Az adósság abból keletkezett, hogy nem teljesítették a privatizációs szerződést. A tartozás elengedéséről tavaly november 7-én Vásárhelyi István, Kamarás Miklós, Csikós Bálint, Oláh Lajos és Velez Zoltán igazgatósági tagok szavazatával döntöttek.
Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága a történtek után megállapította: a Köbál Kft. gazdasági mutatói alapján szankciófizetési kötelezettségét teljesíteni tudta volna, és a tartozás elengedése az állami tulajdonú ÁPV Rt. saját gazdasági érdekeivel is összeegyeztetetlen. Magyarán: az ÁPV Rt.-t 120 millió forintos bevételtől „megszabadító” döntés kapcsán – jogi szakértőink egybehangzó véleménye szerint – felmerül a hűtlen kezelés gyanúja.
*
Az ÁPV Rt. tavaly meghirdette, hogy 2004-ig a hétszázmilliárd forint értékű állami vagyonból legalább négyszázmilliárd forintnyit értékesíteni akar. Vagyis szinte mindent igyekszik eladni, ami az állami vagyon köréből mozdítható (Mol-részvények, bankok), azt is, ami nem mozdítható (Hajógyári-sziget). Sőt, miközben még a saját székházát – a Hungalu egykori irodaházát – is árulja, ily módon tömve be a száznapos osztogatás miatt a költségvetésen tátongó lyukat, aközben érthetetlen módon elengedett egy 120 millió forintos tartozást. A KÖBAL Kft. adóssága az 1996-os privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségek nem teljesítéséből keletkezett.
A KÖBAL Kft. a Hungalu Rt. tulajdonában volt, a privatizáció idején jegyzett tőkéje 898 millió forint, saját tőkéje 1,1 milliárd forint volt. Három érvényes ajánlatból sikerült kiválasztani azt az egy évvel korábban magánszemélyek által alapított MAL Kft.-t, amelynek vezetője, Tolnay Lajos mára – a Magyar Hírlap felső százról készített toplistája szerint – az ország nyolcadik leggazdagabb embere: 16,5 milliárd forint értékű magánvagyonnal büszkélkedhet. Tolnay Lajos volt az alumíniumipari nagyvállalkozó, aki a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után elsőként – Széles Gábort balról beelőzve – követelte az exportra termelő cégek gazdasági érdekeire hivatkozva a forint árfolyamának leértékelését.
A MAL Kft. a KÖBAL Kft. kilencvenszázalékos üzletrész-tulajdonjogát 450 millió forintért vásárolhatta meg a Hungalu Rt.-től, az ÁPV Rt. jóváhagyása mellett. A vevő vállalta, hogy a társaságot tíz évig működteti, vállalta a foglalkoztatás fenntartását, azt, hogy – 1996-os árszinten – minimum 1,8 milliárd forint beruházást hajt végre a cégben 2001. december végéig, sőt ezen túlmenően még 1,4 milliárd forint költségű környezetvédelmi kárelhárítást végez és törleszti a Hungalu felé fennálló 580 millió forintos tartozását.
A KÖBAL Kft. 2001. december 31-ig a könyvvizsgáló által hitelesített beszámoló szerint a vállalt 1,8 milliárd forinttal szemben 1,196 milliárd forintot fordított termelési célú beruházásra. A privatizációs szerződés erre a helyzetre, szankcióként, az elmaradt beruházási érték tíz százalékának befizetését írta elő az eladó számára. Mivel a Hungalu időközben megszűnt, így jogutódját, az ÁPV Rt.-t illette volna ez a pénz, már ha egyáltalán igényt tart rá. A MAL Kft. a KÖBAL-on kívül megvásárolta a Hungalutól az Ajkai Timföld Kft., az Inotai Alumínium Rt. és a Hungaluker Kft. többségi tulajdonjogát is. A MAL 2002. március elején – az ÁPV Rt. tájékoztatása mellett – a KÖBAL Kft.-t eladta a KÖBAL-Invest Kft.-nek. Ezt meg is tehette, annak ellenére, hogy a cég tulajdonosai komoly kötelezettségeket vállaltak a privatizációkor, ugyanis a továbbértékesítésre vonatkozóan a kontraktus semmilyen tiltó rendelkezést nem tartalmazott.
