Az ígérgetések földje

A könyvhéten jelenik meg az Ígéretek sodrásában című, a Medgyessy-kormány első évét elemző kötet. A Századvég Politikai Elemzések Központja által összeállított anyag felelős szerkesztője Stumpf István politológus, volt kancelláriaminiszter. Az elemzés abból a tényből indul ki, hogy a kormány népszerűsége növekedett, ezért az első évben mutatott teljesítménye sikeresnek mondható. De ennek a látszatsikernek nagy ára van, s félő, hogy az egész társadalom fogja megfizetni.

n Ugró Miklós
Az utóbbi néhány napban többet nyilatkozott, mint miniszter korában. Ráadásul a sajtó egyfajta szenzációként tálalta, hogy a Medgyessy-kormány első évét sikeresnek mondta. Számított ekkora visszhangra?
– A könyvben azt írtam és a sajtótájékoztatón arról beszéltem, hogy a közvélemény-kutatási, tehát empirikus adatok alapján a közvélemény többsége sikeresnek ítéli a Medgyessy-kormány első évét. Ez tény, amelyet felesleges lenne vitatni. Ám hozzátettem, hogy ennek a sikernek nagy ára van, és ez a népszerűség roppant törékeny. Akik végigolvasták az interneten megjelent szöveget, de akár a sajtótudósításokat is, akik hallották a nyilatkozataimat, azok számára világos, mi egy szakszerű analízisre törekedtünk, ahol a tényeket számba véve vizsgáltuk azt, hogy ezen népszerűség mögött milyen, többnyire ellentmondásos folyamatok zajlanak. Remélem, nem az első félmondat váltotta ki a nagy visszhangot és fokozott érdeklődést, sokkal inkább az, hogy ez az első komolyabb kísérlet arra, hogy a Medgyessy-kormány eddigi tevékenységének átfogó értékelését adja. Születtek különböző értékelések, elemzések, publicisztikák, de ilyen szaktudományos háttérrel egyik sem rendelkezett. Bízom benne, az érdeklődés ennek szólt, s részben annak az újszerű vállalkozásnak, hogy egy volt kormánytag készít tudományos elemzést az új kormány tevékenységéről.
– Önnek megadatott, hogy kutatóként szerzett elméleti tudását miniszterként alkalmazza a gyakorlatban is. Megtapasztalhatta a legszebb, legígéretesebb elméletek korlátait is. Nem jár ez együtt azzal, hogy most, amikor ismét kutatással, elemzéssel foglalkozik, megértőbben, elnézőbben értékeli a társadalmi folyamatokat? Meg tudta őrizni az egykori kemény tárgyilagosságát?
– Tényekkel dolgozom, és a tények sokszor keményebbek, kegyetlenebbek, mint egy-egy minősítgető bírálat. A mai politológiának egyik nagy hibája, hogy túlzottan publicisztikaivá vált. Elharapódzott, hogy minősítéseket vágnak egymás fejéhez, sok esetben függetlenül a tényektől, a valóságos eseményektől, folyamatoktól. Ebből tovább kellene lépni egy, az empirikus alapú közpolitikai elemzés felé, már csak azért is, mert az európai uniós csatlakozás után az ilyen elemzések felértékelődnek, s hozzájárulnak a nemzeti érdekek hatékonyabb képviseletéhez. Egyébként politikusként sem voltam egy konfrontatív alkat, elemzőként sem éreztem soha szükségét a durva minősítéseknek. Ezen a téren biztos, hogy nem változtam a miniszteri bársonyszékben töltött négy esztendő alatt.
– A Medgyessy-kormány eddig sikeres volt, de ez mégsem egy tipikus sikertörténet. Minek köszönhető, hogy a kormány nem csak megőrizte, hanem növelte is a népszerűségét?
– Medgyessy csapata azt ismerte fel a választások előtt, hogy a Fideszt csak úgy győzheti le, ha mindenféle népszerű, társadalmi közérzetjavító ígéreteket tesz, függetlenül attól, hogy azok gazdaságilag mennyire megalapozottak. Ebben közrejátszott az is, hogy a szocialista párt idősebb, de még meghatározó szerepet játszó politikusai, ha most nem nyernek a választásokon, akkor többé nem juthatnak a hatalom csúcsára. Ezért minden eszközt megengedhetőnek véltek és felhasználtak a kampányban; ebbe belefért a legdurvább hangú negatív megnyilatkozás, és az is, hogy fűt-fát ígérgessenek. S főleg azoknak a csoportoknak ígérgettek – nyugdíjasok, közszférában dolgozók –, akiknek tagjai a legkiszolgáltatottabbak, akiknek a jövedelme valóban alacsony. A közszférában a polgári kormány szisztematikus életpálya-modellekkel kívánt javítani a helyzeten, hosszabb távon feltétlenül jobban jártak volna a közalkalmazottak, de a szocialisták által ígért azonnali 50 százalékos fizetésemelés sokak számára vonzóbbnak, csábítóbbnak tetszett. Az előző kormány alatt folyamatosan és érzékelhetően nőtt a nyugdíjak reálértéke, mégis el tudták verni rajtunk azt az 52 milliárdot, amit a szocialisták ígértek meg még 1998-ben. Elhitették az emberekkel, hogy háromféle – jóléti, demokratikus és modernizációs – fordulatot hajtanak végre, és az első száznapos program során tett intézkedések, az egyszeri nyugdíj-kiegészítés, a béremelések sok ember számára hitelesítették az ígéreteket. Ugyanakkor ma már világosan látszik, hogy az a bizonyos jóléti rendszerváltás aláaknázott terület. Csak azt emelném ki, hogy a közalkalmazottak fizetésemelésének az árát az önkormányzatokkal fizettetik meg. Hiányzik 125 milliárd forint a települések költségvetéséből, s több száz önkormányzat került nehéz helyzetbe. Iskolák bezárására kényszerülnek, nem tudják biztosítani az uniós pályázatokhoz szükséges önrészt, leállnak a helyi beruházások, elmaradnak a fejlesztések. Ha csak azt nézem, hogy az úgynevezett jóléti fordulat milyen terheket rak az önkormányzatokra, akkor a legjobb indulattal is csak félfordulatról beszélhetünk. A demokratikus fordulat abban csúcsosodik ki, hogy az ellenzék több megszólalási lehetőséget kapott, de érdemi törvényjavaslatok, előterjesztések hiányában kiüresedett a törvényhozói munka. A kormány jogalkotási programja lemaradásban van, a képviselőket különösebben nem érdeklő beszámolókkal próbálják a lyukakat betömni, de az idő nagy részében az ülésterem kong az ürességtől. Tehát a heti ülésezéstől semmivel nem lett hatékonyabb a parlament tevékenysége. A demokratikus fordulat részeként azt ígérték, hogy tiszteletben tartják a jogállami normákat, a közigazgatásban, az állami vállalatoknál, a kultúra és a sport területén nem lesznek radikális személycserék, mindent elkövetnek a közélet tisztasága érdekében.
