Temető

Nyilvántartott régészeti lelőhelyen, a törvény által előírt megelőző feltárást lehetetlenné téve kezdett milliárdos nagyságrendű raktárépítésbe – engedély nélkül – két debreceni kft. Ebes községben. A földmunka során megsemmisítettek egy körárkos szarmata temetőt. Nyitott kérdés, hogy lesz-e pénz a teljes feltárásra, aminek költségeit a beruházónak kellene fedeznie.

Ez már a második eset a Debrecenhez közeli Ebesen, hogy a törvényt és a régészeket megkerülve kezdenek földmunkába egy építkezésen. Korábban a műanyaggyár, most annak a közelében egy élelmiszer-kereskedelmi üzletlánc logisztikai központjának, magyarul nagykereskedelmi raktárának építésekor kényszerültek arra a debreceni Déri Múzeum régészei, hogy többhektáros területen tűzoltó munkát végezzenek megelőző feltárás helyett. A kulturális örökséget törvény védi, márpedig a régészeti lelet a kulturális örökség része – legyen akár a földben, akár felszínre hozva. Senkit nem mentesít a felelősség alól, ha nem ismeri a törvényt. Minden beruházónak és önkormányzatnak tudnia kell(ene), hogy olyan területre, amelyet régészeti lelőhelyként tartanak nyilván, az önkormányzat csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi irodájának – mint szakhatóságnak – a hozzájárulásával adhat ki építési engedélyt. Az építkezést pedig csak akkor szabad elkezdeni, ha a régészek elvégezték a megelőző feltárást. Az ásatás költségeit a beruházónak kell fedeznie, a teljes bekerülési költség kilenc ezrelékét régészeti feltárás céljára be kell építenie a költségvetésbe. Erről 1997 óta törvény rendelkezik.
Az ebesi beruházás értéke milliárdos nagyságrendű. Ennek a kilenc ezrelékét kellene a régészeti feltárásra fordítani. Itt az önkormányzat ajánlott fel a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságának négymillió forintot a feltárás megkezdésére azután, hogy az engedély nélküli építkezésre fény derült.
De vegyük sorra, mi történt eddig.
Május 22-én Bálint Marianna, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal debreceni regionális irodájának felügyelője véletlenül fedezte fel, hogy Ebes határában, a Mol telephelye és a műanyaggyár között mintegy tízhektáros területen földmunka folyik. A 4-es útról, ahol éppen helyszíni szemlére tartott, jól belátható a terep. Azonnal bement a helyi önkormányzat műszaki osztályára, ahol úgy tájékoztatták: nem tudnak róla, hogy bárki is építési engedélyt kért volna a kérdéses területre. Az örökségvédelmi felügyelő még aznap jegyzőkönyvet vetetett fel, és kérte a földmunka azonnali leállítását, ennek ellenére az néhány napig tovább folyt. Az építkezés előkészítése során leszedték a felső humuszréteget, terheléspróbának betoncölöpöket ástak be régészeti objektumokba, három darab egy méter átmérőjű gödörbe villanyoszlopot készültek beállítani. Ekkor semmisült meg a teljes körárkos szarmata temető. A beruházóra ezért a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal debreceni regionális irodája örökségvédelmi bírságot ró ki. Ennek az összege tízezertől huszonötmillió forintig terjedhet.
„Az ebesi önkormányzat május 27-i ülésén értesültünk arról, hogy a terület tulajdonosa a Szálka 96 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Hogy ki a beruházó, azt viszont nem közölték” – tudtuk meg Bálint Marianna örökségvédelmi felügyelőtől, aki végzettségét tekintve régész.
Az ülésen jelen volt Galgóczi Mihály, Ebes polgármestere, Szabó Róbert jegyző, debreceni örökségvédelmi felügyelő, Nepper Ibolya, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa, valamint a leendő logisztikai központ tervezője. Itt állapodtak meg abban, hogy az építkezést előkészítő munkát csak a régészeti feltárás után szabad folytatni, s erről jegyzőkönyvet írtak alá. Az önkormányzat ekkor ajánlott fel négymillió forintot az ásatás megkezdésére, s erről május 29-én szerződést írt alá Galgóczi Mihály és Szatmári Ibolya, a megyei múzeum igazgatója. A szerződésben benne van az is, hogy a négymillió forint nem fedezi a teljes feltárást, ezért ha az összeg elfogy, újra tárgyalnak.
