Esőcsinálók

Megy a Minimax nevű gyerekcsatornán egy rajzfilmsorozat, az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az ember, amely szépen bemutatja az emberiség fejlődését az őskortól napjainkig, nem feledkezve meg az egyes kultúrák ténykedéséről sem. A napokban épp Mexikóba kalandozott sorozat – néhány száz vagy éppen ezer évet ugorva az időben –, és épp azt ecsetelte, miként jött rá a kedves, szőrmók, nagyapó jellegű egyén, hogy ha megöntözik a gabonát – ott éppen a kukoricát –, akkor biztosabb és sokkal jobb termést ad a növény.
Az öntözés fontosságára tehát már a maják (és velük persze a toltékok is) rájöttek, és ez a szemlélet annyira elterjedt a világban, hogy mára minden növénytermesztéssel foglalkozó nép tudja, hogy ha nagy a szárazság, akkor öntözni kell a növényeket, és akkor jó lesz a termés.
Elméletileg hozzánk, Magyarországra is eljutottak ezek az ismeretek a századok során, de biztos, ami biztos alapon a napokban éppen az öntözés fontosságáról beszélt egy agrárminisztériumi szakértő. Megszólalásának annyi hátránya volt csak, hogy a gabonatermesztők már április óta esőért imádkoztak, és egy hónapja egyre csak azt hajtogatják, hogy öntözni kellene. (Ők tehát némileg hamarabb felismerték a helyzetet, akárcsak a most éppen egy csepp esővel sem tévedő meteorológusok.) Meg kellene öntözési támogatás, mert valószínűleg az elmúlt száz év legnagyobb aszálya köszöntött be Magyarországra. Hogy a termelőknek sajnos igazuk van, azt bizonyítják a lábszárközépig érő gabonatáblák, és bizonyítja az, hogy már nemcsak az árpa, hanem a búza aratása is megkezdődött. Az általában szokásos időpont előtt majdnem két héttel.
Az aszálykárra vonatkozó termelői sirámokra sikerült annyit reagálnia az agrártárcának, hogy a környezetvédelmi minisztériummal együtt aszály sújtotta területté nyilvánította hazánk egész területét. Emellett elhangzott egy ígéret, hogy majd kapnak a termelők támogatást, és az öntözési hozzájárulás kérdését is megvizsgálják. Utóbbinak annyi eredménye lett, hogy a megkapó nevű „vízkészlet-hozzájárulási illetéket” – ami 72 fillér terhet jelentene a gazdálkodónak köbméterenként – az állam elengedte, ennyivel „hozzájárulva” az öntözővíz 30–40 forintos köbméterenkénti árához. Szerdán az elemi (fagy- és aszály-) károkkal is sikerült érdemben foglalkoznia a kormánynak, ekkor arra jutott a testület, hogy két hét múlva majd többet mondanak, de addig is kidolgozzák a jelentős kárt szenvedett termelők kárenyhítésének feltételeit.
Pedig az állapot súlyos, hiszen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak (FVM) máig nem sikerült megoldania a sertésválságot, képtelen kezelni a tejválságot is, sőt, cinikusan egymásnak ugrasztja a tejtermelőket és a feldolgozókat, mert nem kétséges, hogy ebből a harcból melyik fél kerül ki győztesen. Ezért fordultak a gazdakörök (és tegnap önállóan egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Medgyessy Péter kormányfőhöz, aki válaszadás helyett – korábbi kijelentéseihez híven, amely szerint a magyar vidék nem képzelhető el a mezőgazdaság nélkül, és mindent meg kell tenni a vidék felemelkedéséért – az Alpok hűvösebb régióiba vonult el nyaralni.
Ilyen hozzáállás mellett nem tűnhet csodának, hogy bekövetkeznek az MSZP nemzeti agrárprogramjában foglaltak. Különös figyelmet érdemel a programfüzet borítója, amelyet valószínűleg a beltartalomhoz és annak következményeihez idomulva, jó érzékkel – de biztosan valamely bennfentes hozzájárulásával – választott ki a kivitelező cég. A Nemzeti agrárprogram borítóján ugyanis száraz, cserepes föld látható, mintegy pontos agrárprognózisként.