Teszt Raffarinnek

Marseillaise-t éneklő fiatalok és idősebbek lepték el a párizsi utcákat, tiltakozva a kormány nyugdíjreformja ellen. A szakszervezetek sorskérdésként értékelik a reform megakadályozását.

Ha ugyanis be tudják vezetni az újfajta nyugdíjrendszert, a munkavállalóknak hosszabb ideig kell dolgozniuk a nyugellátásért, a hosszú távú program pedig egyenesen 42 ledolgozott évben húzza meg a nyugdíjkorhatárt a mostani 37,5 évhez képest. A szakszervezetek szerint tűrhetetlen a kormány viselkedése, két országos érdekvédő csoporton kívül minden más szervezet tiltakozik a reform ellen. Franciaországban sincs azonban másként az erőpolitizálás, mint a világon bárhol, így a zömében baloldali vezetésű szakszervezetek nemcsak a nyugdíjukat féltik, hanem nyilván a jobboldali kormányon is akarnak egyet ütni.

Jean-Pierre Raffarin kormányfő úgy véli, nem dughatják homokba a fejüket, hagyva, hogy a nyugdíjrendszer szép lassan összeomoljon. A nyugellátás kifizetési módja egyébként mindenki szerint reformra szorul, ám nagy kérdés, valóban a francia munkavállalók által követett út vezet-e a megoldáshoz. A szemétszállítók sztrájkja miatt szeméthegyek állnak a házak előtt, a tanárok egyike-másika pedig nem hajlandó dolgozni az év végi vizsgák idején, amelyek ma kezdődnek. A kormányfő kedden meg is jegyezte, a tanároknak nem szabadna „túszként felhasználni a gyerekeket”. A kormány mindenesetre azt ígérte, a munkabeszüntetések ellenére végre fogja hajtani a reformokat, bár a baloldal előre jelezte, kemény ellenállást fog tanúsítani.
A kemény csata azonban talán még jót is fog tenni a kormánynak. A kabinetnek a hatalomra kerülése óta gyakorlatilag semmilyen komoly belpolitikai problémát nem kellett vérrel-verítékkel orvosolnia, s egyes francia elemzők szerint jót tesz egy kis mozgás a bágyadt kormánytagoknak. Annál is inkább, mert a francia nyugdíjrendszer valóban előbb-utóbb használhatatlanná válik, s a népszerűtlen lépést valamelyik kormánynak vállalnia kell a közeljövőben. Ahhoz azonban, hogy a Raffarin-kormány hatalomban maradhasson a következő választás után is, ütőkártya lehet a fájdalmas reform felvállalása – addig ugyanis már behegednek a most még sajgó sebek.