Átveréses képárverés?

Kifogásolható módon járt el a kultusztárca volt vezetője, Görgey Gábor, amikor négy értékes Munkácsy-festményt átadott az egykori tulajdonos, Vida Jenő örököseinek – állapítja meg a tárca átfogó ellenőrzéséről készített állami számvevőszéki jelentés. A dokumentumból kiderül: a művészeti alkotások visszaszolgáltatásának szabályozásában súlyos hiányosságok vannak.

Idén tavasszal rekordáron került kalapács alá két Munkácsy-mestermű Vida Jenő négy képből álló hagyatékából, amit Görgey Gábor volt kulturális miniszter közreműködésének köszönhetően kaptak vissza a leszármazottak. A baba látogatói és a Krisztus Pilátus előtt vázlatának eladásából a dél-amerikai örökösök csaknem 150 millió forinttal lettek gazdagabbak. A képeket védelem alá helyezte ugyan az örökségvédelmi hivatal, tehát az országból nem lehet kivinni azokat, ám a nagyközönség számára – az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint megkérdőjelezhető miniszteri döntés következtében – elérhetetlenekké váltak.

A történet kezdetei 1943-ra nyúlnak vissza, amikor Vida Jenő kölcsönadta magángyűjteményének négy értékes Munkácsy-képét a Szépművészeti Múzeum kiállítására, amelyet a festő századik születésnapja alkalmából rendeztek. Vida az egyre bizonytalanabb politikai helyzetre való tekintettel azt kérte: a Pilátus-vázlat, A baba látogatói, a Vágtató szekér és a Két család a kiállítás bezárása után maradjon letétben a múzeumban. Közben a tulajdonost Auschwitzba deportálták, ahol életét vesztette. A német megszállás után a képeket több helyen rejtegették, és csak a háború befejezése után kerültek vissza a fővárosba. A Pénzintézeti Központ 1950-ben kelt jegyzőkönyve szerint „az országból engedély nélkül távozott személyek bejelentése és visszahagyott vagyonuk kezeléséről szóló kormányrendeletre való hivatkozással” – ez gyakorlatilag a vagyon államosítását jelentette a disszidensek esetében – a képeket a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta, majd 1957-től már a Nemzeti Galéria törzskönyvi leltárában szerepeltek – olvasható a jelentésben. A baba látogatóiban évtizedeken át gyönyörködhetett a képtár közönsége. Itt fedezték fel a Vida-leszármazottak is, mint nagyapjuk egyik értékes vagyontárgyát, és 1994-ben jelezték a galériának, hogy igényt tartanak rá, és a többi „kölcsönadott” festményre. Akkor a galéria az igényt megalapozó dokumentumok hiányossága miatt elutasította kérésüket. Később, 1999-ben a tárgyalások fordulatot vettek: Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter ígéretet tett arra, hogy egy szakértői csoport a bizonytalan eredetű képek származását megvizsgálja, és az eredmény fényében döntenek a rendezésről. Rockenbauer azt is jelezte: megalapozottnak tartja a képek kikérését. Majd nem sokkal a választások előtt levélben közölte azt is: nem vitatja az öröklés címén szerzett tulajdonjogot a leszármazottaktól, ám a tárca „határozott szándéka, hogy a képeket megvásárolja, és azokat közgyűjteményben tartsa” – olvasható az ÁSZ jelentésében. A miniszter egyik utolsó intézkedéseként még május 21-én levélben kérte fel a galéria főigazgatóját, hogy készítse elő a képek kiadását, és „egyidejűleg ismételten kinyilvánította, hogy a képeket meg kívánják venni” – áll a jelentésben. Az ÁSZ azt is hangsúlyozza, hogy Rockenbauer levelei nem „államigazgatási határozatok, csak ígéretek”.
A kormányváltás után az ügymenet némileg megváltozott. Az új miniszter, Görgey Gábor 2002. november 15-én engedélyezte a képek nyilvántartásból való törlését, nagy sajtócsinnadratta közepette át is adták azokat az örökösöknek, azonban a megvásárlásukról már szó sem esett.

Az Állami Számvevőszék viszont nem mutatott osztatlan lelkesedést a nemes restitúciós ügy iránt, amelyet Görgey úri nagyvonalúsággal zárt rövidre. A hatóság első jelentéstervezete igen erős kritikával illette a történteket, és leszögezte: célszerűbb lett volna bírósági eljárás keretében dönteni a képek tulajdonjogáról – közölte a Népszabadság április 11-én. A tervezet egyébként drasztikus felelősségre vonást sürgetett, ám a kulturális tárca, a Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI), az Igazságügyi Minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal szerint a festmények kiadása jogszerű volt.

