Szerbek menekülnek Obilics városából

Tömegesen hagyják el a koszovói szerbek azt a települést, amely szerdára virradóra brutális hármas gyilkosság színhelye volt. A Pristina melletti Obilicsban – feltehetően albán szélsőségesek – kiirtották a Stolics család három idős tagját. A támadók embertelen kínzásoknak vetették alá áldozataikat, félholtra verték őket. Ketten valószínűleg még éltek, amikor rájuk gyújtották a házat.

Vasárnap 23 szerb család döntött úgy, hogy elköltözik a kisvárosból, mert a békefenntartó haderő (KFOR) és az ENSZ-miszszió (UNMIK) nem hajlandó fokozni a biztonságot a városban. A menekülők mind abban az utcában laknak, ahol a hármas gyilkosság történt. Már összepakolták ingóságaikat, de még mielőtt elhagyják a települést, Belgrádban át akarják adni megőrzésre házuk kulcsait Szvetozar Marovics szerbia-montenegrói államfőnek és Zoran Zivkovics szerb miniszterelnöknek azzal a jelképes kéréssel, hogy „őrizzék otthonukat”. A Beta hírügynökség szerint a két állami vezetőtől kérni fogják azt is, hogy Szerbia középső részén létesítsenek számukra sátortábort, ahol ideiglenesen megszállhatnak.
A lemészárolt Stolics család egyetlen életben maradt tagja, Jagoda a szülői otthon kulcsát a félig leégett ház küszöbén hagyta, tiltakozva amiatt, hogy a KFOR és az UNMIK nem hajlandó fokozni a biztonságot az utca szerbek lakta részében. Az obilicsi mészárlás volt talán a legbrutálisabb bűncselekmény, amióta nemzetközi protektorátus a dél-szerbiai tartomány. A hármas gyilkosság tiltakozóhullámot váltott ki Belgrádban, nemzetközi szervezetek sora emelte fel szavát a vérengzés miatt, s az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország is éles hangon elítélte a történteket.
Az obilicsi tragédia nem kerülte el a belgrádi és a koszovói sajtó figyelmét sem. Ivan Torov, a Politika című belgrádi napilap kiváló publicistája szokásos vasárnapi írását teljes egészében a tragédiának szenteli. A Folytatódó rémálom című írásában Torov rámutat: „ahogyan a szerbeknek már rég rá kellett jönniük arra, hogy nem boldogulhatnak más népek balsorsából, eddig egy UNMIK-vezető sem győzte meg az albánokat arról, hogy nem találnak helyet a civilizált világban, ha közben üldözik és gyilkolják a szerbeket.”