Kötöznivalók

Hogyhogy csak Háromszékről és a Szilágyságból találnak meg minket a napszámosok, Kecskemétről miért nem? – kérdezte tavaly egy soltvadkerti szőlőtermesztőtől a fia. Akkoriban még nem üldözték a határon túli idénymunkásokat a kiskunsági borvidéken. Ez utóbbi miatt viszont mára tarthatatlanná vált a gazdák helyzete is.

Bár néhol a szőlő ki sincs takarva – június elején! –, bár sok az olyan tőke, amelyet nem metszettek meg, így is gyönyörű a végeláthatatlan kordonokban zöldellő sík. Öregember térdel az egyik tőkénél, keresi azt a hajtást, amelyet a fölső drótra rávezethet szőlőkarnak. A régi karok télen mind elfagytak. Őstermelő; adószáma nincs, ha akarna, se fogadhatna háromhektáros kertjébe magyarországi idénymunkást, pedig idén a szüretig szakadatlan a tennivaló.
A határon túli magyarokat meg elriasztották a „kommandósok”. A határőrök gépkocsiból ugráltak ki, s akit tetten értek feketemunkán, kitoloncolták az országból. Márciustól május közepéig állt a bál. Itt mindenki azt állítja, az autókat mindig felderítő helikopter előzte meg. Az erdélyi alkalmi munkavállalók csakhamar megtanulták, hogy erre a jelre eszközeiket eldobálva ki kell szaladni a sorok közül. Ma már egyet sem látni közülük. Máshol kerestek munkát. Nem csak nálunk: hírlik, hogy már Burgenland, Németország, sőt Portugália is verseng értük. A nyugatiak szervezetten, buszokkal utaztatják határon túli magyarjainkat mezőgazdasági idénymunkára. Lehet, hogy Soltvadkert, Kiskőrös, Kecel, Tabdi, Pirtó és Bócsa térségében csak keserű találós kérdést hagynak hátra: „Hogyan lesz a csíkszeredai magyarból román? Úgy, hogy elmegy a magyar Alföldre napszámot vállalni!”
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból Szanyi Tibor politikai államtitkár pár hete azt nyilatkozta a rádiónak, hogy amíg Magyarországon is munkanélküliség van, nem lehet bátorítani a külföldi idénymunkások idejövetelét. A keceli, soltvadkerti szőlősgazdákat pedig minek félteni, mikor gyaníthatóan abból építettek hatalmas lakóházakat, vettek drága autókat, hogy illegálisan, csekély fizetségért dolgoztattak külföldi állampolgárokat.
A 16 óra-beli riportnak, amelyben mindez elhangzott, még ma sem ült el a visszhangja az alföldi borvidéken. Szanyi úr főleg az úgynevezett Aranyháromszögben: Soltvadkerten, Kecelen, Kiskőrösön váltott ki rosszalló morajt. Némelyek úgy érzik, ismét megrágalmazták az itt élő népet…
A szocializmusban azért ragadt a térségre az Aranyháromszög elnevezés, mert ezeken a településeken lehetett a legjobban megélni a mezőgazdaságból. Szinte valamiféle kiskapitalizmus virágzott, amelynek az volt az alapja, hogy e tájon a szőlőbirtokok a parasztok kezén maradhattak. Nem a téeszek, hanem a szakszövetkezetek világa alakult ki, szőlő-magántulajdonosok társultak borászatra s a bor értékesítésére. Ám a kilencvenes években a kistérségben borhamisításokat lepleztek le, és bár az elkövetők nem helybéliek voltak, az Aranyháromszög szó gúnyos felhangot kapott a sajtóban. Nem használt ez az alföldi minőségi bor termelőinek. Ráadásul a szőlészet-borászat akkoriban már nem jövedelmezett olyan jól – a kiskunsági szőlősgazdák, borászok már rég nem tartoznak az ország legtehetősebbjei közé. Igaz, most sem koldusok, hiszen sosem tétlenkedtek. A rendszerváltozás óta sehol nem telepítettek ennyi új szőlőt Magyarországon!
A Frittmann testvérek borászata, borkereskedése ma Soltvadkerten sem számít a legnagyobbak közé, holott a kilencvenes évek elején az országos élvonalhoz tartozott. Más kérdés, hogy a vállalkozás azóta is fejlődik, s a nevük egyre fényesebb a minőségibor-piacon: rengeteg versenyen, borfesztiválon szereztek jó helyezéseket. Hetven hektárra szólnak a kisebb szőlészekkel megkötött integrációs szerződéseik, vagyis ekkora az a terület, amelynek tulajdonosai mindig a Frittmannoknak adják el terményüket. Harmincegy hektár saját szőleje is van a famíliának. Hogyan tudnák azt a családtagok megművelni?
Frittmann János bizakodik, szerinte a szüretig rendeződhet az idénymunkás-probléma. Úgy tudja, a nagypolitika a pártellentéteken felülemelkedve lazítani készül a kinti magyarok munkavállalására vonatkozó szabályozáson. Ha mégsem így lesz, akkor jóvátehetetlen károk érik a soltvadkerti szőlő- és bortermelőket.
