Európa

Azt álmodni, hogy Amszterdamban van az ember, nem is olyan nehéz. Az egész országon végig lehet rohanni egy nap alatt. Csak nem szabad. A zöld színű, fehér erezetű játékházikók teli vannak titkokkal, igazi sorsokkal. Kisebb ország is van Európában, mint a magyar, ez szokatlan. A tengert is meg kell nézni, ha már itt vagytok, amely elég hideg és piszkos errefelé. Itt csak felhőből lehetnek hegyek, mint odahaza az Alföldön. Az itt álmodók mindent a tengernek, saját leleményességüknek és szívósságuknak köszönhetnek.
Nincs ezeknél toleránsabb nép egész Európában, mondja András, alias P. Logky, készülődő író az Egyetemi Könyvtár szerzeményi osztályának tizenegyeslövő bajnoka.
Én is engedékenyebb lennék, ha már kiraboltam volna a fél világot, állapítja meg Pali.
Ma a könyvesboltok napja van: először el kell menni a Kalverre, a Smith’snél, hajaj, hatféle Magritte-album van. Meg a Desolation Angels, meg a legjobbak összes művei.
Ebből a Váci utcából el kell libbenni a Singelre az Au Bout du Monde nevű ezoterikus könyvesboltba egy pakli tarotért (legalább ötven fajtát tartanak). Még egy Hermész Triszmegisztoszról szóló könyv és menekülés, itt ezer guldent simán ott lehetne hagyni. Visszafelé beugrani egy cigire meg egy sörre a Kamerba, amely tényleg kamrányi hely, a dzsekid patentjára csavarodik egy szőke lány haja, amíg azt letekeritek! Utána be kell ugrani a Japán boltba, ecsetért, tusért, pecsétviaszért, bármiért, és hirtelen ráakadni a Nem járt ösvények Délnyugat-Kínában című alapműre. Irány a Melkweg: a fűválasztéknál csak a keleti filozófiai könyveké nagyobb. Illetve volt csak. Hé, vissza az egész, nyomás az Atheneumba a Spuira, az összes Penguin itt imbolyog/totyog, vigyázat: szótárak, lexikonok! De még előtte benézni a Van Gennepbe, amely a leghíresebb, ennek megfelelően a legnagyképűbb antikvárium, de sose jön ki az ember üres kézzel.
Na, ezután kell elmenni az Old Man’s Head Supplyba és venni legalább száz guldenért egy kis fémpipát, csukható tető, csatlakozó dohánytartó, becsavarozható szár, tisztító. Proto Pipe Deluxe, 34 dolcsi. Úristen, kiadtam ennyi pénzt egy pipáért? A kétségbeesés mián vissza kell sétálni a Singelre, és be kell menni az első útba eső kocsmába. Leültök, és abban a pillanatban megjön az este. Meg a pincér, és hoz három sört.
Körülnézel: még nem jártatok itt. Semmi különös, átlagos kocsma, közepes beszélgetés, nem túl hangos zene: I’ll see you then / As the dawnbirds sing / On a cold misty morning / By the Albert Bridge… Ez egy anakreoni dal. Csönd telepszik az asztalhoz, bagóztok, isztok, aki szembeül az ajtóval, az kibámul a szürkületbe zuhant csatornára. András az ír kocsmát emlegeti, ahol az van kiírva a csapos fölötti táblán, de nem hollandusul: NE MESÉLD EL AZ ÉLETEDET!
Párizs túlságosan beképzelt arra, hogy francia, mondod váratlanul, és a sale étranger sokkal csúnyábban hangzik, mint a már-már befogadó bloody foreigner a felvágós, túlságosan angol Londonban.
És Berlin? Ez a pöfeteg gomba? – kérdezi András. A félig karbantartott, félig lerohadt Einheits Brücke!
Az Egység hídja, mondja gúnyosan Pali.
Európa olyan kishatalmakból áll, amelyek tudják ezt, vagy majd meg fogják tudni, mondod. Bár ha arra gondolsz, hogy csupán százezer szavazaton múlott annak idején, hogy Amerikában ma nem németül beszélnek…
Pali int a következő körért.
Amerikába kell menni, hogy igazán európai légy, mondod.
És hogy magyar?
Sehova, mondja Pali. Maximum ebbe a kocsmába. Jól érezzük magunkat? Jól érezzük magunkat. Elég, ha angolul tudunk? Elég. Bánják, hogy milyen nyelven karattyolunk? Nem. Egyenlők vagyunk? Igen. Ez Európa.
Csönd.
Ha egy rögöt elmos a tenger, Európa lesz kisebb, mondá a költő, mondja András.
Az európai emberfajta egyesek szerint már kihalt, jegyzed meg csöndesen.
Intesz a pincérnek, a következő kör mellé hollandus borókapálinkát is kértek, most ifjút.
Mások szerint még meg sem született. Ez Pali.
Csupa filozófussal ülsz az asztalnál, otthon egymás torkának esnének ennyi pia után, hogy ki a magyarabb, egyáltalán, magyar-e a másik.
Kísértet járja be Európát, a gyöngeség és a habozás kísértete. Ez az András nevű filozófus.
De jó! Most nem kell szólni semmit sokáig.
Be kell laknunk Európát, gyerekek. Mint a többi népnek, mondja hazafelé menet.
Ezek nem is álmok, suttogja Pali az olvasóterem lámpasorainak csöndes fényében, a kiflijét majszolva. Ezek logikusak. Az álmok nem.
Megérdemlik ezek, hogy velük álmodj?
Haha: álomba’ és pizsamába’!, súgja Papó, a könyvkiadó pult szélét kaparászva. Lehajtja a fejét.
Te a saját álmaidtól esel káprázatba, dünnyögi András.
Nektek mese, nekem rizses csésze, morgod.