Dinoszauruszok tora a román hatalomban

Őslénytani és pszichiátriai vétetésű jelzőkkel debütál az indokolatlanul korai választási kampány Romániában, szokatlanul pezsgővé téve a belpolitikát az általában unalmas nyári időszakban. A tét – a jövő májusban esedékes helyhatósági (önkormányzati) választások eredménye – nem lebecsülendő, noha a még mindig erősen központosított rendszerű országban ezek a voksolások inkább a parlamenti választások előjátékát jelentik.

Tény, hogy a hatalmon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) legutóbbi országos nagygyűlésén maga az alakulat elnöke, Adrian Nastase kormányfő húzta meg a startpisztoly ravaszát, közölve, hogy „kampány van”. Ez persze már látszott abból is, ahogyan átalakította kabinetjét, illetve ezzel párhuzamosan a párton belüli vezetőséget. A választási évre való felkészülésnek egy áldozata volt csupán a pár évvel ezelőtt újságíróból imázsfelelőssé és PSD-főtitkárrá változott fiatal Cosmin Guse, aki – saját kiszorulását látva – látványosan lemondott tisztségéről és párttagságáról, megkérdőjelezve az alakulat néhány nagyágyújának demokrata mivoltát. Ezt a mutatványt jellemezte az ellenzéki Demokrata Párt (PD) egyik vezetője úgy, mint a PSD-n belüli dinoszauruszok győzelmét a fiatal reformerek fölött.
Az őshüllős hasonlatot aztán felkapta Guse utódja, Dan Matei Agathon tárca nélkül maradt eddigi turisztikai miniszter, aki pár napja a kormánypárt új kirakatfényesítője. Történt ugyanis, hogy az előző államfő jobboldalinak remélt néppártot hozott tető alá Népi Mozgalom (AP) néven, s az alakuló kongresszuson – amúgy teljes joggal – sok csúnya dolgot olvasott a PSD fejére. Emil Constantinescu viszont szintén támadható volt emiatt, a különben kétes kimenetelű szervezkedése miatt, ugyanis nem túl dicsőséges elnöki mandátuma végén megígérte, hogy soha nem fog pártot alapítani – többek között azért, mert megundorodott a romániai politikától. Ennél több nem is kellett Agathonnak. Rögtön az exelnök szemére vetette a szószegést, s közölte, hogy valójában ez a mozzanat jelenti a dinoszauruszok visszatérését, egyúttal pszichiáterhez küldte az AP szóvivőjét. Ezt alighanem azért tette, mert utóbbi foglalta össze a PSD-t leginkább sértő módon, a jelen romániai politikai-gazdasági összefonódásokat. Mugur Ciuvica 10 százalékos pártnak nevezte Nastase alakulatát, és nem azért, mert a közvélemény-kutatások csak ennyire taksálnák a támogatottságát, hanem mert szerinte minden közpénzen zajló üzletből a PSD 10 százalékot magának „tesz félre”.
És valóban ezen a területen gyökerezik a romániai ellenzék által megfogalmazott összes kritika, nem beszélve a tehetetlenség okozta frusztrációról. A 2000-es parlamenti választásokat megnyert hatalmi alakulat, a saját szempontjából nézve tökéletesen kihasználta a centralizált államberendezkedés összes „lehetőségét”, fütyülve arra, hogy az Európai Unió évek óta noszogatja Bukarestet a helyi autonómia reális növelésére, olyan furcsa kifejezéseket emlegetve, mint például a szubszidiaritás. Nem egészen három év alatt az országban megkétszereződött a PSD-s polgármesterek és helyi tanácsosok (önkormányzati képviselők) száma, a hatalmi alakulat ugyanis egyértelművé tette: a „leosztott” költségvetés mértéke attól függ, hogy adott megyében, városban, községben milyen színű a politikai döntéshozatal. Ezt a helyzetet kellene valahogy megfordítania a jelenlegi ellenzéknek, olyan körülmények között, hogy a PSD még mindig 40 százalék fölött áll a közvélemény-kutatásokban, és napról napra még több helyi adminisztratív eszközt kaparint meg. Még Romániában is kevesen tudják, hogy az országot 2000 ősze óta koalíciós kormány vezeti: a Román Humanista Párt (PUR) a kabinet átalakításáig egy minisztert is adott, mostanra azonban megelégelte, hogy Nastase folyamatosan figyelmen kívül hagyja a véleményét. Dan Voiculescu PUR-elnök a minap állampártnak, sőt mamutpártnak titulálta a PSD-t, és közölte, hogy nem ír alá vele újabb együttműködési szerződést. Ez persze nem érdekli a hatalmi formációt, mint ahogy a kampány előrehaladtával egyre kevésbé fog figyelni másik partnerére, az RMDSZ-re is, amellyel parlamenti szinten működik együtt, de amely politikai vadházasság napról napra támadhatóbbá teszi a nacionalista oldalról.