Szív küldi

Ha én lennék Medgyessy Péter személyes hangvételű miniszterelnök (aki tavaly tavasszal nagyon szépeket mondtam), most elkeseredetten földhöz vágnám a jogart és az országalmát, hát igen, kedveseim, keveset füllentettem, nem lesz itt a beígért ingyen szívgyógyszerből semmi, talán még a Kalmopyrint is megadóztatjuk, rosseb a betegekbe.

Bele kéne nézni a tükörbe, miniszterelnök úr (úr?)! A kimondott mondatokat nyomon kellene követni, a választási ikszet azért tetszett megkapni annak idején, mert hitt önben az ország egyik fele. A megvezettethető. A naiv. Aki még hitt a háromhatvanban. Szívgyógyszer. Ingyen.

Hát nem lesz, kedveseim. Változatlanul fizetni fogtok, mint a hivatásos katonatisztek. A szlogen csak hab volt a tortán, ingyen szívgyógyszer, ingyen repülőjegy meg csók a fogsorotokra… Csak azt a nyomorult választási ikszet adjátok… Bőr kell az ábrázatra az ilyen ígéretek mellé. Ígérem, amiről tudom, eszem ágában nincs teljesíteni. Dehogy akarok én ingyen adni szívgyógyszert, nem veszítettem el az eszemet, a hatalmat akarom, bekerülni, odajutni, bársonyszékben üldögélni.
Szívgyógyszer. Ingyen. Tényleg elhittétek ezt, drága szívbeteg honfitársaim? Hadd adjak nektek egy kedves, életre keltő pofont. Szívgyógyszert Medgyessytől? A D–209-estől? Legföljebb szívattakot. Azt tényleg ingyen. Megy a hülyítés. Megy a bal. Ne hagyjátok, szívbetegek! Kapjatok a mellkasotokhoz, fogjátok meg a pulzusotokat! Szív és szívatás kettő.