– A valóság persze ennek jócskán ellentmond.
– Az új kormány soha nem tapasztalt mértékű politikai tisztogatásba kezdett, a közigazgatásban nemhogy a folyamatosságra nem voltak tekintettel, hanem gyakorlatilag nulláról kell újra kezdeni az ügyeket. Felállították a közpénzügyi államtitkárságot, Keller Lászlóval az élén, akinek az a feladata, hogy bármi áron bizonyítsa be az MSZP választási kampányában a polgári kormányra szórt korrupciós rágalmakat. Keller feljelentések tömegével árasztotta el a nyomozó hatóságokat, de az ügyek kivizsgálását számos esetben már a rendőrség megtagadta. Egy év elteltével még egyetlen esetben sem emeltek vádat, viszont Kellert már több személyiségi jogi perben elmarasztalta a bíróság rágalmazás miatt. A kormány konfliktusba keveredett a független jegybankkal, folyamatosan támadják a legfőbb ügyészt és a bankfelügyelet elnökét. Az APEH adatmásolási botrányát az ombudsman is kritizálta. Ebből is látható, hogy a demokratikus fordulat sem úgy zajlik, ahogy a kormányprogram ígérte. A modernizációs fordulat terén nagyra értékelem, hogy az internezés költsége 25 százalékkal csökkent, de minden más témában komoly problémák vannak. Akadozik a Sulinet expressz, s a beígért 800 kilométernyi autópályából egy centi sem készült el. Nem épülnek sem az információs, sem a földi sztrádák. A modernizációs fordulat esetében is súlyos deficit mutatkozik. Mára láthatóvá váltak ezek a törésvonalak, s könynyen prognosztizálható, ha a kormány kénytelen lesz belekezdeni komolyabb átalakításokba, meg kell tennie az elmaradhatatlan gazdasági, politikai, modernizációs lépéseket, az sokkal több konfliktussal fog járni, mint az eddigiek, kevésbé tetszik majd az embereknek, mint az 50 százalékos béremelés, s a népszerűségük csökkenését fogja eredményezni. Érzékelhető ez az oktatási törvény és a kórháztörvény kapcsán fellobbant társadalmi, szakmai tiltakozás erejében is. Tehát az egy éven át tartó népszerűség-növekedés ellenére a mélyben nagyon súlyos problémák halmozódtak fel, amelyeket eddig a sikerpropagandával, a balliberális sajtó támogatásával sikerült elleplezni, de egyre inkább a felszínre törnek.
– Ezek szerint Medgyessyvel szemben ön úgy tartja, hogy a kormány ténykedésében éppen a kommunikáció volt a leginkább sikeres terület?
– A kormányfő aligha lehet elégedett a felelős, kimunkált stratégiára épülő irányítással. A médiabefolyásra támaszkodó politikai marketingért, a kommunikációs trükkökért viszont valóban elismerést érdemel. Ugyanakkor nem lehet a sikerpropagandát hosszan fenntartani, ha nincs mögötte valóságos teljesítmény. Ennek előbb-utóbb meglesz a böjtje, s a jelek szerint előbb, mint ahogy a kormány gondolta. Az első jelzéseket az európai uniós népszavazáson tapasztalt alacsony részvétel már megadta. Sok összetevője volt a tömeges távolmaradásnak, de a kormány politikája elleni tiltakozás is nagy szerepet játszott benne. Nem véletlen, hogy végképp lekerült a napirendről az előre hozott választások ötlete. Ennek ellenére az ügyesen alkalmazott kommunikációs trükkök segítségével eddig minden botrányos helyzetből sikeresen bújtak ki, sőt a D–209-es ügyet vagy Kiss Elemér kényszerű távozását bizonyos mértékig a maguk javára tudták fordítani. Ám a sajtó sem mindenható, s pusztán sikerpropagandára alapozva nem lehet a népszerűséget hosszú távon megtartani. Ez a kötet azokat a jelenségeket és folyamatokat tárja fel és elemzi, amelyek jórészt a sikerpropaganda hatására sokak előtt rejtve maradtak.