Alkalmazkodó külpolitika

A Medgyessy-kormány egy esztendeje a paradigmaváltást és az alkalmazkodás intézményesítését hozta a magyar külpolitikában. Az iraki háborúban a magyar kormány nyíltan állást foglalt, hiszen meghatározó európai szövetségeseivel szemben az Egyesült Államokat támogatta. Az alkalmazkodási kényszer és eseménykövető magatartás számos kérdésben tetten érhető – a legszemléletesebben a kedvezménytörvény hatástalanításában mutatkozott meg.

Hazánk és a nagyvilág

A szociálliberális kormányprogram egyik fő céljaként meghatározza, hogy a Medgyessy-kabinet „beteljesítse hazánk teljes integrációját Európában és az euroatlanti közösségben, lezárja Magyarország euroatlanti integrációjának folyamatát az európai unióbeli tagság elérésével.” Ennek a célnak a megvalósíthatósága már a választások előtt magától értetődő volt. Miután európai integrációnkat a rendszerváltozás óta minden kormány kiemelten kezelte, Medgyessy Péter elődei közös erőfeszítései eredményeként írhatta alá Athénban a csatlakozási okmányt. Az új magyar kormány felelőssége a csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszában tetten érhető: határozottabb fellépéssel, összehangoltabb stratégiával talán jobb feltételeket lehetett volna kiharcolni, elsősorban a mezőgazdaságot érintő ügyekben. Az előnyösebb pozíció kivívásához elengedhetetlenül szükséges lett volna a tagjelölt országok szorosabb közös munkája, a visegrádi együttműködés felélesztése. Hivatalba lépése óta a Medgyessy-kormány azonban csak retorikai értelemben tartja szükségesnek a lengyel–cseh–szlovák–magyar térségbeli együttműködést. Éles paradigmaváltás figyelhető meg hazánk nemzetközi kapcsolatrendszerében is. Az Orbán-kormány regionális alapokról kiinduló európai együttműködését a Medgyessy-kabinet az Egyesült Államokhoz való határozott közeledéssel váltotta fel. Önmagában fontos, de kétségtelenül csak a magyar belpolitikai életben számít eseménynek a miniszterelnök Washingtonban tett látogatása. A szociálliberális kabinet ugyanakkor történelmi mulasztást pótolt az orosz–magyar csúcs létrehívásával. Nagy kár, hogy felemás eredménnyel – a kormány nem ért el áttörést a legfontosabb kérdésben, az adósságrendezés ügyében.

Biztonságpolitikai váltás, háborús részvétel

Az iraki háborúban az unió két meghatározó állama, Franciaország és Németország ellenében hazánk az amerikai–brit szövetség mellett kötelezte el magát, és ezzel ténylegesen is a háború szereplőjévé vált. Miután a kormányprogram leszögezi, hogy „a kormány külpolitikája értékközpontú: azoknak az európai politikai hagyományban – és így a magyar hagyományokban – gyökerező demokratikus értékeknek az alapján áll, amelyek a rendszerváltozáskor kialakult közmegegyezésben is megfogalmazódtak”, joggal merülhet fel, mennyiben sérült az 1990-es nemzeti közmegegyezés. Nos, a NATO-n belüli vitákban való nyílt állásfoglalás, a nemzetközi felhatalmazás nélküli iraki háborúban való részvétel, a többszöri kormányzati ígéret ellenére külföldre küldendő magyar katonák, a taszári ügy és az engedély nélküli átrepülések mind-mind azt bizonyítják, hogy a rendszerváltozás alapértékei veszélybe kerültek hazánkban.

Több Európa, kevesebb magyarság

A kormányprogram leszögezi: „A kormány felelősséget érez a határon túli magyarságért, annak szülőföldjén való boldogulását, helyzetének javítását, nemzeti, nyelvi és kulturális önazonosságának megőrzését kiemelt fontosságú nemzeti ügynek tekinti. A szomszédsági és a kisebbségi politikát szoros kölcsönhatásban kívánja megvalósítani.” A Medgyessy-kormány nemzetpolitikája élesen szemben áll ezzel az elvi állásfoglalással. Diplomáciai értelemben a pártállam előtti gyakorlatot követi, hiszen deklaráltan is szakít hazánk geostratégiai súlyának növelési szándékával, helyette a szűkre szabott lehetőségekre hivatkozva kizárólag a jószomszédi kapcsolatokra összpontosít. Ennek oltárán feláldozza a kormányprogramban foglalt szándékokat: a határon túli magyarság közérzetének aligha használtak az olyan kijelentések, mint „huszonkétmillió román munkavállaló” vagy „az Orbán-kormány túlszerette a határon túli magyarokat”. A szociálliberális kormányprogramban az áll, hogy az új kormány „támogatja a kedvezménytörvény további végrehajtását, ugyanakkor szükségesnek tartja az Orbán–Nastase-megállapodás felülvizsgálatát. Olyan új, a szomszédos államok számára is elfogadható megállapodások megkötésére törekszik, amelyek összhangban vannak a kedvezménytörvény eredeti céljaival, Magyarország és a határon túli magyarság érdekeivel, valamint az európai normákkal”. Mindebből csak az európai normákra összpontosítottak. A kedvezménytörvény módosított változata leszűkül az oktatás és a kultúra területére, a magyarigazolványra csak Magyarországon és csak bizonyos kedvezmények esetében lesz szükség, s kikerült a jogszabályból a határon túli magyarok vízumelbírálásának kedvezményes elve is. Mindez nem áll összhangban az eredeti törvény rendelkezéseivel, valójában a törvény semlegesítése, hatályának gyengítése zajlik.