Kilenc hónap haladék

Példátlan döntést hozott a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága, amikor elsőfokú határozatában elrendelte, hogy december 31-ig, azaz gyakorlatilag a tavaszi szezon kezdetéig hazai pályán csak zárt kapuk mellett játszhat az FTC. Precedens nélküli döntés, igaz, az eset is példátlan volt. Még a sokat megért magyar szurkolók is meglepődtek azon az őrületen, amely a záró fordulóban a Debrecen elleni Üllői úti találkozó végén tombolt, ahol ellenfelet, barátot, edzőt és játékost, egyáltalán, mindenkit ütöttek, aki szembejött vagy csak egyszerűen nem volt szimpatikus.
A ferencvárosi vezetők részéről a legszerencsésebb lépés most az lenne, ha megköszönnék a határozatot, lehorgasztott fejjel visszavonulnának klubházukba, s azon törnék a fejüket, milyen ésszerű megoldásokat találhatnak ki jövő tavaszig, amikor ismét ki lehet nyitni a kapukat. Kilenc hónapos haladékot kapott a klub, a rendőrség, a bíróság, a kormány és az Országgyűlés. Mert mielőtt bárki abban a tévhitben élne, hogy ez csupán az FTC belügye, gyorsan szögezzük le: a huliganizmus világjelenség, s ellene csak hatalmi eszközökkel lehet küzdeni. Most nálunk mindenki másra mutogat.

Gyanítom, alapvetően a törvényi háttér hiányzik, amellyel igenis korlátozni lehet bizonyos emberi jogokat – még a vétlen szurkolókét is – éppen a közösség érdekében, hogy kiszűrhetővé váljanak a vandálok. Persze nem elég kiszűrni, utána ki is kell rekeszteni. Azaz a beléptetőrendszerek mellett szabályozni kellene a videofelvételek bírósági felhasználhatóságát, míg a jogalkalmazóknak minden esetben a legszigorúbb ítéleteket illene hozniuk. Az angol példán felbuzdulva sokan régóta hangsúlyozzák: csak a stadionokból való kizárással lehet elejét venni az őrületnek, amely jelenleg még megfékezhetetlen.
Kilenc hónap haladék, s közben igazából mindenki jól jár. Az FTC-nek nem kellene újabb rendbontástól tartania, a teljesen hatástalan biztonsági emberek alkalmazása is feleslegessé válna, a televíziós közvetítések ára felértékelődne, hiszen csak a képernyőn lesznek nyomon követhetők a kedvencek, sőt akár a stadionfelújítást is meg lehetne kezdeni, zárt kapuk mögött akár a Népligetben is játszhat a csapat. Ennyi idő alatt pedig a szükséges jogszabályok, infrastrukturális beruházások is megszülethetnek.
Ez a kilenc hónap elhozhatná az újjászületést. No nem a magyar futballét, azt ennyi idő alatt nem lehet talpra állítani, csupán a lelátókét. Ott végre rend lehetne, ismét kilátogathatnának családok a mérkőzésekre, s néhány esztendő alatt a rácsok is feleslegessé válnának. Nem lenne példátlan, Európa számos helyén már ez a gyakorlat.