Lengyelország fővárosában a kánikula jegyében telik az uniós csatlakozásról határozó országos referendum második, mindent eldöntő napja. A belváros csendes, kevesen vannak az utcákon. Csak a templomok telnek meg idővel a szentmisére igyekvő hívekkel. A nagy kérdés ekkor az volt, hogy a hívő katolikus Lengyelország lakossága haza-, vagy a választóhelyiségek felé veszi útját a vasárnap déli mise után. Tomasz Zukowski, a jó nevű szociológus, politológus mindenesetre az utóbbiban bízik. A Varsói Egyetem tanára vasárnap délutánra, a déli szentmise utáni időszakra tette a választók aktivizálódását, főként a falusi lakosság körében. Véleménye szerint a gazdasági elit, a városi értelmiség voksolt szombaton – amit a nagyvárosokban tapasztalt nagyobb szombati választási hajlandóság is alátámaszt –, míg a vidéki Lengyelországban mindez vasárnapra maradt, hiszen falun a szombat munkanap, az emberek a földeken dolgoznak. A kérdés csupán az, hogy a lengyel társadalom majd’ negyedét kitevő, javarészt törpebirtokokon gazdálkodó agrárnépesség az általa nagyon tisztelt, az EU-csatlakozás mellett következetesen kiálló II. János Pál pápa tanácsára hallgat majd, vagy saját aggodalmaira, félelmeire alapozva hozza meg döntését maga és az ország jövőjéről.
Kora délutánra úgy tűnik, Varsó lakossága érvényes referendumot szeretne. A város szívében lévő, Grzybowska utcai szavazókörben tömeges a részvétel. Fiatalok, idősek, középkorúak vegyesen. Valamennyi választásra jogosult korosztály nagy számban képviselteti magát, a vélemények ugyanakkor erősen megoszlanak. Meglepő, hogy a csatlakozás első számú támogatóinak tartott fiatalok körében is jelentős az integrációt elutasítók, illetve a bizonytalanok száma. Norbert, a Varsói Műszaki Főiskola hallgatója családjával együtt nemmel szavazott, noha úgy érzi, az igen tábora győzedelmeskedik majd. Véleménye szerint csupa rossz dolog következik majd a belépés után. A külföldi nagytőke felvásárolja az országot, a lakosság helyzete drasztikusan romlani fog. A következetes, angolul jól beszélő, hazájára és a lengyel tradíciókra büszke fiú a csatlakozás után sem akar külföldön dolgozni. Asia, a 20 éves, államigazgatási szakon tanuló egyetemista lány, aki hét végén egy utazási irodában dolgozik, szintén nemmel szavaz. Szerinte hazája sem gazdaságilag, sem a közigazgatás szintjén nincs felkészülve az uniós tagságra. Elismeri ugyanakkor, hogy a csatlakozásnak előnyei is lennének. Több külföldi tőke érkezne, s a turizmus megélénküléséből is profitálhatna az ország. A döntése meghozatala előtt szemmel láthatóan őrlődő lány elmondása szerint azért szavazott végül nemmel, mert nem akarja, hogy mások mondják meg neki, mit csináljon.
A többség azonban az igen mellett van. Józef, az ötvenes postai alkalmazott szerint a csatlakozásnak nincs alternatívája Lengyelországban, s ezzel a lakosság túlnyomó többsége tisztában van. Huszonhat éves fia, Grzegorz jövője a legfontosabb számára, aki újságírónak készül, s abban reménykedik, talán egyszer majd egy ismert nyugati lap tudósítója lehet. Zosia, a csinos, diplomás nővér, aki Olaszországban szeretne dolgozni a csatlakozás után, már második éve képezi magát, hogy a mediterrán országban is meg tudjon felelni az elvárásoknak. Annyira biztos az igen sikerében, hogy nem utazott haza idős szüleihez, ahol szavazatát leadhatná.
Este 10 órára kiderül, Zosiának volt igaza. A majd’ 59 százalékos részvétel, s ezen belül az igenek elsöprő többsége révén az utolsó akadály is elhárult Lengyelország európai integrációja elől. A referendum eredménye hűen tükrözi az ország akaratát. Ahogy Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök, az ország toronymagasan legnépszerűbb politikusa fogalmazott, „Lengyelország vasárnaptól újra Európa része, azé a közösségé, ahová 1000 éve tartozik”. Nagy dolognak nevezi, hogy az ország népe demokratikus népszavazáson dönthetett az Európába való visszatérés mellett. Kwasniewski szerint a csatlakozás új perspektívákat nyújt a lengyel lakosságnak, aminek elsődleges haszonélvezői a fiatalok lehetnek. Az eredménnyel a rendszerváltásban oroszlánrészt vállaló Szolidaritás szakszervezet egykori legendás vezetője, Lech Walesa is rendkívül elégedett volt. Gdanski házán már egy hete az EU zászlaja leng, mintegy megelőlegezve Lengyelország csatlakozását. Walesa kijelentette: ha ő lenne a Lengyelországhoz ezer történelmi szállal kapcsolódó Ukrajna elnöke, hamarosan a volt szovjet köztársaság is csatlakozhatna az unióhoz. Ukrajna említésének metaforikus jelentése is lehet. A csatlakozás leginkább a Lengyelország keleti vajdaságaiban, a szovjet utódállamokkal határos területeken élő lakosságot érintheti hátrányosan. Ezeken a területeken szinte nincs ipar, a lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból él. Nagyon sok embernek nincs semmilyen munkája, egy suwalki illetőségű fiatalember elmondása szerint például a méltán híres Mazuri-tavaknál is sokan koldulásból kénytelenek fenntartani magukat.
***
Bizalmi szavazás a szejmben?
Leszek Miller lengyel miniszterelnök tegnap bejelentette, hogy kormánya a szejm e heti ülésén bizalmi szavazást fog kérni maga ellen. Elemzők szerint Miller – miután ellenfelei többször is megpróbálták megbuktatni kormányát – az EU-csatlakozási népszavazás sikerén felbuzdulva, azt bizonyos mértékben a saját kormánya melletti bizalmi szavazásként értékelve most ellentámadásba lendült, ám kérdéses egy esetleges szavazás végeredménye. (MTI)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
