Bányatónak nedves partján

A tartós, sivatagi hőség még azokat a megrögzött városlakókat is lakásaik elhagyására készteti, akik egyébként nem a strandolás hívei. A hét végén minden talpalatnyi és némi árnyat adó zöld felület, folyó- és tópart benépesül, a strandokról nem is beszélve. A rekordot mégis a bányatavak döntik meg, hiszen nem kell belépőt fizetni, és itt, szabályok nem lévén, mindent lehet. Holott tilos.

Budakalászon, a Duna közelében az évtizedek óta zajló sóderkitermelésnek köszönhetően három, Omszki-tó nagyságú vízfelület jött létre. A Lupa-sziget felé tartva a kánikulai hétvégén kora délután már a gátnál reménytelenné válik a továbbjutás a tavak irányába. Amúgy is éppen csak elfér két autó az elkoptatott, poros úton, amelynek – ilyenkor nyáron – nyomába sem ér a Rákóczi út délutáni csúcsforgalma. Most azonban, a mindkét oldalon parkoló kocsik sora között egy szűk nyomsávnyi helyen fennakadnak a nagyobb járművek. És a teljes káosz betetőzéseképpen a tó felől igyekvők egy ponton összetalálkoznak az oda tartókkal, és akkor már jó darabig senki nem megy sehova. Még a gyalogosok sem férnek el a sűrűn összetorlódott autók között, nem szólva a temérdek kerékpárosról. A nyári nap sugára pedig igencsak melegen tűz le a várakozókra, akik kisgatyában s egyre ingerültebben főnek autóikban. Végül akad egy önkéntes, aki a város felől érkező forgalmat a töltés tetejére tereli, és hosszas tolatás, helyezkedés után kiszabadul néhány kocsi, de a helyszűke miatt centinként araszolva lehet csak előbbre jutni. Udvariasság szóba sem jöhet, jó, ha nem nyársalják fel egymást egy fél méter előnyért. A fullasztó kipufogógáz az útról felvert porral közösen fejti ki „egészségmegőrző” hatását.
A vízpart is hasonló állapotokat mutat, csak autó nélkül. Van helyette jet ski, amely pontosan ugyanolyan hangos és büdös, mint földi társa. Végül is csak pár tízezer embert kerget őrületbe a tavanként öt-tíz, motorját bőgető, füstfelhőt eregető, vadul le-föl száguldozó jet skis. Ezeket a járgányokat persze nem Trabantokkal meg Wartburgokkal vontatják el idáig, hanem full extrás terepjárók, böhöm luxuskocsik után szerelt, spéci utánfutókon érkeznek, le egészen a partig. Mert ahol ezt a viszonyok megengedik, ott naná, hogy a víz széléig megy az autóval, és nemcsak a jet skis, hanem az egyszerű napozóvendég is így tesz. Elvégre kéznél kell lennie az enni- meg innivalónak, amelyből természetesen szemét is adódik. Ezt azután szépen ott hagyják az utókornak, mondhatnánk, mint eb az ürülékét. Arról is lenne mit szólni… Úton-útfélen, bokorban, fa tövében. Igaz, a fejlődést tükrözi, hogy több év után megjelent a parton az első mobil vécé, egy női, egy férfi. Nincs sorban állás…
Bányatóról lévén szó, a partja leginkább meredek, de a kotrógép és a természet után az ember is elvégzi a maga átalakítását: utat váj a laza, kavicsos talajba, igaz, ezeken csak a bátrabbak ereszkednek le, de helyenként már lépcső vezet a vízhez. Mólók épülnek homokzsákból, s némi egyengetésre is szükség van a kényelmes fekvés érdekében. Ritka kincs az árnyék, amelyet leginkább az otthonról hozott napernyő ad. Akinek nincs ilyen, az kokszolódik a forró napon.
Kialakultak a helyi szokások: ennek megfelelően a nudisták, a fürdőruhások, a pecások, a jet skisek saját területei, ettől függetlenül adódnak súrlódások. Aki a tóban kicsit beljebb merészkedik, az örülhet a szerencséjének, hogy túlélte a kalandot, s egyik vízi robogó sem vitte el a fejét úszás közben. Mert aki nem tudná, a jet-
skizés csak akkor igazán élvezetes, ha minél több, a gumimatracon addig békésen himbálódzót sikerül halálra rémíteni, az elérhető legnagyobb sebességgel kanyarogni jobbra-balra, s ezzel jókora hullámverést előidézni. A legnagyobb buli mégis a fürdőző tömeg közé hajtani. Ez valakinek nem túlzottan tetszik, s hangosan meg is jegyzi. Emberünk meg tesz egy kört a jet skijével, s a közelükbe érve, egy gyors fordulással telibe fröcsköli az egész, parton álló s már öltözködő társaságot. Szeles napokon viszont előkerülnek a széllovasok, s ez már igazi szórakozást jelent a parton lévőnek, különösen, ha az első, esetlen próbálkozások szemlélője lehet. Minden második gyerekre jut egy kutya, s fürödni mindkettő igen szeret. Ebből pedig a gazdik szinte folyamatos „hozd ide!”, „lábhoz!”, gyere ide!”, a gyerek „anyu, nézd!” „apa, figyelj!”, a szülők „ügyes vagy”, „azonnal gyere ki, mert hazamegyünk!” stb. jó messzire elhallatszó párbeszéde következik, amelyet örömteli visítások és az ebek részéről boldog ugatás tesz mozgalmasabbá.
S ez meleg időben hétköznap sem zajlik másként, csak akkor egy-két kotrógép is dolgozik. Így végül is elmondható, hogy eseménytelenül telnek a napok, röppennek el a nyarak. Csak a táblák nem szűnnek meg hirdetni: Magánterület, idegeneknek belépni tilos! És a víz partján is túlélte a fürdőzők rohamát néhány „Fürödni is tilos!” felirat. Itt a káosz szüli a rendet.