Esélyegyenlőségi miniszter az ötletgazda szerepében

Uniós direktíva, hogy a közbeszerzéseknek meg kell felelniük az egyenlő „bánásmód” követelményének. A csatlakozás után olyan cég, amely ezt nem tudja igazolni, nem pályázhat – derült ki az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter lapunknak adott interjújából. Lévai Katalin elmondása szerint a kormány szeptemberben dönt a köztársasági esélyegyenlőségi programról, amelynek tervezett költségvetése ötmilliárd forint. A miniszter azt reméli, hogy a „takarékosra” tervezett jövő évi költségvetés nem von el pénzt az esélyegyenlőség érdekében indítandó programoktól.

A miniszter még a kérdések feltevése előtt fontosnak tartotta elmondani, hogy sikerként értékeli a Nemzeti civil alapprogram elfogadását.
– Nagy győzelemnek tartom, hogy a parlament elfogadta a Nemzeti civil alapprogramot, ez volt az első törvénytervezet, amit miniszterként nyújtottam be. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ügyben végig éreztem valamennyi képviselő, tehát az ellenzékiek támogatását is, ami manapság ritka a parlamentben.
Ez arra utal, hogyha valaki szakmapolitikát csinál, akkor megnyerhető minden jó szándékú és felelős politikus. Az állampolgárok átlagosan harminc-harmincöt százaléka ajánlja fel adójának egy százalékát a civil szervezeteknek, ez évente körülbelül 5,8 milliárd forintot jelent. A kormány azt vállalta, hogy ugyanekkora összeget betesz a civil alapba, vagyis minden forint mellé odatesz még egyet. A cél az, hogy a közhasznú civil szervezetek, illetve a nehezen pályázó kisebb szervezetek is pénzhez jussanak, és hogy az összegből a működésükre is fordíthassanak – ez utóbbi eddig nem volt lehetséges. A kép anynyiban nem felhőtlen, hogy az alap feltöltése idén még nem kezdődik meg, mint ahogy azt az ellenzék szerette volna. Mivel a törvény ősszel lép életbe, a feltöltés sajnos csak január 20-tól kezdődik meg, de ez is egy kompromisszum a pénzügyminiszter javaslatához képest. Szeptember végéig hét régióban szervezünk road show-t, ahol elmondjuk, miről szól a törvény, és meghallgatjuk a civilek javaslatait is.
– Mi indokolta az új miniszteri poszt felállítását, hiszen azon célok elérése érdekében (romák integrációja, foglalkoztatási, esélyegyenlőségi kérdések), amelyeket megfogalmazott, már eddig is működtek államtitkárságok, főosztályok például az oktatási vagy a munkaügyi tárcánál?
– Azért jó, hogy van egy ilyen kormányhivatal, mert felhívja a figyelmet az esélyegyenlőség filozófiájának és módszerének fontosságára. A munkaügyi tárca főigazgatójaként sokkal kisebb hatékonysággal tudtam a szolidaritás és a szegényeken való segítés ügyét bevinni a köztudatba. A módszer pedig arra vonatkozik, hogy az államigazgatásban nem igazán működik a minisztériumok közötti kooperáció. Én tehát minden részpolitikai kérdésben arra hívom fel az érintett tárcák figyelmét, hogy az esélyegyenlőségre figyeljenek oda. Ezen túl van egy ötletgazda funkcióm is, amivel elindíthatok egy sor olyan programot, ami a többi hivatalnak nem biztos, hogy eszébe jutna. Ide tartozik például, hogy Csehák Judittal együtt elindítjuk a Tolerancia az egészségügyben című programot, négy tárca – oktatási, igazságügyi, egészségügyi, ifjúsági – együttműködésével pedig Az utolsó padból programot.
– Mégis hogyan lehet a gyakorlatban érvényesíteni és megragadni egy ilyen elvont fogalmat, mint az esélyegyenlőség? Nem lehet, hogy ez alapvetően szegénység kérdése, így annak felszámolása elsősorban a szegénység felszámolását jelenti?
– Ez valóban alapkérdés, de nem mindegy, hogy a szegénységet miként értelmezzük. Ha úgy, hogy a jövedelmi hátrány mellé kapcsolódik még a települési, az oktatási hátrány, az információtól való elzártság, akkor már egy másik fogalommal dolgozunk. Én ezért inkább a kirekesztődés fogalmát használom, ami komplexebb, mint a szegénységé, ám igaz, hogy a bajok forrása elsősorban a szegénység. Az esélyegyenlőség azonban gyakorlati kérdés. Az csak egy ígéretes kezdet, ha a média segítségével a társadalom felismeri, hogy a kirekesztés nem tűrhető el. Mivel az integráció legjobb eszközei az oktatás és a munka, reményre adhatnak okot az e két területen induló milliárdos programok.
– Hogyan lehet az esélyegyenlőségért tenni, ha közben a kormány ezzel ellentétes intézkedéseket hoz? Gondolok itt a forint, azaz a munkavállalók keresetének leértékelésére vagy közvetett módon a kis posták, a vasútvonalak megszüntetésére, a nemrég elfogadott kórháztörvényre, végül, de nem utolsósorban a minisztériumok költségvetésének csökkentésére.
