Murmanszkba kéne menni

Mátyásföldön is gatyarohasztó a meleg, a délelőttöt a kádban töltöttem tizenöt fokos csapvízben, de ez sem sokat segített, a víz csakhamar átvette a testhőmérsékletemet, percek múlva csak úgy sistergett. Most éppen jégkockát szopogatok az írógép mellett, a kempingnadrágomba pedig betettem két darab lefagyasztott zacskós tejet, de már olvad… Betyár vizsla még hajnalban beásta magát az orgonabokor alá, onnét néz kifelé lógó nyelvvel kétségbeesetten a nyomorult.
Őrület. Ismerősöm azt mondja, forró teát kell inni, az arabok is azt csinálják, meg sem kottyan nekik a sivatagi kánikula. Megmondtam neki, ki igyon ilyenkor forró teát… A sör mindenesetre azonnal kicsap az emberen, a fröccs ugyanúgy, vizet elvből nem iszom, szörpöt még kevésbé. Nincs megoldás. Boldogult szódás Sanyi ilyenkor egész nap lábat áztatott a lavórban, és a meteorológuskat emlegette, mintha azok tehetnének az egészről.
A központi kocsma gyakorlatilag néptelen, Gyuri csapos fennakadt szemmel szuszog a sarokban, aki inni akar, szolgálja ki magát, de jobban teszi, ha beül a nagyobbik hűtőszekrénybe. Attila, a zongorista is szünetel, azt mondja, felforrósodtak a billentyűk, ilyenkor csak gyors számokat lehetne játszani, akkor talán nem hólyagosodik fel az ember ujjbegye – no de ki akar rock and rollt járni ebben a kánikulában…
A szerkesztő mindenesetre várja az anyagot, nincs apelláta, újabb jégkockák, újabb zacskós tejek. Ha nem enyhül az idő, holnap jelentkezem norvégiai tudósítónak, ott van ilyenkor a jó világ (Murmanszk is szóba jöhet). Az előbb fagylaltot kerestem a hűtőben, de nincs. Elolvadt.
Mi jöhet még?