Számon kérik Berlinen az ígéreteit

Miközben Hans Eichel német pénzügyminiszter elégedetten jelentette be, hogy sikerült összehoznia a jövő évi költségvetést, addig a polgárok gondterhelten tekintenek a jövőbe. A tervbe vett több mint kétszázötvenmilliárd euró kiadásból egyelőre tizennégymilliárd hiányzik. Eichel rigorózus elszántsággal szabdalta meg az egyes tárcáknak nyújtandó összegeket, de még így is huszonnégymilliárd kölcsönt kell felvennie, hogy ezt azonnal befektetésekre fordítsa – máskülönben nem jön létre az alkotmány szabályozta államháztartás. Az anyagi kötéltánc további hiánya a kisemberek vállán nyugszik: tizenkilencmillió nyugdíjas kénytelen lemondani az infláció kiegyenlítését szolgáló nyugdíjemelésről, ugyanakkor betegbiztosítási díjaik eddigi ötvenszázalékos részesedését három százalékkal megemelik. A családi házak építéséhez nyújtott támogatást eltörlik, a lakó- és munkahely közötti közlekedésre vonatkozó adókedvezmény a jövőben csak húsz kilométer feletti távolságra vonatkozik, a gazdáknak juttatott betegbiztosítási járulékot pedig megszüntetik.
Mindezek ellenére a költségvetés csak akkor áll biztos lábakon, ha a német gazdaság legalább kétszázalékos fejlődést tud produkálni. A pénzügyminiszter egyetlen vigasztaló közlése az volt, hogy a 2005-re tervezett adókönnyítéseket előrehozzák. Eichler bejelentése természetesen kiváltotta az ellenzék kritikáját: mind a kereszténydemokrata unió (CDU/CSU), mind a szabad demokraták a „csőd irományának” nevezték az államháztartás előterjesztett tervét, már csak azért is, mert kétségbe vonják a hazai gazdasági élet remélt fellendülését. A keleti tartományokban folyó sztrájk újabb nyugati világcéget kényszerít térdre, a hiányzó alkatrészek miatt a Volkswagen autógyár megszakítja a Golf és a Lupo modellek gyártását, így több mint tízezer munkavállaló kényszerül tétlenségre.