Harminc ezüst

A baloldali média furcsa szerzet. Különös helyen fedez fel igaztalanul megvádolt, célzatosan hírbe hozott, megrendelésre lejáratott jobboldali politikusokat. A baloldali média lelkesen karolja fel ezeket az embereket. Némelyiket a haza bölcseként kezeli, némelyiket részvéttel faggatja, némelyikkel együtt háborodik fel. A haza különös helyen felfedezett bölcsein a baloldali média nagyokat teker a nimbuszkulccsal. Ez jó hír. Jó tudni, hogy vannak ebben a galád világban olyan jobboldali politikusok, akiknek a baloldali média azonnal a segítségére siet. Öröm látni, hogy a különös helyről érkező jobboldali politikusok egymást váltva szállhatják meg a baloldali média frekvenciáit és hasábjait. És miután vitapartner és ellenvetés nélkül kifejthették nézeteiket az őket ért viszontagságokról, megnyugodott erőként térhetnek meg arra a különös helyre, ahonnan jöttek.
Az országgyűlési képviselő-választások térképére vetítve a különös hely az 1 és a 3 százalék között található. A baloldali média csak itt fedez fel igaztalanul megvádolt, célzatosan hírbe hozott, megrendelésre lejáratott jobboldali politikusokat. Sehol máshol. Amikor a mai igaztalanul megvádolt, célzatosan hírbe hozott, megrendelésre lejáratott jobboldali politikusok kormányon voltak, akkor a baloldali média fasisztának nevezte őket. A haza mai bölcse akkor sem volt kevésbé bölcs, amikor miniszterelnök volt, mégis, akkoriban antiszemitaként írtak róla, és baloldali érctorkok harsogva zúgták a szélnek, hogy választási csalást készít elő.
Választási csalás akkor nem volt, csak súlyos vereség. Ám a jobboldali politikusok minden egyes súlyos vereség után bölcsebbek, konzervatívabbak, józanabbak és európaibbak lesznek. Legalábbis a baloldali média véleménye szerint. Ennyi súlyos vereség után ez is vigasz. És oly kevés kell a bölcsességhez: néhány gesztus a baloldal felé. Így bölcsek, konzervatívok, józanok és európaiak lehetnek akkor is, ha több kurátoruk van, mint szavazójuk.
A Magyar Nemzet múlt szombati számában összeállítást közölt a privatizációs folyamat kezdeteiről. Az MSZP és az MDF egyes politikusainak közös, szépen simuló ügyeiről. Nevek, dátumok, cégek sorjáztak. Az MDF érintett politikusai felháborodtak. A baloldali média is felháborodott. A két felháborodott fél azóta is órákon és hasábokon át bizonygatja egymásnak, hogy a cikk hátterében a Fidesz áll. Nem az események, nem a tények, hanem a Fidesz. Az ő szemszögükből nézve nem is lehet másként. A baloldali média világ- és önképe értelmében minden vélemény, minden hír és minden dokumentum hátterében egy politikai erő áll. Hogy egy újság független lehet, az számukra elképzelhetetlen és ijesztő. Persze a Magyar Nemzet sem független (ezt a mondatot eddig fogják idézni), mert függ az olvasóitól és függ következetesen konzervatív értékrendjétől. De senki és semmi mástól.
Az MDF igaztalanul megvádolt, célzatosan hírbe hozott, megrendelésre lejáratott jobboldali politikusai, tekintve, hogy időközben bölcsek lettek, szintén úgy vélik, hogy cikkünk hátterében a Fidesz áll. Keskenynek nem nevezhető dúsgazdag szimpatizánsuk, akit Medgyessy Péter is tanácsadójának kért fel, egyenesen azt sajnálja, hogy a Magyar Nemzet nem az egész jobboldal szócsöveként viselkedik. Csak nyugalom: nem is fog. Szócsöveket gyártanak eleget a baloldalon.
Szerintünk a szóban forgó összeállítás hátterében ugyanazok állnak, mint az előterében és a középpontjában: az MSZP és az MDF egyes politikusainak közös, szépen simuló ügyei. Ezek az ügyek logikus kiindulópontját jelölik egy folyamatnak, amely ma is tart. Ezért aktuális. Egyes mai történésekre nehéz más magyarázatot találni, mint a múltat. A közös múltat.
A Magyar Nemzet megkísérelte feltárni az okokat. Felháborodni lehet. Perelni lehet. Lapunkról markáns véleményt formálni lehet. Egyet nem lehet: saját tisztességes tagságuk és szavazótáboruk értetlensége közepette konzervatív értékrendet prédikálva és kiskoalíciós bort iszogatva minden magyarázat nélkül politizálni. Ezt nem lehet.
A Magyar Nemzet hibái egyébként nyilván számosak. De annak idején nem mi privatizáltunk együtt a mai szocialista milliárdosokkal. Nem mi szavaztunk együtt az MSZP-vel. Nem mi jelöltünk négy kurátort a Magyar Televíziót felügyelő közalapítvány elnökségébe, hogy meglegyen a háromharmados baloldali többség. Nem minket kezelnek a haza bölcseiként élő adásban a baloldali média eminens képviselői. Nem mi hordunk össze hetet-havat a baloldali újságok hasábjain. Számunkra, a volt MDF-es pénzügyminiszterrel ellentétben, az MDF tagsága sem borzalmas. Nem is minket tartanak igaztalanul megvádolt, célzatosan hírbe hozott, megrendelésre lejáratott jobboldaliaknak. A baloldali média és a baloldali politikai mező sem minket favorizál. Hanem az MDF egyes vezető politikusait. Ahogy tették azt az MSZP-t legutóbb a Centrum színeiben hatalomra segítő, annak idején szintén az antalli örökségre hivatkozó egykori társaik esetében is.
A mai favoritok bölcsességét, konzervativizmusát, józanságát és európaiságát nagyon egyszerűen próbára lehetne tenni. Egy országgyűlési képviselő-választáson induljanak el önállóan. Nem merik megtenni. És a jobboldalon egyetlen erő sem meri őket erre kényszeríteni. A tét túl nagy. Az ő egy-két százalékuk döntő lehet. Ezt tudják. Ezzel élnek vissza. Ezt váltják aprópénzre. Nagyon apróra: harminc ezüstre.
De ez az ő dolguk. A miénk pedig, hogy megírjuk. Azt is, hogy átvették az összeget, és azt is, hogy mi áll a számlán.