Ezek után az ásatás megkezdődött, de amint Nepper Ibolya régésztől megtudtuk, nemcsak az ásatás, hanem a lélektani hadviselés is elkezdődött. Megjelent a terepen egy férfi, és közölte, hogy „Kerekes úr” – a cégbíróság adatai szerint a debreceni Kerekes Kft. aláírásra jogosult egyik vezetője-e? – megbízásából mindenkit le kell fényképeznie, aki a terepen reggel hét és délután négy óra között megjelenik. Azt is jegyezte, hogy az ásatáson dolgozók közül ki mennyi időre ül le, meddig ebédel. A nagy figyelem aligha érthető. Az önkormányzat és a múzeum szerződésében ugyanis benne van, hogy a múzeumnak tételesen el kell számolnia a rábízott pénzzel – amit egyébként ott természetesnek is tartanak.
„Ha őrt állítanának a terepre, az még érthető volna, meg is köszönnénk – mondja Nepper Ibolya –, így viszont a személyiségi jogainkat sérti, hogy fényképezgetnek bennünket.”
A régészek ezért június 6-án levonultak a terepről, majd öt nappal később feljegyzést írtak a történtekről Ebes polgármesterének. Hogy ezek után mi fog történni, azt senki nem tudja. Ha a munkát nem tudják folytatni, a régészeknek az örökségvédelmi felügyelővel karöltve nincs más lehetőségük, mint hogy kérjék a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól a terület ideiglenes védetté nyilvánítását. A hivatal ezt indokolt esetben azonnal kiadja. Az ideiglenes védettség 90 napra szól, és egyszer újabb 90 napra meghosszabbítható. Ha a beruházó a munkát nem állítja le erre az időre, sokmilliós bírsággal sújthatják.
Az első rövid leletmentésre 1972-ben nyílt lehetőségük ezen a területen a szakembereknek, amikor a Mol-telephez bevezető út épült. A szinte teljes épségben előkerült, nagyméretű gabonatároló edények szarmata településre utaltak, de a módszeres ásatást pénz híján nem tudták elvégezni a Déri Múzeum régészei.
Az építési területet korábban szántóként tartották nyilván, a néhány éve elkészült településrendezési tervben már mint ipari szolgáltató övezet szerepel. A hajdúszoboszlói körzeti földhivatal nyilvántartásában tulajdonosként a Szálka Kft. szerepel, amely 2002-ben kérte a szóban forgó földterületre vonatkozó tulajdonjog bejegyzését, de csak 2003-ban kapta meg. Többek között erről is szerettünk volna érdeklődni a kft. vezetőjétől, de nem volt módunk rá, ugyanis a Szálka Kft. a cégbíróságnál bejegyzett címen nem található, onnan elköltözött, telephelye a debreceni Diószegi utcában van – közölte egy női hang a korábbi telephely telefonján. A Diószegi utca viszont a Kerekes Kft. telephelye, ugyancsak a cégbíróság adatai szerint. Szerettük volna megszólaltatni a Kerekes Kft.-t is, de ott többszöri hívás után csak azt hallottuk, hogy nem nyilatkoznak.
Az ebesi önkormányzat vezetőjét is hiába kerestük. „A polgármester úr nem illetékes nyilatkozni, a beruházó nem hatalmazta fel rá” – közölték. Arra a kérdésre sem kaptunk választ, miért kellene a beruházó felhatalmazása ahhoz, hogy egy polgármester a hozzá tartozó község belterületén megkezdődött építkezésről, illetve olyasmiről nyilatkozzon, amiről szerződést írt alá a megyei múzeum vezetőjével.
Szerettük volna megkérdezni, miért az önkormányzat ajánlott fel pénzt az ásatás megkezdésére, amikor ennek a költségeit a beruházónak kell fedeznie. Szerettük volna megkérdezni, hogyan lehetséges, hogy az önkormányzat nem tudott arról, hogy milliárdos nagyságrendű építkezés kezdődik a belterületén, és arról sem tudott – így védekezett az örökségvédelmi felügyelővel szemben –, hogy régészetileg nyilvántartott lelőhelyre vonatkozó építési engedély kiadásához a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális irodájának hozzájárulása szükséges.
Szeretnénk persze választ kapni főként arra, hogyan fordulhatnak elő jogállamban, a rendszerváltozás után tizenhárom évvel hasonló esetek.