyen ponton nem sérti az alapvető egészségügyi szolgáltatások ingyenességének követelményét.
Az ellenzék és a szakszervezet ugyanakkor azt állítja: az egyik utolsó nagy – magyar tulajdonban lévő – állami vagyon értékesítése szegény és gazdag kórházakat eredményez majd, az ellátás színvonalának csökkenésével és elbocsátásokkal jár. Nem sokat javult az egészségügyben dolgozók helyzete sem, például a mai napig nem teljesült az ápolók hűségjutalmára tett kormányzati ígéret, amely a dolgozók egyéves bérével lenne egyenértékű.

„Végigvisszük a haderőreformot, helyreállítjuk a katonai pálya tekintélyét, önkéntes hivatásos hadsereget hozunk létre.”

Döntés született arról, hogy 2005-ig megszüntetik a sorkatonai szolgálatot. Ugyanakkor a hivatásos hadsereg létrehozása pénzügyi fedezetének fele, 62 milliárd forint hiányzik. Így sokak szerint veszélybe kerülhet az ország biztonsága, valamint nemzetközi kötelezettségeink teljesítése. Lesöpörték a nemzetőrség létrehozásának tervét, az Orbán-kormány haderőreformtervét – amelyet az MSZP is megszavazott – félretették. A Gripen-szerződések módosításával többe kerülnek majd az új vadászgépek, és egy évvel tovább kell rájuk várni. Közben a tárca több mint kilencszáz fős létszámcsökkentésről döntött.

„Kezdeményezzük a természeti környezet fokozott védelmét.”

Lesújtó véleményt fogalmaztak meg a kormány munkájáról a környezetvédők. A Levegő Munkacsoport és a Környezeti Management és Jog Egyesület értékelése szerint Medgyessy Péter és Kóródi Mária leváltott környezetvédelmi miniszter tizenkét pontos zöldvállalásából kilenc pontban semmiféle előrelépés nem történt. Sőt sok esetben romlott a helyzet. Mindössze egy olyan pontról tudtak beszámolni, ahol valóban megvalósulni látszik a kormányfő és exminisztere vállalása.

Ami a száz napokból kimaradt
Feltehetőleg azért, mert a szocialisták kampánya elsősorban az anyagi juttatásokra összpontosított, a száznapos programokban a kultúra nem jelent meg közvetlen módon. A baloldali közbeszéd is elsősorban az Orbán-kormány által létrehozott kulturális intézményeknek tulajdonított „ügyek tisztázására” tett ígéretek szintjéig merészkedett a kultúra területére. Mindazonáltal az MSZP kulturális és médiapolitikai kabinetjének a választások előtt összeállított, Kultúra, média és esélyteremtés című vitaanyaga külön fejezetet szentelt a szocialisták „kultúrpolitikai cselekvési programjának”. Az anyagban többek között szerepel, hogy „a »nemzeti közép kormánya« azonnal felszámolja a történelmi álruhájú kormánypropagandát, visszaállítja a művelődés, a kulturális közszolgálat, a média és a művészet autonómiáját”, segíti a határon túli magyarság kultúrájának megőrzését, valamint korlátozza az állam „közvetlen irányítótevékenységét”. Az idén februárban a miniszterelnök által meghirdetett Európa-tervben már jóval hangsúlyosabban szerepel a kultúra: a tervezet szerint 2004 májusától ingyenesen lesznek látogathatók az állami múzeumok, tovább épül a Millenáris Park, és évente másfél milliárd forinttal több támogatást kap a filmszakma.
Az MSZP–SZDSZ-kormány első évének kulturális minisztere, Görgey Gábor öszszességében közel ötmilliárdos gyorssegélyben részesítette a filmszakmát, majd 1,658 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A tárca szervezésében valósult meg az Európa Kulturális Sugárút című, nemzeti kultúránk legkülönfélébb szegmenseinek bemutatását célzó rendezvény.
A Nemzeti Filharmonikusoknak juttatott 1,658 milliárd forinttal szemben az ország önkormányzati zenekarait összesen 990 millióra érdemesítette tárca. A miniszter látványos vezetőcseréket hajtott végre több kulturális intézményben, elsősorban azokban, amelyeket a jobbközép kormány hozott létre. Pályáztatás nélkül kinevezte a Nemzeti Színház igazgatójává Huszti Pétert, bár később – az általánosan elmarasztaló sajtóvisszhangok miatt – ezen intézkedését visszavonta. Eltávolította a Millenáris Kht. éléről Berkecz Máriát, akinek a Centrum párt színeiben politizáló Mizsei Zsuzsa vette át a helyét a közhasznú társaság élén. Görgey az Operaház éléről menesztette az öt évre szóló megbízatásából mindössze egy évet kitöltött Győriványi Ráth György fő-zeneigazgatót, a Petőfi Irodalmi Múzeum fiókszervezetévé tette a kommunista éra társadalmát is kutató Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetet. A miniszter kísérletet tett arra, hogy a Terror Háza Múzeum öttagú kuratóriumát – a jobboldaliak állítólagos túlsúlyára hivatkozva – még hat kurátorral bővítse, majd mások mellett az ő fellépésének köszönhetően bezárták azt a kőszegi tárlatot, amely a Horthy- és a Szálasi-korszak történelmét dolgozta fel. Menesztette a sikeres hazai és külföldi kulturális rendezvényeket lebonyolító Hungarofest Kht. éléről Rubovszky Ritát, és megbízatásának utolsó napjaiban Moravetz Leventét, az alig ismert színházi rendezőt helyezte az intézmény élére. A kormány első évében a szaktárca egyetlen új kulturális intézmény létrehozását sem kezdeményezte.