– Ezek azért vitatott kérdések, de tény, hogy oda kell figyelni ezekre a részletekre is. A minisztériumok költségvetésével kapcsolatban inkább az átcsoportosítás szót használnám. Egy takarékossági év következik, de egy takarékos év közben is megtarthatók a prioritások. Ha kevés pénz van, megoldható, hogy több vagy ugyanannyi jusson azoknak, akik hátrányban vannak. Mivel az elosztás mindig politikai kérdés, azt remélem, hogy az elosztásban nem szenvedünk csorbát.
– Korábban még nem tudta megmondani, mennyi pénzük lesz az esélyegyenlőség megteremtésére. Úgy nyilatkozott, hogy erről a pénzügyminiszterrel tárgyal majd. Megtörtént-e ez a találkozó, illetve milyen eredményt hozott?
– Tárgyaltam a pénzügyminiszterrel és a miniszterelnökkel is. Ebben az évben a költségvetés tartalékainak terhére tudunk néhány százmillió forinthoz jutni. Erre van ígéret, de ennek még át kell menni több közigazgatási egyeztetésen. Az ígéret alapján ősztől a pénznek együtt kell lennie, mivel ekkor indulnak el azok a részprogramok, amelyek a köztársasági esélyegyenlőségi programhoz kapcsolódnak. A program tervezett költségvetése – amit július 20-ig kell benyújtani – ötmilliárd forint körüli összeg. Ez a pénz a jövő évi költségvetésben már önálló címként szerepel majd. Jelenleg azért van valamennyi pénzünk, hiszen a romaügyi és a civil államtitkárság feladataira tervezett költségvetés rendelkezésre áll.
– Esélyegyenlőségi hálózatot és krízisközpontokat is ígért. Mikor és milyen költséggel jönnek létre ezek?
– Konkrétumokat még nem tudok mondani, mivel itt egy lassú folyamatról, többéves projektről van szó. A krízisközpontokhoz milliárdos nagyságrendre van szükség, de ez is az öt programból álló köztársasági esélyegyenlőségi program egyik része lesz.
– Hivatalba lépésekor a vonatkozó jogi környezet áttekintését, illetve az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló törvény elkészítését ígérte. Hol tartanak, illetve mennyiben jelentenek változást ezek a törvények? Hiszen például a munka törvénykönyve is rendelkezik ezekről a kérdésekről, és tudjuk, hogy a gyakorlatban sajnos nem érvényesülnek ezek az elvek.
– Szervezésünkben lezajlott az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló törvény koncepciójának társadalmi vitája. A törvény meghozatala az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik, a tervezet ősszel kerül a parlament elé. A jogszabályt nem véletlenül hívják esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról szóló törvénynek. Az esélyegyenlőség jelenti a programot, ezt csináljuk mi: képzés, közvélemény-formálás, információs központok létrehozása, esélyegyenlőségi hálózat kiépítése. Az egyenlő bánásmódról szóló rész pedig a diszkrimináció tilalmáról szól, ami jogszabályi tilalmakat, pluszszankciókat jelent. A cégeknek végre kell hajtaniuk az esélyegyenlőségi programot, amihez minden szakmai segítséget megadunk. Ha valaki ezt megsérti, én nem koppinthatok a fejére, a majdani egyenlő bánásmód bizottság viszont igen. A bizottság szabhatja ki a büntetéseket és a szankciókat. Uniós direktíva, hogy a közbeszerzéseknek meg kell felelniük az egyenlő bánásmód követelményének. Olyan cég, amely ezt nem tudja igazolni, nem pályázhat. Az unióban a cégeknek olyan termékeket kell előállítaniuk, amely a fogyatékkal élők számára is teljességgel érzékelhetők, ezt „design for all”-nak hívják. Ha belépünk az unióba, ezeknek a feltételeknek meg kell felelni.
– Milyen egyéb más normák vannak az unióban, amelyeket itthon is alkalmaznunk kell, illetve milyen támogatások igényelhetők esélyegyenlőségi célokra?
– Az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló törvényt éppen az uniós csatlakozás tette szükségessé. De hogy esetleg hol kell finomítani még a rendszert, azt még nem lehet tudni. Eddig voltak a PHARE-programok, a csatlakozás után az Európai Szociális Alapra kell nekünk nagyon figyelnünk. Programunk van arra, hogy az érintettek sikerrel, jól megírt programokkal tudjanak pályázni ezekre az alapokra.
– Kétévente kell beszámolnia az elvégzett munkáról a parlament előtt. Hogyan lehet egzakt módon követni és ellenőrizni – főként az első kérdésben vázolt átfedések mellett –, hogy bizonyos folyamatok egyértelműen a hivatal munkájának köszönhetők?
– A különböző programok viszonylag egzakt módon ellenőrizhetők: nyomon követhetők lesznek, hogy a különböző programokban milyen generátormunkát végzett a hivatal. Majd meglátjuk, milyen pontozási rendszerben lehet mérni, hogy ötletgazdák voltunk vagy kooperáltunk, illetve megteremtettünk valamit, ami nélkülünk nem jött volna létre. Valószínűleg a kérdést és a munka hatékonyságát – segítség a tanuláshoz, az információhoz jutáshoz – inkább úgy lehet majd megközelíteni, hogy mi lett volna, ha nem lett volna Esélyegyenlőségi Kormányhivatal.