Pünkösd és a lelki megújulás lehetősége

Pünkösd mának szóló üzenete a szeretet és a felelősségtudat parancsa. Sajnos világunkból már nemcsak ez a két érték, hanem az igazságosság is kikopóban van. A lelket a Szentléleknek az emberek által végbevitt jósága és tettei tudják feléleszteni – mondta Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek. Lapunknak adott interjújában pünkösd ünnepéről, mának szóló üzenetéről, valamint az emberi önzésről és az általa új barbárságnak nevezett korszellemről fejtette ki a véleményét.

Van-e ószövetségi előzménye pünkösd ünnepének? Ön szerint mi a pünkösd mának szóló üzenete?
– Pünkösd a Szentlélek kiáradásának folyamatos emlékünnepe. Természetesen ószövetségi előzménye is van, hiszen a zsidóság a húsvét utáni ötvenedik napon tartja a törvényhozás és az aratás ünnepét. A pünkösd ugyanakkor az egyház születésnapja is, amely a keresztényeknek az isteni kegyelmi adományok megélését jelenti. Látni kell, hogy ma olyan materiális korban élünk, amelyből kiveszett a lélek. Már csak ezért is nagy szükség lenne arra, hogy „lelkes emberek” alkossák a társadalmat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem Istenre utalva azt írta a Vallomásokban: „a te Lelked, melytől lélekre kapva él az igaz ember”. A Szentlélektől tehát lélekre kapunk, és ebben a világban éppen általa tudjuk jobban megélni a szeretetet, valamint az egymás iránti szolidaritást. Tisztán látható ez az apostolok történetében, akik még Jézus földi életének végén is azon tanakodtak, hogy ki a nagyobb közöttük, és ki fog majd Jézus jobbján és balján ülni. Amikor azonban pünkösdkor eljött a Szentlélek, elfeledkeztek erről, és attól kezdve valódi testvéri szeretetben, az egymás iránt érzett felelősségtudatban végezték munkájukat.
– Isten a maga képére teremtette az embert, aki azonban önző és gyakran agresszív. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás?
– Pünkösd a szeretetről és a felelősségtudat parancsáról is szól. Sajnos a világunkból már nemcsak ez a két érték, hanem az igazságosság is kikopóban van. A lelket a Szentléleknek az emberek által végbevitt jósága és tettei tudják feléleszteni. Napjaink embere ugyanis nagyon önzővé vált. Ennek az önzőségnek sajnos még az ideológiája is megvan: a szélsőséges önmegvalósítás, amely a nevelésben már a kisgyermekkortól teret kap, később pedig, már felnőttkorban, az agresszió ördögi köréhez és örvényéhez vezet. Mindezt csak a „lelkes” emberek tudják megtörni. Azok, akik nem csupán a maguk erejére támaszkodnak, hanem az isteni erőre is. Az ember ugyanis már teremtettségében is Isten képmását hordozza. Többek között lelkiismerete is van. Meg tudja különböztetni a jót a rossztól, küzd az igazságért, emberi kapcsolatokat teremt, és önzetlen is tud lenni. Ez az Isten-képűség lényege. Csakhogy mindez könnyen elhomályosulhat akkor, ha az ember az önzés útját választja. A Szentlélek pedig ez utóbbi életállapotból akar minket kiemelni.
– Jézus önmagát áldozta fel az emberiség megváltásáért, a bűn azonban továbbra is jelen van a világban. Ha még Krisztusnak, Isten fiának a halála is kevés volt a bűn végleges eltörléséhez, akkor mi, teremtett emberek mit tehetünk a kísértés legyőzéséért?
– Szent Ágoston mondta: a gonosz lélek olyan, mint a megkötözött kutya, csak azt az embert harapja meg, aki közel megy hozzá. Krisztus halála és feltámadása, valamint a Szentlélek eljövetele óta az ember a bűnbánat és az Isten kegyelme által megtalálta azt a gyógyírt, amely kivezetheti ebből az állapotból. Mindig megvan a megújulás lehetősége. Pontosan ehhez kell a Szentlélek. Arany János írta: „Hová lettél, hová levél, ó, lelkem ifjúsága?” Abban a korban élünk, amikor már a fiatalok is koravének. Mégis azt valljuk, hogy a léleknek igenis lehet ifjúsága. Még akkor is, ha a test már megöregszik. Elég, ha csak a kereszténydemokrata Varga Laci bátyánkra, a parlament most elhunyt korelnökére utalok, aki haláláig fiatalos lelkülettel élte napjait.
– Mennyire van jelen a mai magyar társadalomban az önfeláldozás és a másokat szolgáló szeretet? Jézus önfeláldozása ugyanis pontosan erre lehetne példa.