Nem lesz olimpia Budapesten
Sokak várakozásával ellentétben a Medgyessy-kormány nem szüntette meg az elődje által létrehozott ifjúsági és sporttárcát, csupán átkeresztelte Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummá. Az első nagyobb kormányátalakításkor menesztett Jánosi György általános vélemény szerint a szocialista párt és a kormányfő hatalmi harcának vált az áldozatává. Az új miniszter a milliárdos Gyurcsány Ferenc egykori KISZ-vezető, a kormányfő eddigi főtanácsadója lett. A magát a nyilvánosság előtt elsősorban a Budapest Sportaréna körüli vitákban exponáló Jánosi távozása előtt megszületett a döntés: a kormány nem pályázik a 2012-es nyári olimpiai játékok budapesti megrendezésére. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hazánknak belátható időn belül nincs esélye arra, hogy a legrangosabb sportesemény házigazdája legyen. A kormány egyértelműen gazdasági okokkal indokolta a lépést, amely ellen az ellenzék élesen tiltakozott. Az ügy érdekessége, hogy a tavalyi választási kampányban még Medgyessy Péter is aláírta az olimpiai pályázatot támogató ívet.


Romló gazdasági mutatók
Az egykori miniszterelnök-jelölt programjában ez áll: „Én, Medgyessy Péter, egyezséget ajánlok a nemzetnek, hogy Magyarország gazdag és virágzó ország legyen.”

A magyar gazdaságban – az inflációt kivéve – nem akadt olyan makromutató az eltelt egy esztendőben, amely javulást mutatott volna. A Medgyessy-kabinet 2002-ben súlyos, rekordmértékű államháztartási hiányt könyvelt el, a bruttó hazai terméknövekedés lelassult, folyamatosan romlik a külső egyensúly, nő az államadósság, ami nem kis részben a tőkebeáramlás csökkenésével, majd mínuszba fordulásával magyarázható. A tavaly hivatalba lépő kabinetnek ugyanakkor a lassuló szekér felgyorsításához egyáltalán nincsen koncepciója. Kiemelt cél volt az adóreform: százezrek által igényelhető egyszerűsített vállalkozói adót és adómentes minimálbért is ígért a leendő kormány. Az evát az ígért több százezer vállalkozóval szemben nagyjából hatvanezren vehették igénybe, az adómentes minimálbér pedig, bár megvalósult, a vállalkozókra nem vonatkozott. Az ígért adócsökkentés eddig elmaradt, a rossz államháztartási mutatók alapján pedig kétséges, hogy megvalósulhat-e egyáltalán. A szocialista kampány ötvenszázalékos béremelést ígért a közszférában. Az ígéretet betartották, ám alábecsülték megvalósításának következményeit: a közszféra béremelése lehetetlen helyzetbe sodorta az önkormányzatokat, és több száz milliárd forinttal terheli az államháztartást.

Medgyessy Péter leendő kormányfőként azt mondta: a Dunaferr állami kézben marad.

Az államkassza aggasztó helyzetét a Medgyessy-kormány a korábbi szocialista többségű kormányhoz hasonlóan a privatizáció eszközével igyekszik orvosolni, áruba bocsátván a még mindig komoly erőt és stabilitást jelentő utolsó állami cégeket, köztük a Dunaferr Rt.-t. E gazdaságpolitika egyik következménye lehet, hogy az utolsó, magyar tulajdonban álló pénzintézetek is – köztük a Postabank – csak a profit követelményét szem előtt tartó külföldi bankok tulajdonába kerülnek. A kampányban megfogalmazott, hangzatos infrastruktúra-fejlesztési tervek – többek között 800 kilométernyi új autópálya építése – gyorsan köddé váltak, az új vezetésnek csak az előző kormány által elkezdett projektek befejezésére maradt ereje, a fizetőútszakaszok kiterjesztése mellett. A vasút jövője egyáltalán nem megoldott: a kormány bújtatott formában, de a mellékvonalak felszámolását tervezi, holott a MÁV veszteségének nem ez a fő forrása. A megfelelő stratégia hiánya a vasútnál egyre silányabb minőségű szolgáltatásokhoz és elbocsátásokhoz vezet. A Magyar Posta esetében is a kiadások lefaragásáig terjedt a fantázia, a kistelepüléseken lévő hivatalok bezárásától a jövő évre tervezett elbocsátásokig. A kormány mindazonáltal 25 százalékkal csökkentette az internet-hozzáférési díjakat.