– Helyben is vannak munkanélküliek, de azok többsége nem megy el a mezőgazdaságba dolgozni… Talán mert alternatíva számukra a szociális háló. A városnak viszont háromezer-kétszáz hektár szőleje van, tehát szüret idején biztosan kell ide vagy ezerötszáz ember – számol utána Frittmann János a telephely udvarán, a hatalmas, saválló acélból készült hűtőtartályok előterében.
Arról beszél, hogy az itteni szőlők műveléséhez mindig is sok idegen kéz kellett. A múlt rendszerben szüretkor segített az ide vezényelt katonaság és diákság. Körülbelül 1992–93-tól jelentek meg a mezőgazdaságban jártas erdélyi magyarok. Nem kellett szervezni idejövetelüket, családi kapcsolataikon keresztül egymást értesítették az alföldi munkalehetőségről. Az utóbbi tíz évben a turistaútlevéllel rendelkező határon túliak tették ki a vadkerti napszámos-társadalom háromnegyedét.
A szőlőskerti idénymunka átlagosan hetven napig tart egy évben. Ennyiből egy magyarországi nem tudja eltartani a családját, de romániai viszonyok között lehet mit kezdeni a Magyarországon összegyűjtött – jelenleg feketének minősített – napszámmal. Az országok közötti életszínvonalbeli különbség az oka annak is, hogy a magyarországiak Nyugat-Európába mennek idénymunkára… A közeli Tompa, Kiskunhalas, Kelebia vagy Pirtó munka nélküli lakosai például Stuttgart mellett szednek spárgát, jégsalátát, vagy Portugáliában szüretelik a szőlőt.
– Magától nem sok hazai jelentkezik soltvadkerti szőlőmunkára – tájékoztat Frittmann. – Akiket kísérletképpen távolabbi munkaerőközpontok küldtek ide, például Ózdról és más befuccsolt iparvidékről, általában hamar távoznak. Aki nem a mezőgazdaságból érkezett, harmincöt évesen már nemigen tud átállni. Különösen, ha nem bírja, mert nem szokta meg a meleget… Aki pedig még sehol sem vált be, az a szőlőmunkákra is alkalmatlan. Töltelékemberekre, lumpokra nekünk sincs szükségünk.
A határon túliak munkavállalását akadályozó akciókat minden helyi gazda ellenzi.
– Ha Németországban nagyobb a munkanélküliség, mint nálunk, és mégis külföldiekkel végeztetik az idénymunkákat, akkor ki várhatja el, hogy én, soltvadkerti parasztember próbáljam megoldani a miskolci munkanélküliség gondjait? – veti fel Örkényi László kilenc és fél hektáros szőlőbirtokos. – Főleg, ha eszük ágában sincs onnan ide jönni… Tíz hektár szőlőre számítva 5–600 munkanap az egyévi kézimunka-igény, de úgy, hogy csak pár hónapig tart a dologidő. Nem értem tehát, miért Pesten döntik el, hogy kell-e nekünk idegen munkaerő, vagy sem. Döntse el a polgármester, aki ismeri a helyi viszonyokat!
A bócsai születésű Örkényi László a nemzeti szempontot is megleli:
– Minden politikus azt hajtogatja, hogy segíteni kell a határon túli magyarokon. Hát itt volna az alkalom, sőt nem is kellene semmit tenni, csak hagyni… Lehet, hogy vannak, akik kihasználják az erdélyieket, de többségük évek óta szinte barátként, családtagként járhatott vissza a Kiskunságra.
A gazda szerint a politikai államtitkár téved, ha azt hiszi, az idénymunka kérdése csak a nagyobb és módosabb birtokosoknak égető. A kiskőrösi térség településeinek határában az egy-két hektáros gazdaságok vannak nagy többségben. Tulajdonosaik még mindig sokszor egyéb munka mellett, hétvégeken járnak ki a szőlőbe, és a rokonoktól sem várhatnak érdemi besegítést, mert általában azoknak is van szőlejük.
Ahogy Frittmann, úgy Örkényi sem szereti, ha némelyek azt feltételezik-híresztelik, hogy a magyar ajkú, de határon túlról érkező alkalmi munkások letörik a béreket. Ellenérveik lényege, hogy a háromezer forint körüli nettó napszám – mindenki ennyit kap – több, mint az egy napra számított minimálbér.
– Mostanában sok gazda fejében megfordul, hogy nem megy ki többet a szőlőbe, ezért is fogtunk össze Font Sándor képviselőtársammal egy törvényjavaslat elkészítésére – mondja a két konzervatív soltvadkerti politikus egyike, Kerényi János országgyűlési képviselő. – Ha a kisegítő alkalmi foglalkoztatás kérdését nem tudjuk elrendezni, a kiskunsági szőlőterületek fele vagy akár kétharmada nem lesz megművelve. Nem jó elképzelni, mi következne ebből olyan térségben, ahol a szőlőművelés általános megélhetési forma, s ahol 35–40 százalék a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, szemben az országos átlagnak vehető hat–nyolc százalékkal!
