Egyre többet eszünk az ősi jegességből

A fagyi nem új dolog, már több ezer évvel ezelőtt ismerték a kínaiak, és népszerűsé-gét végig megőrizte, sőt több híresség is rabja volt e hideg édességnek. Ma fogyasztásában az amerikaiak vezetnek, nekünk pedig, hogy utolérjük őket, bőven van még nyalakodni valónk.

Már ötezer évvel ezelőtt ismerték a kínaiak a fagylalt korai változatát, a hideg csemege pedig a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Hippokratész orvosságként ajánlotta betegei számára, mivel ez felpezsdíti a testnedveket és javítja a közérzetet. Nagy Sándor élénkítőszer gyanánt szolgáltatta fel a csaták előtt, míg Néró császár akár négyszáz kilométeres messzeségből is hozatott jeget, hogy elkészíthessék számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagylaltféleséget. A hideg édesség sokáig csak a fejedelmi udvarok különlegessége volt, ám az 1700-as évek végén Párizsban már nyolcvanféle fagylalt és szorbet közül válogathattak a vendégek. A magyar fagylaltozás hőskora a reformkor idejére tehető, ekkor például Sissi királyné kedvenc fagylaltja az ibolya volt. De az időben kicsit visszaugorva, Goethe is nagyon szerette a málnafagylaltot, és a kemény Bismarck kancellár is rabja volt e finomságnak.

Karl von Lindenek az első, hidegenergia előállítására alkalmas nagyberendezést 1876-ban sikerült kifejlesztenie. 1903-ban szabadalmaztatta az amerikai Italo Marchiony – aki már 1890-től árusított jégkrémet kézikocsik felhasználásával – folyamatos hidegenergiát szolgáltató gépét. Az amerikai Harry Burst 1923. október 9-én szerzett pálcikás jégkrémtermékek előállítására szabadalmi jogot. A pálcikás jégkrém 1924-ben jutott el az USA-ból Németországba, pontosabban Berlinbe. Tizenegy évvel később ízlelgette élete első jégkrémét Berlini Scalában egy 18 éves nürnbergi lakos, akit Theo Schöllernek hívtak.

Érdekesen alakul azonban az egy főre jutó hazai jégkrém- és fagylaltfogyasztás, és a magyar piac általános növekedési lehetőségeit jól illusztrálja a más európai és amerikai országokkal való összehasonlítás. A mediterrán országokban a hazai mennyiségnél körülbelül háromszor több jégkrémet fogyasztanak. Egy-egy skandináv országban a hazai, egy főre jutó mennyiségnek többszöröse is elfogy egy évben. Európában a fogyasztásban Svédország vezet, ahol az egy főre jutó éves jégkrémmennyiség meghaladja a 14 litert. A világon Észak-Amerikában legnépszerűbb a jégkrém, ahol a piaci toplistán a jégkrém mint desszert a második helyen áll. Az Amerikai Egyesült Államokban az egy főre jutó jégkrémfogyasztás évente mintegy húsz liter. A világ teljes jégkrémfogyasztásával kapcsolatban elmondható, hogy egy főre évente átlagosan 2,5 liter jégkrém jut, összesen pedig hatvanmilliárd eurót költünk el ezekre a hideg finomságokra.