Finnországnak alacsonyabb árakat hozott az unió

Finnországban az EU-csatlakozás után az élelmiszerárak uniós szintre álltak be. Ennek a termelők nem örültek, mert az országban 1995 előtt magasabbak voltak az árak. A csatlakozás óta 26 hektárra növekedett a finn farmok átlagmérete, ami meghaladja a 18,5 hektáros uniós átlagot, de csökkent a mezőgazdasági egységek száma. Az ország mezőgazdaságának a csatlakozás utáni változásairól tájékoztatta lapunkat Anne Saloranta, a magyarországi finn nagykövetség második titkára.

Finnország valamivel több mint ötmilliós összlakosságának körülbelül a hatvan százaléka városokban, a maradék része pedig vidéken él. A vidéki lakosság egy része kétmillió-kétszázezer hektáron gazdálkodik – 22 százalékban bérelt területen –, a farmok száma nyolcvanezerre tehető, de csak két százalékuk haladja meg a százhektáros nagyságot. Az EU-csatlakozás óta növekedett a gazdaságok mérete, az átlagos méret 26 hektár, szemben az unió 18,5 hektáros átlagos farmnagyságával. Mezőgazdaságuk öt százalékkal részesedik a GDP-ből, és a foglalkoztatottak hat százaléka dolgozik itt. Száz évvel ezelőtt a lakosság kétharmada a mezőgazdaságból élt, ezért természetes, hogy az hagyományosan a családi gazdaságokon nyugszik – jellemezte röviden a finnországi helyzetet Anne Saloranta, a követség második titkára, kiemelve: az ország kétharmadát erdő borítja, ezért a finn mezőgazdaság természetes részét képezi az erdészet.
Az EU-csatlakozást követően a finn gazdaság jelentős strukturális fejlődésen ment keresztül, amelynek részeként begyűrűzött a finn áraknál alacsonyabb uniós árszint. Ennek megfelelően csökkentek a termelési árak, és az élelmiszerárak is átlagosan tíz százalékkal lettek alacsonyabbak, ami kedvezően érintette a fogyasztókat, de nagyon rossz volt a termelőknek. Természetesen a mezőgazdaságot is jelentős változások érték, hiszen az ország az uniós támogatások részesévé vált. A csatlakozási szerződésben kemény tárgyalások során megállapodtak a nemzeti támogatások mértékéről is, hogy ne alakuljon ki feszült versenyhelyzet a többi tagországgal szemben. Ha a finn mezőgazdaságról beszélünk, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Finnország a világ legészakibb országa, ahol mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, ezért a termelési időszak csak negyven százaléka a Közép-Európában megszokottnak.
– A nemzeti támogatásokra azért van szükségük a termelőknek, mert speciális körülmények között dolgoznak, és támogatás nélkül nem lenne sikeres a mezőgazdaságunk, márpedig nekünk fontos, hogy a finn fogyasztók finn termékeket vehessenek a boltokban – közölte a második titkár.
A strukturális változásokkal kapcsolatban Anne Saloranta elmondta: a csatlakozást követően a mezőgazdasági egységek száma csökkent, és az élesebb versenyhelyzet következtében az átlagos farmnagyság is jelentősen nőtt, s közben úgy látszott, hogy ebbe az élesebb versenybe a kisebb egységek nem tudnak beilleszkedni. A várakozás beigazolódott, mert az 1995-ös csatlakozást követő három év alatt a finn földművesek több mint tíz százaléka befejezte a termelést. E visszaesés miatt most sokkal nagyobb szükség van a megfelelő technológiai felkészültségre, és koncentrálni kell a minőségre, valamint a biztonságra is.
– A jelenlegi strukturális politika legfontosabb céljai közé tartozik, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a földművelés iránt, csökkenjenek a mezőgazdasági árak, illetve a jövőben is életképes és jól működő legyen a finn mezőgazdaság – vélte Anne Saloranta, aki a 2000-től 2010-ig terjedő mezőgazdasági stratégiájukról elmondta: annak célja, hogy a finn mezőgazdaság és vidék megőrizze életképességét, mindenben megfeleljen a fogyasztói igényeknek. Lehetőleg úgy, hogy gazdaságilag és ökológiailag fenntartható legyen a mezőgazdaság. – A finn agrárpolitika részeként ugyanis nemcsak a mezőgazdaságról, hanem az egész vidékről beszélünk, mert az a célunk, hogy az emberek vidéken maradjanak, ne költözzenek a városokba – tette hozzá.