– Jelen van az önfeláldozás, csak ezt nem reklámozzák. A jó sajnos nem kap kellő nyilvánosságot. A média általában elborzasztó és sokkoló információkkal traktálja az embereket, de sosem mondja el, hogy az éjszaka hány nővér dolgozott önfeláldozóan a betegágyak mellett, vagy hogy a tanárok a júniusi rekkenő hőségben is mennyire nagy türelemmel tanították a gyermekeket. Pedig ez is olyan önfeláldozás, amely lelki eredetű. Nem automatikus az emberek ilyen jellegű cselekedete.
– Ha már a médiát említette: a tömegtájékoztatás a széles néprétegek igényét próbálja kielégíteni. Ez ellentmond az ön szavainak.
– Miután a média a népszerűséget hajhássza, a kisebb ellenállás irányába megy, és az emberek ösztönvilágára apellál. Amíg világ a világ, mindig kevesebben lesznek egy matematikaklubban, mint egy szórakozóhelyen. Nyilvánvaló, hogy az embereket könynyebb a széles úton terelgetni, mint a szellemi, lelki igényesség irányába felemelni.
– Nem utópisztikus egy olyan világban hirdetni a szeretet társadalmát, ahol – hogy csak egy minapi példát említsek – egyes, önmagukról megfeledkező szurkolók még a kedvenc csapatuk játékosait is képesek elverni? Az erőszak térhódítása világjelenség.
– Az új barbárság korát éljük. Én biztos vagyok benne, hogy a randalírozó fiatalok között egy sem volt rendszeres templomlátogató vagy hittanórákon részt vevő.
– Az új barbárság kora azonban a „tökéletes földi boldogság” illúzióját is kínálja az embereknek. Ez a korszellem veszélyt vagy esélyt jelent a hitnek?
– Rossz szóval mondom: kihívást jelent. A történelem nem ismétli magát, de hasonló helyzeteket mégis teremthet. Karthágó ostrománál mondta Szent Ágoston, hogy a nép meghal, de még akkor is cirkuszt kíván. Ez a mentalitás érhető tetten a mi világunkban is. Mérhetetlen sok veszély leselkedik ránk, de úgy teszünk, mintha show-műsor lenne az élet. Erre csak azok a nagyon bátor emberek mernek nemet mondani, akik szembeúsznak az árral. A pünkösdi lélek pontosan ezt tette az apostolokkal, akik a kiáradása előtt féltek, bezárkóztak, utána pedig bátran kimentek az utcára, és hirdették, hogy Krisztust, akit megfeszítettek, Isten feltámasztotta. Ez az a bátorság, amit a Szentlélek ma is megad mindenkinek.
– Mi akkor a boldogság?
– A boldogságnak nagyon sok megfogalmazása van, de az annál magasabb igényű, minél magasabb rendű szellemi és lelki igények váltják ki az ember életében. És természetesen annál tartósabb is. A hedonizmus utóélményt kíván, de futó élményt nyújt. Ellenben az igazi boldogság nem felhangoltság, hanem a lélek valódi, belső derűje. A remény elleni reményt is jelenti sok esetben, de a küzdelem és az önfeláldozás útját is. Vagyis azt az örömöt, amelyet a szeretet cselekedetei folytán az ember kap. Jézus mondja, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Aki ezt már megpróbálta, pontosan tudja, hogy Jézusnak mennyire igaza van. És ehhez segíti hozzá az egyébként nagyon is önzésre hajló emberi természetet a Szentlélek.
– Említette, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Már több mint egy éve regnál a jelenlegi hatalom. Mi a véleménye a szociálliberális kormány eddigi egyházpolitikájáról?
– Tagadhatatlan, hogy komoly küzdelmekkel telített volt az eltelt időszak, de ezek mégsem voltak hiábavalók. Úgy gondolom, hogy a kormányzat sok kellemetlenséget takarított volna meg, ha az egyházra nemcsak akkor figyelne, amikor szüksége van rá – például az európai uniós csatlakozásnál –, hanem mindig úgy számítana rá, mint egy olyan közösségre, amely a történelme folytán mindig is a magyar nemzet javát akarta. Ebben is különbség van a történelmi egyházak és az új keletű vallási csoportok között. A választások kezdetétől voltak olyan megnyilvánulások, amelyek az egyházban komoly ellenérzést váltottak ki. Ilyen például az a választási kampányban elhangzott vád, hogy az egyház visszaél a gyónási titokkal, és a papok templomban a szószékről politizálnak. Aztán a hitoktatók óradíjemelése körüli hercehurcára, majd a szociális törvény módosítására is utalhatnék, amely révén az egyházi egészségügyi és szociális intézményeket gyakorlatilag kiszolgáltatták a helyi önkormányzatok politikai összetételének. De most éppen azért, mert pünkösd ünnepét tartjuk, és a Szentlélek kiáradása mindig magával hozza a megbocsátást is, azt tartom helyénvalónak, ha fátylat borítunk ezekre a kínos ügyekre. A Szentlélek az újrakezdés lelke is. Már a zsoltáros így fohászkodott: „Áraszd ki lelkedet és minden életre kel, és megújul az egész világ.”