Nő az elégedetlenség Afganisztánban

Ami hónapokkal ezelőtt a háború dúlta és szebb napokban reménykedő Afganisztánban elképzelhetetlen lett volna, az most bekövetkezett. Az emberek egy része visszasírja a tálib rezsimet. Nem kevesen vannak, akik úgy érzik, hogy a „rendszerváltás”, azaz a tálibok kisöprése óta édeskevés történt az országban – sőt. Az újjáépítés vontatottan halad, a biztonság még a fővárosban sem garantált, a tálibok újra tevékenyek, az etnikai feszültség pedig nőttön-nő.

Időzített bomba – az utóbbi időben sokan csak ekként jellemzik az ázsiai országot. Afganisztánban, ahol a háború gyakorlatilag nem ért véget, és ahol így a „békebeli” időszámítás sem vehette kezdetét, az elégedetlenség egyre dagad. Nincs elég gyógyszer, élelem, és ami talán a legfőbb, nincs nyugalom. Vagy ha igen, az is csak látszólagos.
Vidéken még mindig a basáskodó tartományi vezetők az urak, akik közül nem egynek saját hadserege van, és akik gyakorta nemcsak a központi kormányzattal rúgják össze a port, hanem egymással is. Az amerikaiak hajtóvadászata sem ért még véget, és időről időre felröppennek a hírek a tálibok és a szövetségesek összecsapásairól. Mind több jel mutat azonban arra, hogy a tálibok már újrarendezték soraikat – főként délen és a Pakisztánnal határos vidékeken. Ezt a feltételezést erősíti az afgán belügyminiszter, Ali Ahmed Dzsalali minapi bejelentése is, miszerint információik szerint az országban titkos táborokban öngyilkos merényletekre készülő emberek képeznek ki. A kiképzések célja: támadásokat intézni az Afganisztánban állomásozó külföldi csapatok ellen.
Kétségtelenül se szeri, se száma azoknak a csoportoknak, amelyek a legszívesebben rögvest kifüstölnék a külföldieket. Az újraszerveződő tálibokon kívül a hadurak és az al-Kaida terrorszervezet maradék – de alkalmasint igen hatékony – csoportjai is mindent megtesznek azért, hogy kiűzzék Afganisztánból a nemzetközi rendfenntartókat. Szomorú példa volt erre a minapi kabuli öngyilkos merénylet, amelyben huszonkilencen megsebesültek, négy német katona pedig életét vesztette. Arról nem is beszélve, hogy ezzel az akcióval Kabul, a védett város mítosza is végleg megdőlni látszik.
Amíg azonban nincs biztonság, addig az újjáépítés is egy helyben topog. Igaz, a kétmilliárd dollárnyi beígért segélyből csurran-cseppen, de nem kevesen vannak ma Afganisztánban, akik úgy vélik: a summa nagy része kézen-közön – és főként kormánytagok zsebében – tűnik el. – Nem világos, hogy mire és hol adták ki ezt a pénzt – nyilatkozta a minap Faizullah Dzsalal, a kabuli egyetem politológus professzora. Egyúttal hozzátette: a kormánynak nyilatkoznia kellene az ügyről, mert ha nem, az nagy elégedetlenséghez vezethet a lakosság körében.
A helyzet értékelésében a nemzetközi szervezetek még ennél is tovább mennek: Jean-Marie Guehenno, az ENSZ főtitkárhelyettese például a napokban úgy nyilatkozott, hogy Afganisztánban a biztonság hiánya nemcsak az eddig elért eredményeket sodorhatja veszélybe, hanem a még előttük álló feladatokat is. S hogy mi lehet a megoldás? Vannak, akik már most Hamid Karzai elnök lemondását követelik, tehetetlenséggel vádolva az alig több mint egy éve regnáló politikust. Mások azonban – köztük segélyszervezetek tucatjai – a békefenntartók, illetve augusztustól a NATO mandátumának kiterjesztését indítványozzák Afganisztánban. Megfigyelők szerint a nemzetközi közösség nagy része támogatja a kezdeményezést, ám jóval kevesebben vannak azok, akik áldoznának is az újabb afganisztáni akció érdekében. Sőt, akadnak olyanok, akik szerint már az is kétséges, hogy a jelen körülmények között a kormányzati ellenőrzés kiterjesztése egyáltalán lehetséges-e. Mindenesetre a NATO már javában készül a békefenntartó erők vezetésének átvételére.
Afganisztánban az újjáépítés és a biztonság gondjain kívül nem kis fejtörést okoz az egyre fokozódó ópiumtermesztés is. ENSZ-szakértők szerint a termesztés felfutása – amelynek elsődleges haszonélvezői a tartományok kiskirályai – a háborúval, valamint a törvények és törvényesség teljes hiányával magyarázhatók. Az országban folyamatosan nő a mák termőterülete, és idén már négyszer akkora volt az ópiumtermés, mint tavaly, ezenkívül megháromszorozták a tiszta heroin előállítását is. Ha így folytatódik, Afganisztán ismét a világ legnagyobb ópiumtermelője lehet.
***
Aggódó németek.
Afganisztán túl veszélyes a németeknek. Joschka Fischer német külügyminiszter a Berlin–Washington kapcsolat javítása érdekében a közelmúltban arra biztatta a védelmi tárca élén álló kollégáját, Peter Struckot, hogy tegyen eleget az amerikaiak kérésének, és növelje az Afganisztánban szolgálatot teljesítő Bundeswehr-alakulatok létszámát. A honvédelmi miniszter felderítő csoportot küldött Kabulba, amely azonban aggasztó tapasztalatokkal tért vissza. A fővároson túl rohamosan romlik a biztonság, erősödnek a visszaszivárgó tálib erők, növekszik az ópiumkereskedéssel foglalkozó, helyi kábítószerbárók befolyása, a német katonák támadásoknak és merényleteknek lennének kitéve. E hírek hallatán Struck visszakozzt fúj. A kormány pedig igyekszik a kényes diplomáciai helyzet megoldását elodázni, és végső döntését csak a parlament nyári szünete után akarja meghozni. (S. L.)