Valamiféle folyamat

Ritka pillanatok részesei vagyunk: igaza van a kormánynak úgy egészében, igazuk van a kormány tagjainak, a koalíció politikusainak egyenként és külön-külön. Medgyessy Péter valamiféle folyamatot vélt megsejteni az elmúlt napok történései mögött, s ilyenkor, mi mérget vehetünk rá, valóban zajlik valamiféle folyamat. A folyamatok – természetüknél fogva – ilyenek, zajlanak és valamifélék, úgyhogy miniszterelnökünk éles szemű felismerése ékes bizonysága annak, hogy fölényes intellektusával elsajátította a dialektikus materializmus alapvető tételeit. Az elméletnek a gyakorlatba való átplántálása okoz neki némi nehézséget, de csak verbális szinten. Addig hirdette az egyenlőség eszméjét, amíg meggazdagodott, de ez az apró ellentmondás nem zavarja őt és híveit sem. Ez is valamiféle folyamat, aminek a végén a gazdaság összeomlása, az ország tönkretétele áll, de Medgyessy és seftes haverjai szempontjából a haladás és fejlődés maga. Figyelembe véve miniszterelnökünk sajátos értékrendjét, el kell ismernünk, hogy igaza van, amikor szoros összefüggést lát a lisszaboni nyilatkozat, Szász Károly bántalmazása és előzetes megfigyelése, valamint a Polt Péter lejáratását célzó adatgyűjtési akció között. Bizony, ezek az események feltételezik és kiegészítik egymást, egyik a másikból következik. No nem azon a módon, ahogy Medgyessy levezeti. Nem a lisszaboni nyilatkozat következménye a két köztisztviselő megfigyelése, Szász megveretése, hanem pont fordítva. Bár időben a Szász elleni támadás a Kereszténydemokrata Internacionálé állásfoglalása után történt, de nyilvánvaló, a brutális bűncselekmény a CDI határozata nélkül is megtörtént volna. Miként a kormánynak kényelmetlen, köztisztviselőket rágalmazó jelentések is világra jöttek a lisszaboni dokumentum születése előtt. A mocskolódó iratok készítőinek sejtelmük sem lehetett a lisszaboni nyilatkozatról, a Szász Károlyra támadó senkiháziakat pedig nem érdekelte. Ebből következik, hogy a lisszaboni nyilatkozat nem kiindulópontja a folyamatnak, hanem – ezen konkrét események ismerete nélkül is – a következménye. Hiszen az európai kereszténydemokrata pártok fóruma aggodalmát hangoztatta a hazánkban tapasztalható antidemokratikus, az alapvető emberi jogokat sértő jelenségek elszaporodása miatt. Polt és Szász ügye újabb adalék arra, hogy az aggodalom jogos. Sőt, a határozatot kiegészíthetnék azzal, hogy az olyan köztisztviselőket, akik nem szolgálják ki elvtelenül a hálózat kormányát, megfigyelik, mocskos rágalmakkal megpróbálják lejáratni, olykor alvilági módon bántalmazzák is.
Így állunk. Ilyenkor Keller Lászlónak is igaza van. Keller nem nyomoztatott Szász után, egyszerűen csak úgy spontán összeállt az íróasztalán egy akta a közpénzügyi államtitkárhoz bejáratos újságírók és Szász haragosainak vallomásaiból. Keller ilyen lenyűgöző információkra alapozva kijelentette még tavaly nyáron, hogy Szász alkalmatlan a rábízott feladat ellátására. Igaza van. Egy olyan ember, aki a szocialistáknak útjába áll, aki gyanús pénzügyi manővereket derít fel, valóban alkalmatlan arra, hogy MSZP-s kormányzás idején köztisztviselő legyen. Most a Keller-féleségek idejét éljük, a pletykára és bosszúra alapozott ítéletek napjait.
Így lehet Lendvai Ildikónak is igaza. Szerinte figyelemelterelő akció zajlik. Valóban, a megfigyelések, Szász Károly megtámadása elterelték a figyelmet többek között Magyar Bálint ügyleteiről, a kilúgozott státustörvényről, a paksi balesetről, a rendőrség brutalitásáról, a fejlődésképtelen autópályákról, a forint leértékeléséről, a gazdaság csőd közeli állapotáról, a félmilliárd eurós hitelről.
Elterelték a figyelmet a nem valamiféle, hanem nagyon is konkrét és egyértelmű folyamatról, amely tavaly tavasszal, az MSZP választási győzelmével vette kezdetét, s azóta zajlik gőzerővel. Ideje volt, hogy Medgyessynek is feltűnjön már valami.