Pénzszűke a közszférában, költségvetési megszorítások, gyorsítandó privatizáció, a megmaradó szlovén cégek egyenlőtlen versenye a multinacionális vállalatokkal, újabb munkahelyek megszűnésének fenyegető réme a gazdaságban, kormányátalakítás, változó erőviszonyok a belpolitikában, rendezetlen kérdések a szomszédsággal, gyakori tanácstalanság a külpolitikában: nagyjából így summázható a mai helyzet. Szlovénia „egén” ugyan még mindig láthatók azok a csillagok, amelyek útmutatást adtak ennek az alig kétmilliós népnek a szocialista Jugoszláviából való kiváláskor – az európai uniós és a NATO-tagság –, de már korántsem olyan fényesen, mint 1991. június 25-én, amikor a világtörténelemben először létrejött a független szlovén állam.
A polgárok túlnyomó többsége még mindig meg van győződve róla, helyesen döntött az akkori népszavazáson, de vannak kérdőjelek, s már nemcsak a sokak által elutasított NATO-tagság, hanem az uniós csatlakozás körül is. Akadnak olyanok, akik a jelen bizonytalanságából a titói idők megtévesztő békéjébe menekülnek (egyre-másra bukkannak fel „nosztalgiázó” weblapok), a többség azonban a társadalom belső kohéziójának erősítésében látja a boldogulás és fennmaradás zálogát az Európai Unióban, amelybe Szlovénia, velünk együtt, rövidesen belép.
Littler saját magát is meglepte a botrányhős ellen, ilyet még ő sem látott















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!