Németek kubai kalandjai

A kommunista forradalom tapasztalatainak tanulmányozása mágikus vonzerővel hatott a Szocialista Német Diákszövetség tagjaira, már csak azért is, mert erre a lehetőségre a „világot megváltó ideológia” egyik utolsó fellegvára nyújtott alkalmat. Természetesen Kubáról van szó. A jelentkezőket az sem befolyásolta, hogy a Castro-paradicsomba vezető utat szigorú átvilágítás és alapos előválogatás előzte meg.

Csak a leghűségesebb és legmegbízhatóbb forradalmárok kaphattak helyet abban a harminchét főnyi német küldöttségben, amely hat hétre ellátogatott a szakállas diktátor birodalmába. Odaadó lelkesedésük a helyszínen – Santiagótól hetven kilométerre, egy sátortáborban – napról napra csökkent, hazatérve pedig már csak a kiábrándulás keserű íze maradt. A nyolcszáz fős nemzetközi társaság hamarosan rádöbbent arra, hogy a szocializmus szolgálatában olcsó munkaerőnek használják fel és kávéültetvényeken dolgoztatják őket.
„A funkcionáriusok nem képesek vagy nem hajlandók megérteni jelenlétünk célját, megismerkedni az országgal, a néppel, és elemezni a kubai forradalom európai körülmények között is felhasználható tanulságait” – mondotta Arnhelm Neusüss, az erlangeni egyetem aszszisztense. Ugyanakkor értetlenül állt a vendéglátók képviselőinek válaszát hallva: „Utazni? Akkor ti nem forradalmárok vagytok, hanem turisták! Az igazi forradalmárok dolgoznak, tanulnak és harcolnak!” A késői kapitalizmus hobbiforradalmárainak tartott vendégek további tapasztalatai sem voltak rózsásak. A Cinco de Mayo nevet viselő tábor – Marx Károly születésnapját (május 5.) idézve – kiábrándító körülményeket tartogatott számukra. A fákra szerelt hangszórókból hajnaltól kezdve gerillaindulók harsogtak, a szabad szerelmet elismerő európai baloldal tagjai pedig a kubai táborvezetés merev elutasításával találták szemben magukat, hiszen az elvtársnőket és elvtársakat elhatárolták egymástól. „A kubaiak politikailag radikálisak, a szex terén azonban konzervatívak. Már azt a jelenséget is revizionistának tartják, ha egy pár kéz a kézben sétál!” – így az egyik résztvevő. A szocialista ifjúság azonban nem fogadta el a tábori szigort, masszívan tiltakozott, és kiharcolta, hogy legalább a házastársaknak közös sátrakat rendeztek be – ide a „vadházasok” is sikerrel szöktek be. A kikényszerített öröm azonban nem lehetett teljes, a fekvőhelyeket mindössze vékony lepedők választották el egymástól. „Ez a helyzet számtalan résztvevőt minden bizonnyal megbénított szexuális értelemben!” – hangoztatta az egyik lány. A hatodik hét végén már olyan jelszavak is elhangzottak, amelyeket a Szocialista Német Diákszövetség (SDS) tagjai otthoni tüntetéseiken gyakoroltak be: „Rendőrállam!”.
A német szocialista diákok csalódottan, meghasonlottan tértek vissza a kubai forradalom világából, a „cukorszigeten” savanyúnak bizonyult a szőlő. Tapasztalataik aligha alkalmasak arra, hogy Európában Fidel Castro ideológiáját népszerűsítsék.