Tolnay Lajos tavalyi nyilatkozatában azzal indokolta a KÖBAL értékesítését, hogy nem indult be a világpiaci konjunktúra, az alumínium áresése 25 százalékos volt, sőt az értékesítést és a nyereséges gazdálkodást „tovább nehezítette az erős forint”, hiszen jórészt hazai alapanyagokkal és hazai energiával dolgoznak, az alapanyagimport aránya csupán 12 százalékos. Tolnay tavaly azt állította, hogy az erős forint miatt önmagában is több milliárd forinttal romlott gazdálkodásuk egyensúlya.
Ez akkora hátrány, amit kigazdálkodni lehetetlen volt, ezért cégünk a korábbi évek 4-4,1 milliárd forintos nyeresége helyett az idén várhatóan 1,4 milliárddal zár, jövőre pedig már a terveinkben is veszteséggel számolunk – húzta alá tavalyi nyilatkozatában Tolnay. „Természetesen a történteket nem néztük ölbe tett kézzel. Már februárban eladtuk a tulajdonunkban lévő KÖBAL Kft.-t, amely igen komoly, évi hatmilliárd forintos forgalmú, fóliagyártó profilú cég volt, s ennek a tranzakciónak a bevételét az alumínium vertikum megerősítésére fordítottuk”. Vagyis az eladásból befolyt pénzt felhasználták, a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettség elengedéséért pedig az ÁPV igazgatóságához fordultak. A MAL, miután 2002. márciusban túladott a KÖBAL Kft.-n, 2002. június végén kérte először a szankciófizetéstől való eltekintést, majd ezt a kérést szeptember 11-én megismételte. Ebben a levélben felveti, hogy hajlandó máshol a szankciónak – vagyis csupán a 120 millió forintnak – megfelelő környezetvédelmi beruházást megvalósítani.
Az ÁPV Rt. ügyvezetése 2002. szeptember közepén tárgyalta először a kérelem ügyét és úgy döntött, beterjeszti az igazgatóság szeptember végi ülésére. A megtárgyalást azonban a MAL Rt. kérésére elhalasztották, mert az a szankció elengedésének indokolására újabb anyagok küldését ígérte. A MAL Rt. október 15-re kiegészítette kérelmét, ezután három döntési alternatívát terjesztettek az ÁPV ügyvezetése elé: az A javaslat szerint az ÁPV elengedi, a B szerint megfizetni rendeli a 120 milliót, míg a harmadik, C változat csökkenti a KÖBAL szankciófizetési kötelezettségét. >
> Az ügyvezetés azonban már csupán az elengedés elutasítását (A) és a támogatását (B) tartalmazó döntési alternatívát terjesztette az igazgatóság november 7-i ülése elé azzal, hogy az elengedést támogató B variációt javasolják elfogadásra.
Az ülésen Kamarás Miklós, az ÁPV Rt. vezérigazgatója vázolta fel az előterjesztés lényegét. Eszerint „az igazgatóságnak azt kell eldöntenie, hogy a szerződés jogszerű tartalmához célszerű-e ragaszkodnia, vagy azt mondják, hogy felülértékelhető egy korábbi üzleti terv (amely az 1,8 milliárdos beruházási célú ráfordítást tartalmazta a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségként – a szerk.), és egy ilyen kezdeményezés során üzleti méltányosságból felülvizsgálja álláspontját úgy, hogy ezt a fajta büntető szankciót nem veti ki a társaságra”. Kamarás Miklósról tudni kell, hogy ő is tagja volta az ÁPV Tocsik-ügy miatt 1996 őszén menesztett igazgatóságának, aki szintén megszavazta a külső tanácsadó sikerdíjas szerződését, ám őt – mind a mai napig érthetetlen módon – kihagyták a monstre büntetőügyből.
Az ÁPV vezető jogtanácsosa – a Tocsik-ügy miatt leváltott Liszkai Péter utódja a Horn-kormány idején –, Deák Péter Ferenc is kifejtette álláspontját. Eszerint „nincs olyan kizáró feltétel az egész szerződéses rendszerben, ami a szankció érvényesítésének eltekintését mint lehetőséget kétségbe vonná”. Magyarán szabad a gazda, el lehet engedni a tartozást.
Mátrai Lajos, mint az előterjesztő igazgatóság képviselője, kérdésre válaszolva elmondta: „a tárgyalások során nem merült fel, hogy a MAL Rt. azért kérné ennek a szankciónak az elengedését, mivel nincs pénze”, sőt Mátrai ismeretei szerint a szankciófizetésre a MAL mérlegében ez az ÁPV-t megillető összeg céltartalékként szerepel.
