Élükön Ságvári járt

Megemlékezést tart ma délelőtt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének második kerületi szervezete Ságvári Endre tiszteletére. Pontos címet nem írok ide, a végén még tumultus lenne a legendás kommunista emlékhelyén. Még a végén szétszedik a Szemlőhegyi út 13. alatti szobrot, abból pedig jegyzékváltás lehet, probléma és jajkiáltás.
Ami itt a lényeg, hogy jó néhányan tisztelegni fognak ma a délelőtti ökumenikus szemináriumon, ugyanis a legendás elődöket tisztelni kell – országszerte városok, ligetek, úttörőállomások és barlangfürdők hirdetik a négydioptriás bolsevik emlékét. (Egyébként Lenin, Sztálin, Rákosi és Kun Béla neve is létezik még a mai magyar utcanévtáblákon – talán odapányvázták őket.)
Azért ezen el kellene gondolkodni, emberek! Állítólag volt itt egy rendszerváltás, amely elsodorta a diktatúra szörnyűségeit, vele együtt a tevőleges szörnyetegeket. Erre itt vannak ezek a karonülő ellenállók, akik heurékáznak Ságváriéknak.
Szégyen. Sötétség.
Ja, és azt nem mondtam még, hogy a mai Ságvári-ünnepség betetőzése azon a helyen lesz, ahol a fent nevezett jóember pisztolylövésekkel próbálta meg annak idején fedezni a visszavonulási útvonalát az iránta érdeklődő rendőrök elől. Sikertelenül, mert – a pesti szállóige szerint – beszorult a cukrászdába.
A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége most hóna alá nyúl Ságvári Endre emlékének, holott jobban tennék, ha vizes borogatást helyeznének a homlokukra, esetleg emlékirataikat rendeznék a moszkvai Lenin-könyvtár számára. Elég volt belőletek, fiatalok. A kijáratot ismeritek. (Ha nem, majd megmutatjuk.)