A szocialisták választási kampányukban a kis- és a középvállalkozások támogatását ígérték – a turizmus területén is – a Széchenyi-terv megtartása mellett.

A kis- és a középvállalkozások a kormányzat intézkedései révén üres zsebbel és romló versenyfeltételekkel kopogtathatnak az unió kapuján. A választási retorika ígéretei ellenére a Medgyessy-kabinet felszámolta a gazdaságfejlesztési célú Széchenyi-tervet, amit a jóval szerényebb költségvetésű és gyakorlatilag használhatatlan Smart Hungary program követett. Az ország pénzügyi egyensúlyát évtizedek óta javító turizmus emellett nemhogy fejlődött volna, de soha nem tapasztalt mértékben hanyatlott az eltelt egy évben, ami nem utolsósorban a támogatások lefaragásának, illetve a szűkített pályázati lehetőségeknek tulajdonítható.

A szocialista kampány kedvelt fordulatai közé tartozott az „esélyteremtés”, az „új munkahelyek létrehozása”.

A külföldi befektetők hazánkba érkezése helyett egymást érő gyárbezárásokat követhetünk nyomon, s a tervként kitűzött 400 ezer új munkahely megteremtése is inkább fikció, mint realitás. A munkanélküliség stabilan növekszik: a KSH adatai szerint a munkanélküliek száma az első negyedév végén 265 ezer fő volt, 29 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Az új kormány hivatalba lépését követően határozottan leszögezte: nem emelik a lakossági energia árát. Ezzel szemben inflációt meghaladó mértékben emelték a gáz árát, és a privatizáció által lehetőséget adhatnak arra, hogy a Mol magánosításával a gáz árát ne lehessen szabályozni. Az ígéretek – nem szigorodik az otthonteremtési rendszer, hanem bővül – ellenére az idén megváltoztatták a lakástámogatási rendszert. A kormányzati kommunikáció szerint a lakosságot nem érintik hátrányosan a módosítások, csak mérséklik a bankok irreálisan nagy hasznát, illetve a visszaéléseket hivatottak kiszűrni. A lakáspiac fellendülését és a mobilitást fékezi az otthonteremtési rendszer megnyirbálása, ami áttételesen – az építőipar visszaesésén keresztül – a növekedés lassulásához, a munkanélküliség emelkedéséhez vezethet. A támogatási rendszer szigorításának vesztesei a bankok, ám ez áttételesen érinti a lakosságot is, hiszen a pénzintézetek nyilván sokkal óvatosabban járnak el a kölcsönök kihelyezésénél.

Az uniós csatlakozási tárgyalások során jobb feltételeket harcolunk ki az agráriumnak – ígérték a szocialisták.

A magyar gazdák már tagországbeli társaik támogatásainak a negyedére számíthatnak majd. A Medgyessy-kormány, ígéretéhez híven, röviddel megalakulása után módosította a földtörvényt: az elő-haszonbérleti jog a családi gazdaságokról a bérlőkre szállt. Ezzel megnyílt az út a külföldi bérlők és tőkebefektetők előtt, hogy az uniós csatlakozás után – a derogáció lejártát követően – megszerezzék, de legalábbis hoszszú távra kibéreljék a termőföld jelentős részét, a földbérleti idő maximuma ugyanis tízről húsz évre változott. A kabinet megszüntette a családi gazdaságok felzárkózását segítő kedvezményes hitelek folyósítását, illetve megváltoztatta a folyósítás feltételeit. Ennek eredményeként a mezőgazdaság minden szereplője, a családi gazdaságok és a részvénytársaságok is azonos feltételekkel juthatnak hitelekhez, ami jelentős versenyhátrányt jelent a kisvállalkozásoknak. A földművelésügyi tárca az idei költségvetési csomagjából kihagyta az éven belüli lejáratú hitelek támogatását is, pedig a termés betakarításáig sok agrárvállalkozó e hitelekből élt, fejlesztett. A géptámogatások folyósítását a szaktárca egy év alatt többször is felfüggesztette, legutóbb április 17-én, ami az uniós csatlakozás előtti utolsó évben hideg zuhany az ágazat szereplőinek, főként a családi gazdaságoknak. A földművelésügyi tárca nem jeleskedett a sertésválság megoldásában sem, pedig ágazati szereplők már decemberben jelezték: gond lesz a piacon. A tárca ígéretet tett a tejválság kezelésére is, vállalta, hogy a Tej Terméktanáccsal együtt fele-fele arányban összesen 400 millió liternyi tejet tüntet el a piacról. Legutóbb kiderült: a szaktárca rendelkezései csak 30 millió liternyi tejet „szívtak fel”. A tárca most kvótacsökkentésre készül, ami ellen hat éven keresztül küzdött az ágazat, és ami a tejes szakmának elfogadhatatlan. Az agrártárca ilyen hozzáállása a tejágazat összeomlásához vezethet. Eltörölték a tőzsdei ügyletek nyereségadóját, és elindították a tőzsdeélénkítő programot úgy, hogy közben magánkézbe adták a magyar tőzsdét.