A kérdés többek között az volt: a Vida-festmények a kárpótlási törvény hatálya alá esnek-e, mert ha igen, ilyen módon nem kerülhetett volna sor a visszaadásukra. A Kincstári Vagyon Igazgatóság szerint azonban a négy kép sohasem került állami tulajdonba – letétként voltak a múzeumban –, így vissza kell szolgáltatni őket a jogos tulajdonosnak.

Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke lapunknak elmondta: a helyszíni ellenőrzés lezárását követően kerültek az ÁSZ birtokába olyan iratok, amelyekből az volt megállapítható, hogy a Munkácsy-képek örököseinek megbízásából eljáró ügyvéd szakvéleményét elfogadva, tulajdonosi nyilatkozatban kezdeményezte a KVI a kulturális miniszternél a képek törzsleltárból való törlését és azok visszaadását.

Valójában a képek kiadása mellett a KVI által felkért ügyvéd magánszakvéleménye és a kultuszminiszter részére készült jogi tanácsadói magánvélemény állt, míg az állami tulajdonszerzés nagyobb valószínűsége mellett foglalt állást az Igazságügyi Minisztérium, valamint a kultusztárca jogi főosztálya.
A jelentés 2. számú függeléke tartalmazza: az államigazgatási szervek eltérő jogi állásfoglalásai ismeretében – az ÁSZ szerint – Görgey miniszter az adott ügyben eljárási szempontból kifogásolható módon járt el. A bizonytalan jogi helyzetre való tekintettel ugyanis a miniszternek a képekkel kapcsolatban alapvetően a kincstári vagyon védelmének szem előtt tartásával kellett volna eljárnia. Kulturális miniszterként elsődleges kötelessége ellátni a nemzeti kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A jelentés megállapítja azt is: egyes jogi vélemények szerint nem volt kizárható az elbirtoklás lehetősége sem, éppen ezért lett volna célszerű, ha a képeket a miniszter engedélye alapján kivezetik a nyilvántartásból, de csak a polgári peres eljárásban igazolt tulajdonosoknak adják ki azokat. „Ezzel szemben a miniszter nem kizárólag szakmai szempontok alapján hozta meg döntését… Elegendőnek tartotta, hogy az örökösök képviseletében eljáró ügyvéd bemutatta az öröklési bizonyítványt, amelyhez hagyatéki leltár nem volt csatolva, így konkrét, képekre vonatkozó tulajdonjog nem lett igazolva” – vélekednek a számvevők.
A jelentésben az is olvasható: a KVI, miközben nyilatkozhatott arról, hogy a festmények nem képeznek állami tulajdont, akkor járt volna el helyesen, ha a tulajdonos személyéről már nem nyilatkozik, mivel ez már nem tartozik hatáskörébe.
A főszámvevők megállapították, hogy az ilyen és hasonló helyzetek során követendő államigazgatási eljárási rend jelenleg nincs szabályozva. Az esetlegesnek tűnő gyakorlati megoldások során elsikkadnak az államot jogosan megillető költségtérítések, amelyek a műalkotás birtokban tartásával, esetleges restaurálásával, illetve a műalkotás értékét növelő beruházásokkal kapcsolatosak.

Nincs szabályozva a döntés meghozatalát követő, a műtárgy átadása-átvétele során követendő eljárás sem, továbbá tisztázatlanok azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az örökösök által benyújtott igény peren kívüli teljesítése során az állami szervek a lehető legnagyobb gondossággal járhassanak el.
A számvevőszék javasolja a kormánynak, hogy tekintse át a műalkotások, gyűjtemények tulajdonlásával, kezelésével kapcsolatos jelenlegi szabályozást, eljárási rendet, az alkalmazott gyakorlatot. Ennek alapján alakítson ki olyan szabályozást, amely alkalmas valamennyi műalkotás, gyűjtemény tulajdonlását és kezelését egyértelművé és átláthatóvá tenni. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy az eljárás során mely szervek milyen jogosultsággal rendelkezhetnek a döntések meghozatalánál. Ez azt jelenti, hogy a restitúciós ügyek törvényi szabályozásában szakadéknyi joghézagok tátongnak.

Görgey végül távozott posztjáról, ám a négy Munkácsy-kép átadásának folyamatában a kulturális tárca legújabb vezetése sem talál semmi kivetnivalót. Az ÁSZ-bírálatra reagálva közölték: minden érintett szerv az ország érdekeinek „messzemenő figyelembevételével” járt el.