Anyatermészet

Hat évet élt, idén áprilisban vírusbetegségben öröklétre szenderült Dolly, a bárány, ám beírta nevét a tudomány nagy könyvébe. S miközben megnyitotta az utat egy új technika, a felnőtt testi sejtből való klónozás felé, témát adott a szenzációt keltő bulvárlapoknak. Megkongatták a vészharangot az ember „sorozatgyártását” vizionálók, egyszersmind megjelentek az etikai szempontokat kevésbé mérlegelő pénzéhes vállalkozók. Hogy mi a klónozás, hogyan fordítható az emberiség hasznára ez a technika, és hol az alkalmazás etikai határa? Ezekre a kérdésekre aligha adhat más hitelesebb választ, mint dr. Dinnyés András, aki másfél esztendőn át a Dollyt létrehozó csoportot vezette a Roslin Intézetben, s aki számos amerikai és skót klónozott állat létrejötténél bábáskodott. Dinnyés doktor a világ számos országában végzett kutatásokat a veszélyeztetett állatfajok megmentésére. A hosszú távollét után nemrég hazatérő kutató a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban újonnan alakult klónozócsoport vezetőjeként folytatja munkáját.
– A klónok a legtöbb embernek valamiféle science fiction szereplők, holott természetes módon, hétköznapi életünkben is találkozhatunk velük – világosít fel Dinnyés András. – A klónozást az anyatermészet és az emberiség is régóta alkalmazza, minden káros mellékhatás nélkül, maga a folyamat tehát nem is lehet veszélyes. A tudományos meghatározás szerint a klónozás olyan technológia, amelynek révén testi és őssejtekből, a sejtmagot átültetve, utódokat lehet előállítani. Hogy akkor miért keltett akkora szenzációt Dolly születése? Mert megdőlt egy tudományos dogma. A kutatók ráébredtek arra, hogy felnőtt sejtjeink genetikai anyaga megfelelő körülmények között rugalmasabban képes átalakulni, mint ahogy azt eddig gondoltuk. A klónozási technológia ezzel hozzájárult az őssejtkutatás és a sejtregenerációs kutatások felgyorsulásához.
Hol tart ma a klónozás tudománya? Az utóbbi évek technikai fejlődése már nyolc fajnál segítette elő utódok megszületését – tudtam meg a kutatótól –, és úgy tűnik, az eredeti módszer, némi módosítással, jól alkalmazható más fajokra is. Az állatok „sorozatgyártásából” mi haszna lehet az emberiségnek? A szakavatott tudós állítja: a módszer várhatóan gazdaságosan alkalmazható majd az állattenyésztésben a legnagyobb értékű állatok elszaporítására. A jelenleg folyó vizsgálatok arra utalnak, hogy a klónozott tehenek termelési paraméterei, teje és húsa minősége nem tér el a megszokottól. Agrárvonalon az USA-ban igen nagy az érdeklődés irántuk, már árveréseken is lehetett klónozott teheneket vásárolni. Ezt központi tiltással leállították ugyan, mondja Dinnyés András, de mivel szarvasmarhában ma már tízszer hatékonyabb a klónozás, mint más fajokban, és a kutatási eredmények biztonságos, jó minőségű élelmiszerekkel kecsegtetnek, bízik benne, hogy a közeljövőben föloldják ezeket a tilalmakat. A fogyasztói fogadtatás – a negatív hírverés és a fogyasztók tájékozatlansága miatt – merőben más Európában, jegyzi meg a kutató, ezért itt valószínűleg még sokáig kell várnunk arra, hogy a klónozott termékek megjelenjenek a piacon, noha a módszer önmagában nem jár semmilyen genetikai módosítással az eredeti kiindulási alaphoz képest.
