Őszinte szomszéd

A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni – szögezte le tavaly márciusban a román miniszterelnök, aki szerint a románok által a zsidók ellen foganatosított intézkedések „semmiben sem különböztek a »végső megoldás« többi ismert eszközétől”. Adrian Nastase Bukarestben, a Nemzeti Védelmi Kollégium holokausztról rendezett szemináriumának megnyitóján mondta ezeket a szavakat – igaz, akkor még a prágai csúcs előtt voltunk, és Románia mindent megtett azért, hogy az országot meghívják a NATO-ba. Az eminens diák igyekvésére jellemző, hogy sürgősségi kormányrendeletben mondták ki: „a holokauszt és következményeinek tagadása vagy kétségbe vonása hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel és egyes jogok megvonásával büntetendő.”

Azóta a katonai tömörülésbe való meghívás megtörtént (nemrég a magyar Országgyűlés is ellenszavazat nélkül ratifikálta keleti szomszédunk csatlakozását), így véget ért a színjáték, semmi szükség az áligyekezetre. Az összekacsintós idők után újra nyílt kártyákkal játszhatnak a román politikusok: a kormány határozottan kijelentette, hogy „Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. A kérdés jogos: ezek után hat hónapra vagy öt évre csukják le a román kormányt?

Ne legyenek illúzióink. A pálfordulást sejtetni lehetett már hetekkel ezelőtt, amikor a Marosvásárhelyen felavatott első román holokauszt-emlékmű (amely nincs messze az Antonescu-sétánytól…) talapzatára azt írták, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget a fasiszta magyar kormány deportálta Auschwitzba. A román hatóságok mindent megtesznek saját történelmük fényesítésére (bizonyosan nem olvassák az olasz diplomata, Curzio Malaparte Kaputt című könyvét, amelyben kertelés nélkül megírta, mit látott a jászvárosi pogrom idején) és megpróbálják elfelejteni, hogy a zsidók deportálása és tömeges irtása Romániában egy évvel az előtt megkezdődött, hogy a náci Németországban hivatalos programmá lett a „végső megoldás”. A jelenlegi kutatási adatok szerint a bukaresti, iasi, dorohoi és a Dnyeszteren túli pogromokban több mint negyedmillió zsidót öltek meg.

A tényeken azt sem változtat, hogy a nemzetközi nyomásnak köszönhetően a bukaresti hatalom kedden este finomított a véleményén, vállalva fél évszázaddal korábbi felelősségét a holokauszt áldozataival szemben. Az Ukrajnából hazatérő elnök, Ion Iliescu szerint a kormány múlt heti nyilatkozata felesleges vitát nyitott, hiszen „Romániában nem volt holokauszt, csak bizonyos románok vettek részt a holokausztban, annak a történelmi korszaknak bizonyos pillanataiban intézkedéseket hoztak a romániai zsidósággal szemben”.

Igazuk van azoknak, akik azt mondják: a holokauszt tagadása legyen Románia és Izrael problémája. Nekünk csak a tanulságot kell levonni a román diplomácia őszinteségéről, amikor a státustörvény vagy a romániai magyarság jogai kapcsán hiszünk a bukaresti politikusok ígéreteinek – az ország uniós csatlakozási kampányának véghajrájában.