Feltáruló levéltári titkok

A levéltári kutatási kuratórium új elnöke, Rainer M. János bírálta a megszűnt Történeti Hivatal adatszolgáltatási gyakorlatát, és reményét fejezte ki, hogy új témák kutatására is mód nyílik az ősszel kapuit nyitó Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A kuratórium akár hetente is tart majd kihelyezett ülést a levéltárban.

Milyen problémákkal és tehertételekkel indulhat el 2003 őszén a történeti kutatás és az adatszolgáltatás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁSZTL)? Milyen hiányosságokat örököl a Történeti Hivataltól az új levéltár?
– Elég komoly elmaradásokat örökölt a Történeti Hivataltól (TH) az ÁSZTL, figyelembe véve a levéltár különleges jellegét is. Igaz, hogy az itt őrzött dokumentumok különleges iratoknak minősülnek, amire gyakran hivatkoznak, de egy alaplista, egy mutató vagy kutatási segédlet nagyon hiányzik arról, hogy az adott aktában (doszsziéban) kik szerepelnek, illetve milyen vonatkozású anyagok találhatók. Ez sokat segítene a kutatóknak az eligazodásban. Egyáltalán nem látom be, hogy ezt miért nem lehetett eddig megcsinálni, miért nem lehetett nyilvános használatra, rendelkezésre bocsátani. Nagyon remélem, hogy ezen a téren változás áll be.
– Mi az ön által vezetett levéltári kuratórium pontos megnevezése?
– A levéltári törvény 23. paragrafusában meghatározott kuratórium a hivatalos neve, magunk között levéltári kutatások kuratóriumának szoktuk nevezni. Az 1995-ös levéltári törvény abból a célból hozta létre, hogy a 1990 előtt, de 15 éven belül keletkezett iratokban való kutatást engedélyezze. A törvény általános rendelkezése úgy szól, hogy az iratok keletkezésük után 30 évre válnak kutathatóvá. Tekintettel a rendszerváltás sajátos viszonyaira, hogy a szovjet típusú rendszer története egészen a rendszerváltásig tanulmányozható legyen, a törvény létrehozta ezt a furcsa, nevesincs intézményt, hogy az engedélyezze a kutatást.
– Milyen típusú források kutatásához nyújtottak be mostanáig engedélyezési kérelmet a levéltári kutatások kuratóriumához?
– Esetünkben túlnyomórészt az 1990-ig keletkezett pártiratokról van szó. Ettől eltekintve ugyanis a levéltárak viszonylag kis számban őriznek olyan iratokat, amelyek még a nyolcvanas években keletkeztek. Ezek általában még az őket létrehozó szervek irattárában vannak, és később, a törvényben előírt rendben kerülnek át a levéltárba. A nagy kivétel a 90-es évek elején állami levéltárba utalt állampárti iratok együttese. Ezek a dokumentumok nemcsak a Magyar Országos Levéltárban (MOL) találhatók, hanem minden egyes megyei levéltárban – itt őrzik az alsóbb szintű pártbizottságok és apparátusuk iratait. A mi kuratóriumunk kapott most egy pótlólagos feladatot azzal, hogy hozzá került az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folyó kutatások engedélyezése is. Erre korábban a Történeti Hivatal idejében a mi hatáskörünk nem terjedt ki. A kutatást akkor a Történeti Hivatal engedélyezte.
– Kik jelölik ki a kuratórium a tagjait, és kikből áll jelenleg a testület?
– A törvény úgy szól, hogy a kuratórium tagjait a MOL, a Politikatörténeti Intézet (PIL), az 1956-os Intézet Közalapítvány (egy-egy főt), továbbá a Magyar Tudományos Akadémia (két személyt) delegál. Az MTA két delegáltja Hajdu Tibor, a Történettudományi Intézet tudományos főtanácsadója, (megalakulásától ez év májusáig ő volt a testület elnöke) és Egey Tibor, a Pest Megyei Levéltár igazgatója, a Magyar Országos Levéltáré Tóth Béla, a MOL igazgatóhelyettese. A PIL Ripp Zoltán történészt, az 1956-os Intézet Közalapítvány pedig engem jelölt annak idején. Ez a felállás sem a személyek, sem a delegáló intézmények vonatkozásában nem változott a kezdetek óta.
– Hogyan végzi munkáját a kuratórium?
– A kuratórium a hatáskörébe tartozó kutatásokról a levéltárak értesítése alapján értesül. Üléseit havonta tartja, ahol az aktuális kérelmeket véleményezzük, és a kutatásokat engedélyezzük. Az éves ügyforgalom csökkenő tendenciát mutat, a kezdeti időszakban hatvan-nyolcvan kérelem volt évente, ez napjainkra negyven-ötvenre csökkent. Olyan esetre nem emlékszem, hogy kutatási kérelmet a kuratórium visszautasított volna. Néha adatkiegészítést kértünk a kutatótól vagy a levéltártól. Most mennyiségi szempontból is új helyzet áll elő, mivel tudomásom szerint az ÁSZTL az egyik leglátogatottabb kutatóhely manapság Magyarországon.
