Nehéz helyzetben a bőkezű rokon

Lelép a nemzetközi színpadról a bőkezű rokon – Hans Eichel német pénzügyminiszter nem képes adományokra és kölcsönökre. A szociáldemokrata politikus – mint a radikális takarékosság képviselője – hosszú időn keresztül a Schröder-kormány cégérének számított. A gazdasági koordináták hatására azonban egyre gondterheltebb arccal kénytelen a nyilvánosság elé lépni, hírei ugyanis semmi jót nem ígérnek.

Az államháztartás hiánya nyomasztó méreteket ölt, és belátható időn belül elérheti a tizenötmilliárd eurót. A szociális struktúra reformját sürgető és a szociáldemokraták bázisát keserű intézkedésekre felkészítő Gerhard Schröder az SPD regionális konferenciáinak utolsó állomásán, Potsdamban további kellemetlen meglepetéssel szolgált. A kancellár tudatta a hallgatósággal, hogy az állam még ebben az esztendőben harmincnyolcmilliárd eurós adósságot lesz kénytelen magára vállalni. A szociáldemokrata–Zöldek koalíció ökonómiai kényszerhelyzetét árgus szemekkel figyelő ellenzék azonnal jelentkezett, és felhívta a figyelmet arra, hogy Németország komoly bevételhez jutna, ha határozottan követelné a számtalan külföldi államnak nyújtott kölcsönök visszafizetését, ezek összege ugyanis ötvenkétmilliárd euróra rúg. Friedrich Merz, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettese úgy véli, Berlinnek be kell szüntetnie a múltban a külföldnek nagylelkűen nyújtott anyagi támogatások folyósítását mindaddig, amíg nem konszolidálódik a hazai szituáció. E tartózkodás mellett pedig nyomást kell gyakorolni azokra a nemzetekre, amelyek komoly pénzekkel tartoznak a német államnak. Az adósok ranglistáját Oroszország vezeti több mint hétmilliárd euróval, Moszkvát Szerbia–Montenegró követi ötszázmillióval. Az afrikai és dél-amerikai – úgynevezett fejlődő országok – sorában Kamerun (négyszázmillió) és Bolívia (háromszázötvenmillió) áll az adósok élén. „Soraikban nem minden nemzet minősíthető támogatásra szorulónak. A gazdasági krízis időszakában a kormánynak egyenesen kötelessége, hogy behajtsa az adósságokat” – vélte a CDU egy másik gazdasági specialistája, Matthias Wissmann.
Berlin új helyzet előtt áll. Amíg az NDK-val folytatott versenyfutás politikai érdekei szinte kierőszakolták a nemzetközi kölcsönök folyósítását, és a hazai magas életszínvonal lehetőséget nyújtott a harmadik világ gazdasági nehézségekkel küszködő államainak támogatására, addig most a „gazdag nagybácsi” maga is megszorult helyzetbe került. A német újraegyesítés még mindig érezhető pénzügyi terhei és a gazdasági recesszió pontot tesznek azon időszak végére, amikor a „gazdasági csoda” országa szinte korlátlan pénzforrásnak számított.