Bajban a német szakszervezetek

Félévszázados történetének legfájóbb csalódását élte meg a német szakszervezeti mozgalom. A fémmunkások (IG Metall) érdekképviseletének sztrájkja a keleti tartományokban – a harmincöt órás munkaidő bevezetéséért – nem vezetett sikerre. A szakszervezet és a munkaadók a tárgyalások utolsó fordulójában tizenhat órán keresztül igyekeztek megoldást találni – sikertelenül. Végül Klaus Zwickel elnök beismerte, hogy a sztrájk megbukott. Ötven esztendő óta először fordult elő, hogy a szakszervezet nem érte el célját.

A volt NDK területén működő ipari cégek munkásainak tetemes része nem támogatta az akciót. Ezen a vidéken szorgalmazni a munkaidő csökkentését teljesen elhibázott lépés volt – hangoztatta Martin Kannegiesser, a fémipari vállalatok szövetségének elnöke. Ugyanezt a nézetet képviselte a közvélemény és a kancellár. A tavalyi választáskor a szakszervezetek támogatását élvező Gerhard Schröder – tekintettel az ország nyomasztó gazdasági helyzetére – most a munkabeszüntetés gyors befejezését követelte.

Werner Neugebauer, a szakszervezet bajor részlegének vezetője szerint a sztrájk politikai felelősségét vállalóknak most el kell gondolkodni, milyen következményekkel járt az elhibázott és sikertelen munkaharc. A kritika kereszttüzében mindenekelőtt az IG Metall alelnöke, Jürgen Peters áll, aki a sztrájk elsőszámú szószólójaként makacsul elengedte a füle mellett kollégái óvó szavait. A szakszervezeti mozgalom a meghiúsult sztrájk miatt odáig jutott, hogy befolyásos politikusok is megkérdőjelezik létjogosultságát. Guido Westerwelle, a szabad demokraták elnöke radikális nyilatkozattal lépett a nyilvánosság elé: „A szakszervezeti vezetők befolyásának megtörésétől függ Németország jövője”.