– Milyen új feladatokat jelent a kuratórium számára a „nyitottságtörvény”?
– Az állambiztonsági iratok kutatása rendkívül divatos. Érthető, hiszen több évvel a rendszerváltás után megnyílt, egészen új típusú, korábban egyáltalán nem kutatható forráscsoportról van szó, úgyhogy itt valószínűleg több dolgunk lesz. Előkészítettünk egy együttműködési megállapodást a levéltár vezetésével, e szerint célszerű lesz a levéltárban tartani az üléseket, hogy a kérdéses iratokat a helyszínen vizsgálhassuk meg. Szükség esetén a levéltár munkatársaival is konzultálni tudunk. Én alig várom ezt a munkát. Nem tartom szerencsésnek, hogy hosszú időre megszakadnak folyamatban lévő kutatások a TH megszűnése és az új levéltár megalakulása miatt. Azt szeretném, ha a kutatások zavartalanul folytatódnának.
– Érinti-e a kuratórium munkáját, hogy új iratanyag kerül átadásra az ÁSZTL-ben?
– Érinti, hiszen új témák, új korszakok kutatása kezdődhet el. Ha a törvény szelleme érvényesül, más csoportfőnökségek iratai is elérhetők lesznek az eddig kutatható III/III-as iratok mellett. Olyan témákra gondolok, amelyek eddig kívül estek a történeti kutatás területén: hírszerzés, kémelhárítás, katonai elhárítás tevékenysége. Ezekben a témákban történeti kutatás nem nagyon folyt. Kutatásaim során, elvétve ugyan, magam is találkoztam olyan iratokkal, amelyek alapján írtam egy tanulmányt a magyar hírszerzés munkájáról az emigráció tagjai között. Az átadandó iratok nyilván sokkal több adalékot tartalmaznak a hatvanas, hetvenes és talán a nyolcvanas évek történetére vonatkozólag is.
– A kutatók munkájuk során a titkos iratokban újabb és újabb dossziékra, bizalmas nyomozásokra vonatkozó adatokat tárnak fel. Véleménye szerint az új levéltárban jobb lesz az adatszolgáltatás, mint a Történeti Hivatalban?
– Igen, ezt remélem. Az úgynevezett beszervezési dossziék kutatásra való előkészítésének például nem volt törvényes akadálya, a TH-ban mégis megtagadták ezeknek az iratoknak a kiadását, pontosabban az ilyen kérést válasz nélkül hagyták. Az új vezetés azt ígéri, hogy kutatóbarát lesz, a főigazgatót, Gyarmati Györgyöt majdnem húsz éve ismerem, kollégám volt a Történettudományi Intézetben, és meg vagyok róla győződve, hogy ő mint aktív kutató történész meg fogja érteni és érvényesíteni fogja a kutatók érdekeit. Nem mindig a törvényekről van szó, hanem egy attitűdről. Az a kérdés, hogy vajon azért van-e ez az intézmény, hogy minél többet eltakarjon a múltból, vagy azért, hogy a kutatást és a közt szolgálja. Ez egyáltalán nem volt egyértelmű eddig – nagyon remélem, hogy ezután egyértelmű lesz.
– Mennyi idő alatt bírálja el a kuratórium a kutatói kérelmeket?
– Nyilván az volna jó, ha rögtön elbírálná, de a kuratóriumnak két kérdésben kell állást foglalnia: az egyik a kutatás engedélyezése, a másik bizonyos típusú adatok anonimizálás nélküli megismerhetősége. Ami a kutatások engedélyezését illeti, azt határoztuk el: ha szükséges, akár hetente is tartunk kuratóriumi ülést a gördülékeny ügymenet érdekében. Ami a kutatások során felmerülő különleges adatok megismerhetőségét illeti, erre vonatkozólag a törvény csak első látásra fogalmaz riasztóan. Azt mondja, hogy az etnikai eredettel, a nemzeti, nemzetiségi hovatartozással, illetve a vallási vagy más világnézeti meggyőződéssel kapcsolatos adatok bizalmasan kezelendők, de ha a kutató igazolni tudja a munkatervében, hogy ezek megismerése a tudományos kutatást szolgálja, akkor anonimizálás nélkül megismerheti ezeket is. Mi tehát nem az adatok tartalmát vizsgáljuk, hanem a kutatói kérelmet. Ezt eddig a Történeti Hivatal munkatársai végezték. A mi eljárásunk gyakorlata a jövőben fog kialakulni.