időjárás 4°C Virgil 2022. november 27.
logo

Végső gazdaszámvetés

Joó István
2003.06.26. 22:00

<i>A sötét zivatarfelhő már a hegyek felé távolodik, amikor fekete ruhás aszszony siet elém kaput nyitni. Pontos helyszínt és nevet nem írhatok. Valahol Nógrádban, a Mátra lábainál egy negyventehenes, &#8222;aranykoszorús gazda&#8221;, részben kilátástalan vállalkozói helyzete miatt, önként befejezte az életét.</i>

Ezekben a hetekben, hónapokban több mezőgazdasági vállalkozó is öngyilkos lett az országban. A b.-i tejtermelő, akinek özvegye már érez némi erőt a visszapillantásra, épp az uniós csatlakozási szerződés athéni aláírása utáni napon, április 17-én adta fel. Már nem érhette meg, hogy „felülről”, kampányszerűen minden tehenészet kvótáját kötelezően megnyirbálják, s mivel a teheneknek ez felfoghatatlan, magyarul ugyanúgy adnak tejet, mint korábban, nyárra kialakult az úgynevezett túltermelési válság, amelyre hivatkozva a feldolgozóipar tovább csökkenti az átvételi árakat.
– Nehogy azt várja tőlem – int Z.-né –, hogy majd kijelentem: a férjem az országos mezőgazdasági válság áldozata. Én csak azt mondhatom, lehetséges, hogy a tejügynek sok ponton köze van a halálához, hiszen a vonal is sok kis pontból áll…
Tíz éve kezdődött a vállalkozásuk. Volt benne felívelés, mert a Cserhát és a Mátra közti völgyben – ahol korábban a szénbányászat és a nehézipar szorította háttérbe a mezőgazdaságot – Z. lett az egyetlen magángazdálkodó, aki „extratejet” üzemszerűen tudott termelni. Fokozatosan harminc hektár takarmányföldet is szerzett.
Ahogy az másutt gyakran lejátszódott, a településen is egy középnemzedékhez tartozó, korábban a helyi téesz szarvasmarhatelepét vezető szakember 1993-ban önállósította magát. Z. megvásárolta a lerobbant, szövetkezeti növendékistállót, s a magtárat. Amolyan „bértartás” volt a kezdet. Potom pénzért nyolc borjút vettek, nevelték, vemhesítették, mielőtt visszaadták az eladónak. Az árkülönbözetből újabb borjakat vettek és gyarapították a földet. 1997–98 fordulóján azt érezte a házaspár, hogy már elég erősek a tejtermelő tehenészet megalapításához. Úgy látszott, az állam kifejezetten támogatja a vemhes üszők tartását. Ehhez viszont már föl kellett újítani az istállót, európai uniós szintű tejkezelő berendezést kellett vásárolni… Z.-né nem hisz a végzetben, de arra felhívja a figyelmemet: elhatározásuk, hogy igénybe veszik az akkori agrárgazdasági beruházási támogatást, kellemetlen kényszerpályát jelentett. Az építési támogatás
összegét sikerült megnövelniük egy munkahelyteremtést ösztönző többlettámogatással, a megyei területfejlesztési ügynökségen keresztül. Igaz, ez utóbbi esetében a pályázati kiírás 2,4 millió forintról szólt, viszont valamivel később, 1998 kora őszén a szerződési tervezet már csak egymilliót ajánlott arra az esetre, ha a vállalkozó a beruházás befejezésétől kezdve öt évig három alkalmazottat foglalkoztat.
– Nem éltük meg tragédiaként. Sodródtunk az árral, csináltuk, mert csinálni kellett – emlékszik vissza a „hőskorra” Z.-né. – Nagyon büszke voltam a férjemre, mikor 2000. augusztus 20-a alkalmából megkapta az Aranykoszorús gazda kitüntetést. Ő nem szállt el a dicsőségtől. Talán azért sem, mert Torgyán miniszter tüntette ki, akinek ő nem volt feltétlen híve…