Vagyis, a MAL tudta volna teljesíteni a privatizációs szerződésben rá rótt szankciófizetési kötelezettségét, csak nem volt hozzá kedve. Miért is fizetett volna, ha nem muszáj.
Kérdésként felmerült az, hogy ha elengedi az ÁPV a szankciót, ez jelentheti-e azt, hogy a privatizációs pályázat második helyezettje visszamenőleg sikerrel megtámadhatja a privatizációs pályázatot. Deák Péter Ferenc hangsúlyozta: „itt nem a privatizációs szerződés módosításáról, hanem a szerződés szankciójának érvényesítéséről van szó, vagy annak egyfajta kompenzációs rendszerbe való beillesztéséről”– bármit is jelentsen ez jogi nyelven.
Vásárhelyi István igazgatósági tag, az SZDSZ delegáltja ugyancsak amellett érvelt, hogy engedjék el a szankciófizetési kötelezettségét a MAL Rt.-nek.
A javaslatról – mint láthattuk – az igazgatóságban komoly vita bontakozott ki. Végül az igazgatóság a B variáció módosítását fogadta el. Eszerint a MAL Rt.-nek nem kell befizetnie a 120 millió forintot az ÁPV Rt. kasszájába, ha azt nem úgymond „a szankció elengedésének kompenzációjaként megvalósítandó beruházáshoz” használhatja fel, mégpedig a MAL tulajdonában lévő Inotai Alumínium Kft. környezetvédelmi kárelhárítására fordíthatja.
Büky Dorottya, az ÁPV Rt. kommunikációs igazgatója elmondta, hogy a 119,6 millió forint szankció összegét „nem elengedték” a MAL Rt.-nek, hanem az ÁPV igazgatósága úgy döntött, hogy a társaság köteles ezt környezetvédelmi beruházásra fordítani inotai üzemében. A kommunikációs igazgató hangsúlyozta, hogy ezt a pénzt a MAL Rt. köteles elkülönített számlán tartani, és elköltése csak az ÁPV Rt. beleegyezésével történhet meg.
Csakhogy a MAL a KÖBAL Kft. privatizációjakor vállalt 1,8 milliárd forintos beruházásból csaknem 1,2 milliárd forintot nem teljesített, emiatt tartozott volna 120 millió forintot befizetni az ÁPV-nek. Az Inotai Alumínium Kft. privatizációjakor 3,4 milliárd forintos beruházási kötelezettséget, 812 millió forintos kárelhárítást és 1,4 milliárd forintos kohórekonstrukciót vállalt. Vagyis, ha ezek teljesítése mellett az időközben eladott KÖBAL Kft. tekintetében meg nem valósított 1,2 milliárdos beruházást valósítja meg pluszban Inotán, az méltányos megoldás lett volna.
Ám az ÁPV Rt.-t megillető 120 milliós szankcióösszeg elköltését a privatizációs szerződést megszegő MAL-ra bízni, több szempontból is megkérdőjelezhető döntés.
Büky Dorottya mára ígérte a választ arra a kérdésünkre, hogy a MAL miként teljesítette az Inotai Alumínium Kft. privatizációjakor vállalt kötelezettségek teljesítését. E válaszból derül majd ki, hogy a 120 millió forint környezetvédelemre fordított összeg a 812 millió forintot meghaladó mértékű kárelhárítást célozza-e, vagy csupán ajándékpénz Inotának.
A kiszivárgott hírek szerint az ÁPV felügyelőbizottsága nem osztotta a szankciót elengedő – az ÁPV kasszáját 120 millió forinttól „megkímélő” – igazgatósági tagok (Kamarás, Vásárhelyi, Oláh, Velez, Csikós) véleményét, összeegyeztethetetlennek tartotta egy állami tulajdonú rt. gazdasági érdekeivel. Sőt, úgy ítélte meg, hogy a beruházásra fordítandó összeg utólagos csökkentése – 1,2 milliárd forinttal – a privatizációs szerződés utólagos módosítását jelenti, amellyel megsértették az eredeti pályázati eljárás esélyegyenlőségét.
Az ÁPV Rt.-t 120 millió forintos bevételtől „megszabadító” döntés kapcsán – jogi szakértőink egybehangzó véleménye szerint – felmerül a hűtlen kezelés gyanúja. Kérdés, mi kerül a végleges jelentésbe, és hogy az illetékesek megteszik-e az ilyenkor szokásos jogi lépéseket.
magyar honvédség
Látványosak a haderőfejlesztés eredményei
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!