Zimbabwe, az elfelejtett ország

Morgan Tsvangirai ellenzéki vezető letartóztatásával a zimbabwei rendőrség a hét elején csírájában kívánta elfojtani a kormányellenes tüntetéseket. Hiába. A dél-afrikai országban ugyanis a demonstrációknak – amelyek Robert Mugabe elnök lemondatását célozzák – a jelek szerint nem lehet gátat vetni, noha a hatóságok napok óta minden lehetséges eszközzel ezen fáradoznak.
Mugabe elnöknek huszonhárom évi kormányzása egyik legnagyobb kihívásával kell most szembenéznie. Még ha sikerül is megnyernie a „csatát” (azaz véget vetni a tiltakozó akcióknak), a „háborút” lehet, hogy elveszíti. Az elnök ellentmondást nem tűrő, önkényuralmi vonásokat felmutató rendszere újra reflektorfénybe került. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ez – ahogy eddig is, úgy most is – édeskevés a változáshoz. Hiszen Zimbabwéra figyelt a világ, amikor hónapokkal ezelőtt a sokat vitatott földreform okán világgá kergették a fehér farmereket, és akkor is, amikor Mugabe pártja, a ZANU-PF tavaly márciusban – finoman szólva is – nem éppen demokratikus és tiszta módszerekkel nyerte meg a választásokat. Néminemű nemzetközi tiltakozáson, diplomáciai egyeztetésen és szócséplésen kívül azonban gyakorlatilag semmi sem történt.
A nemzetközi és hazai tiltakozások önmagukban valószínűleg most sem lennének elegendőek a 79 esztendős elnök eltávolításához. A gazdasági szankciók és a nemzetközi elszigeteltség következtében azonban a zimbabwei gazdaság katasztrofális helyzetbe került. Az országot éhínség fenyegeti, a lakosság kétharmada ugyanis (ez hozzávetőlegesen nyolcmillió embert jelent) nem jut elegendő élelemhez. Az alapvető élelmiszerek, mint a cukor vagy a kenyér, ritka kincsnek számítanak. Szerencsésnek mondhatja magát az is, aki néhanapján teletöltheti a tankját, helyszíni beszámolók szerint például mindennapos látvány, hogy a benzinkutak előtt végtelen sorok kígyóznak. A termelés akadozik, az infláció pedig a legfrissebb adatok szerint már elérte a 269 százalékot.
A zimbabweiek életét azonban nemcsak az élelmiszerhiány nehezíti, hanem a hatóságok túlkapásai is. A Mozgalom a Demokratikus Változásokért (MDC) ellenzéki szervezet szerint a rendőrség hajtóvadászatot folytat a legismertebb aktivisták ellen, és szünet nélkül zaklatja családtagjaikat. A tiltakozó akciók kezdete óta eddig háromszáz szimpatizánst vettek őrizetbe, és az MDC szerint már halálos áldozata is van a rendőri visszaéléseknek, egyik letartóztatott társuk ugyanis tegnap – állításuk szerint – belehalt a kínzásokba.
Kormány és ellenzék egymásra mutogat, és egyelőre szikrányi esély sem látszik arra, hogy a két fél tárgyalóasztalhoz üljön. Kevés volt ehhez a Nemzetközösség és több afrikai állam, így Nigéria vagy Dél-Afrika vezető politikusainak erre irányuló minden erőfeszítése is. Az iraki háború, majd a közel-keleti ország újjáépítésének árnyékában Zimbabwe az utóbbi hetekben-hónapokban – csúnya kifejezéssel élve – elfelejtődött, holott biztosra vehető, hogy nemzetközi segítség nélkül a dél-afrikai országban kézzelfogható eredményt (sem emberjogi, sem gazdasági szempontból) elérni nem lehet.
Addig is – amíg lehet – folytatódnak a tiltakozások. S bár mindkét fél győztesnek kiáltotta ki magát, megfigyelők szerint nem kétséges, hogy Zimbabwéban a politikai patthelyzet egyelőre feloldhatatlannak látszik.