Kerényi (Fidesz) és Font (MDF) a törvényjavaslat előkészítésekor tanulmányozta a nyugati idénymunkáshelyzetet, és többek között a következő érdekességre bukkant: Burgenlandban éppúgy illegálisan foglalkoztatják a magyarországi magyarokat a szőlőkben, mint a mi borvidékeinken az erdélyi vagy kárpátaljai magyarokat. Csakhogy ott szemet hunynak a hatóságok a szabálytalanság fölött. Ezt így értékeli Kerényi:
– Nem feltételezem, hogy e mögött valamiféle uniós taktika húzódik meg, de ha Magyarországon továbbra is lelkesen üldözik az erősen korlátozott számban jelentkező határon túli alkalmi munkavállalókat, akkor a csatlakozás után bizonyosan versenyhátrányba kerülünk!
Magyarázatként a képviselő hozzáteszi, hogy 2001-ben az előző kormány azért alkotott rendeletet a migráció elleni fellépésről, hogy igazodjunk az Európai Unió elvárásaihoz.

Az EU meg akarja gátolni, hogy tagországai felé modern népvándorlás induljon meg a jobb életfeltételek reményében. Ugyanilyen jogharmonizációs okból a belügyi, a pénzügyi és a szociális tárcának közös utasítása jelent meg 2002 májusában a Belügyi Közlönyben, amely „a jogellenesen munkát vállaló külföldiek elleni fellépés hatékonyságának növelésére komplex mélységi ellenőrző rendszer kialakítását és működtetését” sürgeti.
A végrehajtási utasítások viszont – a kormányváltozás miatt – nem készültek el. Ez okoz most károkat több tájegységünk gazdasági életében, és emiatt hozhatók méltatlan helyzetbe azok, akik az anyaország számára is hasznot hajtanának szezonális munkájukkal. Van jogrendszere a külföldiek alkalmi munkavállalásának, de az még nem alkalmazható a mezőgazdasági idénymunka kérdéskörére. Már csak azért sem, mivel jelenleg a státustörvény sorvasztása van napirenden. Holott a Fidesz-kormány Kerényi szerint azt tervezte, hogy a magyarigazolványokhoz az anyaországi munkavállalás könnyítését mellékeli.
Hogy mit kell tennie mondjuk egy román állampolgárnak, mielőtt foglalkoztathatnánk? A munkaadónak munkavállalási engedélyt kell kérnie leendő foglalkoztatottja számára a munkaügyi központban. Ehhez körülbelül húszezer forint összköltséggel beszerezhető egészségügyi igazolás felmutatása is szükséges, ez bizonyítja, hogy az adott külföldi nem jelent közegészségügyi veszélyt Magyarországon. Az engedély birtokában a határon túli magyarnak szülőföldjén el kell mennie a magyar konzulátusra tartózkodási engedélyért. Mindezek legkevesebb három hónap alatt intézhetők el, a munkára vállalkozó pénztelen kisebbségi magyar legalább kétszeri előzetes kiutazásával. Nem képtelenség ez idénymunkások esetében? Az pedig miként tervezhető, hogy mikortól van szükség a szezonális munkaerőre, ha a metszési, kötözési vagy szüretelési idény heteket csúszhat?
Kerényi Jánosék olyan törvényjavaslatot készülnek benyújtani, amely egyszerűsítené az idényjellegű mezőgazdasági munkavállalások adminisztrációs feltételeit, és csökkentené a munkáltatók, a gazdák ezzel járó közterheit. Miért kell például magas tb-járulékokat fizetni, ha a külföldi idénymunkásnak csak üzemi balesetnél járna szolgáltatás? Ha az elképzelést megszavazza az Országgyűlés, a szőlősgazda egy határon túli napszámos munkavállalói könyvébe is olyan (postán vásárolt) kedvezményes közteherjegyet ragaszthatna be, mint más munkáltatók a munkanélküliek foglalkoztatásakor. A törvényjavaslat arra a – korábbi ciklus alatt született – magyar–román kormányközi egyezményre is hivatkozik, amely elvben nyolcezer vendégmunkás foglalkoztatását engedélyezi. Ezt a keretet még sohasem töltötték fel.
A megfelelő jogalkotás kétszeresen sürgős. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Bács-Kiskun megyei kirendeltségének igazgatója, Balázs Mihály elárulja: tulajdonképpen nem jelent semmit, hogy több hete szünetelnek a vám- és pénzügyőrség, a határőrség, a munkaügyi felügyelőség, a rendőrség és a bevándorlási hivatal közös akciói.
– Bár a gazdák szempontjait mindenki megérti, nekünk a hatályos jogszabályok értelmében üldöznünk kell a külföldi feketemunkát. Folytatjuk fellépéseinket a szőlőkötözés és a szüret idején!