Részben épp a felelősségérzetből fakadó időhiány, a szabadnapok nélkülözése őrölhette föl az ötvenévesen távozó Z. idegeit.
– A férjem nem volt nyakkendős vállalkozó. Overál, gumicsizma… Négykor fölvette az emberét, vitte ki a majorba: fejtek, takarmányoztak, s este jött csak haza.
Miközben az Avonmore, majd az azt bekebelező Sole tejfeldolgozó céggel álltak szerződésben, és a megyében egyéni mintagazdaságnak számítottak dán fejőberendezésükkel, az állatokkal nem mindig lehettek megelégedve. Az asszony állítja, arrafelé elég gyakori, hogy a tehenek genetikai háttere az átlagnál rosszabb, nehezen válnak vemhessé. Kellett volna még vagy ötmillió, hogy az állományt lecseréljék. De ha nem volt! Hitelekbe meg nem akartak gabalyodni. Annál nagyobb súly lett rajtuk a három alkalmazott. Hiába, a tb-kötelezettségekkel együtt csaknem kilencvenezer forintba kerül egy minimálbéren foglalkoztatott ember. A 2002-es zárás több százezer forint veszteséget mutatott. Ebben közrejátszott, hogy a múlt évben 72 forint plusz áfa volt az extraminőségű tej literenkénti termelői ára, amire öt forint húsz fillér támogatást fizetett az állam. Idén pontosan ugyanez maradt a helyzet – holott a termelés költségei drágultak. És Z. gazda sokat hallhatott arról, hogy a nálunk is bevezetendő uniós ár majd a hetven forintot sem közelíti meg.
A Magyar Közlöny ez évi 28. számában a földművelésügyi tárca meghirdette az állami tejkvóta-felvásárlás lehetőségét. Z. már nem hitt eddigi vállalkozásában, de a 74 064 liter kvóta eladásától azt remélhette, hogy a kiszállás még egy kis nyereséget is hoz. Pénzt az átálláshoz. Arról az átállásról van szó, amit a mostani tárca ajánlgat a tejtermelőknek. A gazda arra gondolt, hogy miután a tejtermelést felszámolta, húsmarha-tenyésztéssel próbálkozik. A rendelet megjelenésétől számítva két hetük volt, hogy
visszaadják a kvótát, és vevőt keressenek a tehénállományra, ugyanis kvóta nélkül nem vesz át tejet a feldolgozó. Z. már megkötötte az eladási szerződést egy mezőgazdásszal. Ki volt tűzve az állatok elszállításának dátuma, amikor a tragédia bekövetkezett.
– Aznap éppen abban a fél órában nem lehettem vele, amikor rövid időre haza szokott térni, s amikor meg tudta volna osztani velem a gondjait, mint máskor. Mindig meg tudtam nyugtatni. De április 17-én az ő kérésére virágot vettem az apósa sírjára, mert azt mondta, másnap kimegyünk a temetőbe… Ha nem két hét a lefutása ennek az ügynek, talán nem őrlődik fel. De a gondok szorításában a fejébe vette, hogy lebetegedtek az állatok, hogy ő a vásárlót megrövidíti. A tehenekről tudom, hogy a mai napig egészségesek… Mint ahogy az eladáskor is ezt igazolta a budapesti vérvizsgálat. Tehát rossz gondolat volt ez már nála, mint ahogy azt is „eldöntötte” az utolsó napokban, hogy szakmailag megbukott. Pont ő, akinek nemrég két magas helyről is telepvezetői állást ajánlottak… Mégis megértem, hogy szakmailag belefáradt abba, hogy egyszer támogatják a tejtermelő gazdaságokat, öt év múlva meg hagyják gallyra menni.
Némi csend után a jövőre terelem a szót. – Ketten maradtunk a lányommal; özvegyi jogon folytatnom kell valamilyen formában a vállalkozást. Elkótyavetyélni nem fogom azt, amire ráment egy élet.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.