Dinnyés András szerint, aki a washingtoni nemzeti állatkertben is végzett kutatómunkát, lényegesen népszerűbb lehet a klónozás a veszélyeztetett fajok és fajták megmentésében. A technológia alkalmazásában a legellentmondásosabb terület az emberi orvoslás. Rendkívül nagyok az elvárások a klónozással kapcsolatban, különösen azért, mert több csoport – üzleti érdekből –, mások kutatási eredményein élősködve, felelőtlen ígérgetésekkel növelte ismertségét, és zsebelt be komoly pénzeket a csecsemők klónozásának reményét keltve. Dinnyés doktor szerint a reprodukciós célú klónozás jelenleg nem biztonságos, és etikailag sem elfogadható.
A nagy hírverés, a pénzsóvár ígérgetők hatása azonban rövid távon máris súlyos károkat okozott a kutatásnak: a politikai tiltások ugyanis fékezték az eredményekkel kecsegtető, orvosi, gyógyító célú klónozási kísérleteket is. Az őssejtek felhasználása például lehetővé teszi majd károsodott sejtjeink, szöveteink megújítását. A klónozás ehhez a módszerhez ugyan nem alapfeltétel, de előnyös lehet olyan embrió létrehozása, amely a beteg testi sejtjéből kivett sejtmagból származik. Az így előállított embrióból olyan őssejteket lehetne nyerni, amelyeket átültetés után az immunrendszer nem lökne ki a páciens szervezetéből mint idegen anyagot. Kérdés: felvethet-e etikai aggályokat az embrió „feláldozása”? Lelkiismereti okokra hivatkozva sokan valóban elutasítják ezt a megoldást, jelenleg Európában még csak Nagy-Britanniában és Belgiumban engedélyezik a sejtek előállításának ezt a módját, a németek és sokan mások csak harmadik országban előállított őssejtek behozatalát engedélyezik. Hogy ez lesz-e a legcélravezetőbb út az orvoslásban, és feloldhatók-e később az etikai, technikai aggályok, arra a jövő adja meg a választ– véli a kutató.
Dinnyés András továbbra sem kíván humán embriókkal foglalkozni, állatklónozási kísérletei azonban – reményei szerint – előrelépést jelenthetnek az orvoslásban. Munkatársaival kombinálja a klónozást a génkiütéses módszerrel. Ez azt jelenti, hogy az egyik feltételezetten hibás gént a sejttenyészetben kicserélik másikra, vagy leállítják a működését. Ez a jövő útja, hiszen az úgynevezett funkcionális genomikai orvosi kutatásokhoz nagy szükség van az eddigieknél jobb állatmodellekre, márpedig a klónozás jelenti az egyetlen rendelkezésre álló eljárást, amellyel a „génkiütött” testi sejtekből nemcsak egér, hanem patkány, nyúl vagy más modell is létrehozható. A remények szerint ezek pontosabban mutatják be az emberi betegségeket, így a terápiát is jobban ki lehet próbálni rajtuk. Talán az állatvédőknek is megnyugtató hír, hogy ezáltal tizedére csökkenne az eredmények eléréséhez szükséges kísérleti állatok száma. Az sem tartozik a fantazmagóriák világába, hogy e kutatások révén megérthető lesz számos emberi betegség genetikai alapja, s így új lehetőségek nyílnak a szervátültetésre, a rák, az ideg- és érrendszeri betegségek természetének megismerésére és gyógyítására.
Dinnyés András azt tervezi, hogy nemzetközi konzorciumot vezetve, az EU 6 keretprogramban Európa legjobb kutatóival közösen létrehozná az érrendszeri és más betegségek esetében jelentős áttörést hozó állatmodelleket. További célként említette a klónozás alapjainak mélyebb megértését. Különösen az a gondolat foglalkoztatja, hogy ha a petesejt rejtélyes genetikai újraprogramozó hatását sikerülne feltárni, esetleg sejtmentes környezetben is őssejtté lehetne alakítani a testi sejteket. Ez azt jelentené, hogy megoldódna a terápiás klónozással szembeni fő etikai dilemma, ugyanakkor előrelépést jelentene a veszélyeztetett fajok megmentésének útján is.