A nagy purifikátor

Lapszélre szorult kis hír a legtöbb újságban, hogy a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank volt elnök-vezérigazgatója ellen. Igazából nem is hír ez, nincs benne semmi meglepő vagy különös. Baranyay László nem követett el bűncselekményt, a rendőrség pedig nem folytat nyomozást ellene. Normális országokban természetes és magától értetődő, a hatóságok nem kutakodnak a törvénytisztelő állampolgárok után. Nálunk ez másként működik, hiszen hasonló, „nem létező hírekkel” megtölthető egy egész újságoldal. Természetesen Baranyay László is a légből kapott információk sztahanovista élmunkásának, Keller László közpénzügyi államtitkárnak köszönheti, hogy „híres” ember lett, jóllehet a legkevésbé sem érezte szükségét effajta publicitásnak.
Keller hivatalnoki buzgalmaiból kifolyólag feljelentette Baranyay Lászlót különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, ami az érintett szempontjából nem kifejezetten kívánatos módja a népszerűségnek. A közpénzügyi államtitkárnak nem ez volt az első próbálkozása, feljelentette ő a bankszakembert más ügyben is, abból sem lett semmi kézzelfogható. Nem szabad emiatt Kellerre haragudni, neki ez a dolga, csak a munkáját végzi, hiszen ezzel a misszióval bízta meg a Párt. Kriminalizálnia kell a polgári kormány négyéves tevékenységét, azt a látszatot keltenie, hogy az előző koalíció pazarolta, szórta, magánzsebekbe, pártkasszákba tömködte, elsíbolta, ellopta a közpénzeket, hogy a keresztény, konzervatív, jobboldali, antibolsevik, polgári értékrendszernek a sikkasztás és a korrupció az alapértéke. Keller a képességeihez méltó, a habitusához illő megbízatást kapott, élvezi végrehajtását, szinte fürdik a „nagy purifikátor” szerepében, azon kevesek egyike, aki a kaotikus káderforgatagban pont a helyére került. Keller kényszeresen vadászik Baranyay Lászlóra, aki az MFB vezéreként az előző ciklus állami beruházásainak, a kormányzati pénzmozgásoknak egyik kulcsfigurája volt, nem véletlen, hogy a hivatásos rágalomfelelős mindenáron fogást keres rajta. Persze az sem véletlen, hogy a nagy csinnadrattával felvezetett leleplezések mögött nincs semmi. Keller munkamódszerét ismerve (újságíróktól és ellenérdekelt, haragos, bosszúszomjas felektől gyűjt információkat) csodaszámba menne, ha valamelyik vádjának lenne valós alapja, ha szakmányban gyártott feljelentései megállnának a nyomozó hatóságok vagy a bíróság előtt.
Más kérdés, hogy ez a jogi „szőrszálhasogatás” Kellert már nem érdekli. Neki mindegy, nyomozati szakaszban vagy bírósági tárgyalás közben durran ki a rágalom lufija, csak az a fontos, hogy a szocialistáknak elkötelezett, „független” sajtó s általuk a félrevezetett közvélemény jó dagadtra fújja fel a léggömböt.
Besározni, lejáratni, gyűlöletessé tenni: ez a Keller által képviselt szocialista koncepció. Pillanatnyilag a független magyar bíróságokon koncepciós pereket nem nagyon lehet átverni, ezért az ártatlanul megvádoltak ügyeiben sem sérül az alkotmányosság és a jogállamiság elve. Ám az is alapvető emberi jog, hogy az ártatlan, jogkövető állampolgárt ne hurcolják meg, ne gyanúsítgassák, nevét, tevékenységét ne a rablók, útonállók, fosztogatók között emlegessék. Még akkor sem, ha a modern, európai értelemben vett szociáldemokrata párt aszfaltcsócsáló buzgalmárának ez a koncepciója.