Elfogadták a gáztörvényt

A korábbi napirend szerint csak ma tartott volna záró szavazást az Országgyűlés a kórháztörvény-javaslatról. Kiss Péter kancelláriaminiszter azonban a napirend módosítását kérte Szili Katalin házelnöktől, így a parlamenti többség döntésével a képviselők tegnap szavaztak az előterjesztésről. Az MSZP tegnapi frakcióülése után Juhász Gábor frakcióvezető-helyettes elmondta: a pletykák szerint Mádl Ferencet egyesek arra szeretnék rávenni, hogy ne írja alá a törvényt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy ezek a pletykák megalapozatlanok. Megjegyezte: a frakció kérte a kormányt, dolgozzon ki forgatókönyvet, mi történjen, ha a köztársasági elnök visszaküldené a parlamentnek a kórháztörvényt. A kormány igyekezett biztosra menni arra az esetre, ha a törvényt nem sikerülne elfogadtatni, vagy a köztársasági elnök azt nem írná alá. Ezért sürgősséggel az Országgyűlés egészségügyi bizottsága elé terjesztett egy indítványt, amely hatályon kívül helyezi a volt egészségügyi miniszter, Mikola István-féle kórháztörvény még hatályban lévő passzusait. Enélkül adódhatott volna olyan helyzet, hogy bizonyos szolgáltatásokat meg kell szüntetni.
A parlament tegnap gyakorlatilag egyhangúlag elfogadta az állampolgári jogok, a nemzeti és etnikai kisebbségek és az adatvédelmi biztos 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolót. 194 igen szavazattal, 154 nem és 1 tartózkodás mellett elfogadták a földgáztörvényt is tegnap, amelynek sürgős kihirdetését kérték a köztársasági elnöktől.
A tegnapi ülés elején letette esküjét Rubovszky György (Fidesz), aki a nemrég elhunyt Varga László helyét foglalja el a parlamentben.
A Ház lapzárta után kezdte meg az általános vitát a státustörvény módosításáról és a közszolgálati médiumoknak szánt egyszeri alaptőke-juttatásról. A rendelkezésre álló 7,2 milliárd forintból a köztévé 6 milliárdot, a Magyar Rádió 500 milliót, a Duna TV 690 millió forintot kapna.
***

Pró és kontra a kórházakról

A szakmai szervezetek és a politikai ellenzék számos gyakorlati aggályt fogalmazott meg a tegnap a parlament elé került kórháztörvény-javaslat tárgyalása közben. Ezeket az előterjesztő, az egészségügyi minisztérium sorra cáfolta.

Ellenzék:
A törvény célja nem más, mint az egészségügyi vagyon egy részének kijátszása bizonyos befektetői körök számára.
Kormány: A kórház-privatizáció nem kötelező, csak lehetőség, a magántulajdon bevonásáról az intézmény fenntartója szabadon dönthet.
*
Ellenzék:
A befektetők fő célja a profitszerzés, ennek biztosítására azonban nincs fedezet. A szolgáltatások mai alacsony finanszírozási díja mellett a profitérdekelt vállalkozók hasznának előteremtésére csak korlátozottak a lehetőségek. Ennek egyik alternatívája lehet, hogy bizonyos egészségügyi ellátásért térítési díjat írnak elő a betegeknek.
*
Kormány:
A pácienseknek ezentúl is ingyenes lesz valamennyi, a társadalombiztosítás keretébe tartozó ellátás. Azt, hogy mi jár ingyen a betegeknek, nem a kórházak, rendelők működési módja, vagy tulajdonviszonya határozza meg, hanem a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény. Ez pedig nem változik.
*
Ellenzék:
A haszon „kinyerésének” másik lehetősége lehet a dolgozók elbocsátása vagy bérének csökkentése. Az erre vonatkozó döntések meghozatalát könnyíti, hogy a tulajdonosváltással a munkavállalók elveszítik azokat a garanciákat, amelyeket jelenleg a közalkalmazotti státusuk biztosít számukra.
*
Kormány:
Az egészségügy jelenleg munkaerőhiánnyal küzd, így az esetleges privatizáció nem idézhet elő tömeges elbocsátásokat, persze nem lehet ígérni, hogy az átalakulás senkinek az állását nem érinti. A dolgozók bérének garantálására pedig a tulajdonváltásról szóló szerződésben garanciák köthetők. Az orvosok, ápolók megélhetése egyébként jelenleg jobb a magánvállalkozásokban, mint a közszférában.

Ellenzék:
A profitérdek érvényesülése az ellátás színvonalának romlásához vezethet, valójában ugyanis nem erősödnek a minőségbiztosítás garanciái. A tulajdonosváltás a társadalom gazdag és szegény rétegének két külön egészségügyi ellátórendszert eredményezhet, amelyet egymástól mind felszereltségében, mind szakmai színvonalában, mind pedig hozzáférhetőségében nagy különbség választ el.
*
Kormány:
A nagybefektetők valóban elvárják tőkéjük hosszú távú megtérülését, de ennek forrása nem a színvonal rontása, hanem a hatékonyabb gazdálkodás. Tapasztalatok szerint a ma zömmel privatizáltan működő patikákban, a háziorvosi ellátásnál, a művesekezelésnél, vagy a korszerű képalkotó vizsgálati módszereknél kulturáltabb az ellátás. A törvény pedig biztosítja a szükséges minőségbiztosítási garanciákat.
*
Ellenzék:
A ráfizetéses, vagyis rosszul finanszírozott betegségben szenvedők kiszorulhatnak az ellátásból. Már ma is – jóval kisebb gazdasági nyomás mellett – előfordul, hogy a betegeket anyagi okokból más intézményekbe küldik.
Kormány: A probléma független a tulajdonviszonyoktól, a finanszírozási rendszer következménye, azon kell tehát változtatni.