– Egyensúlyt igyekszünk tartani a gabonatermelés és az állattenyésztés között is, úgy, hogy az egész mezőgazdaság struktúrája jobbá váljon, és a piac is ennek megfelelően működjön. Az agrárstratégia egyik központi részeként a továbbiakban is biztosítani kell, hogy a finn mezőgazdaság és az élelmiszeripar minőségi és biztonságos élelmiszereket termeljen. Azt szeretnénk, hogy az EU-szabályok ne akadályozzák az élelmiszer-higiénia fennmaradását, és lehetővé tegyék, hogy élelmiszeriparunk továbbra is finn alapanyagokat használjon – mondta Anne Saloranta. Hozzáfűzte: a specializáció szorgalmazása mellett igyekeznek rávenni a gazdálkodókat arra is, hogy az állattenyésztés mellett például falusi turizmussal vagy más hasonló kiegészítő tevékenységgel is foglalkozzanak.
Magyarország uniós csatlakozásáról Anne Saloranta úgy vélekedett, hogy mi is hasonló problémák előtt állunk, mint annak idején Finnország. Például nekünk is alkalmazkodnunk kell az uniós árszinthez, de esetünkben az árak valószínűleg felfelé mozdulnak majd. Ezért a magyar mezőgazdaságnak is specializálódnia kell, mert vannak olyan termékei, amelyekre van kereslet az EU-n belül. Saloranta asszony példaként említette a magyar paprikát, a paradicsomot és az uborkát, mondván, sehol nem evett még a magyarországihoz fogható ízűt egyik termékből sem, ezért arra kell törekedni, hogy lehetőség szerint ne standard uniós termékeket termeljünk. – Az íz azonban nem minden – folytatta Anne Saloranta. Munkájából adódóan sokfelé megfordult Magyarországon, és azt vette észre, hogy főleg vidéken nincs elegendő információ arról, mit is kínálhat az unió, s valójában mit is jelent.
Anne Saloranta úgy látta, mind a négy parlamenti párt jó úton járt a tájékoztatási kampány során, mert nemcsak a mezőgazdaságról beszéltek, hanem általános tájékoztatást is akartak adni. Véleménye szerint ez azért volt fontos, mert Magyarországon is félnek a kisebb mezőgazdasági egységek megszűnésétől, de a bővítés ennél többet takar. Mindemellett szerinte fontos lépés az adminisztrációs kapacitás kiépítése, hiszen Magyarország csak akkor részesülhet a közös agrárkasszából, ha olyan megfelelő intézményrendszerrel bír, amelynek segítségével fogadni képes a mezőgazdasági támogatásokat. Ezért fontos például a SAPARD-program végrehajtása, mert megteremti a megfelelő struktúrát a következő programokhoz. Emellett a SAPARD-rendszer felállítása egyfajta teszt minden tagjelölt országnak, de megteremti a később megnyíló projektek ki-, illetve felhasználásának a lehetőségét. A SAPARD Hivatal létének másik jelentősége, hogy vannak regionális irodái, amelyek segíthetnek a mezőgazdasággal foglalkozók tájékoztatásában és a pályázatok kitöltésében. Ezért Anne Saloranta szerint 2003 rendkívül kritikus év a SAPARD-program végrehajtásának szempontjából, mert az általa elnyerhető pénzek jelentős részét Magyarország még nem használta fel. A második titkárnak az a meglátása, bár lassan készültünk fel a SAPARD-program végrehajtására, alapos munkát végeztünk, ezért biztos benne, hogy képesek leszünk élni a program nyújtotta előnyökkel.
– Az adminisztrációs kapacitásokat más területeken is fejleszteni kell, nemcsak Magyarországon, hanem az összes tagjelöltnél, de nemcsak most, hanem a belépést követően is – vázolta Anne Saloranta. Elmondta: Finnország annak ellenére, hogy már több éve uniós tag, jelenleg is fejleszti ezeket a struktúrákat, mert még nem kész ország ebből a szempontból. És ha Finnország még mindig nem az, akkor valószínű, hogy a leendő tagjelölt országok sem azok belépésük pillanatában. A diplomata szerint országuk e fejlődési szakasza 2010-ben, az új finn mezőgazdasági stratégia befejeződésével együtt zárulhat le. Azt követően ismét újabb kihívások elé állhat Finnország, és meghatározhatja fejlődése további irányát. Magyarországot Finnországhoz hasonlítva Anne Saloranta nem vállalkozott arra, hogy megjósolja, vajon mi mikor leszünk hasonlóan felkészültek, de úgy vélte, jó úton és kellő sebességgel haladunk afelé, hogy EU-konform országgá váljunk.