Földalapú támogatásokra várva

Az intenzív, vegyszerekkel dolgozó mezőgazdaság helyett a természettel harmóniában élő embert kívánja támogatni a hosszú évek előkészítő munkája alapján 1999-ben elfogadott Nemzeti agrár-környezetvédelmi program, amely szervesen illeszkedik az EU stratégiájába. A környezetvédelmi tárca szerint az ehhez kapcsolódó támogatások a vidék kiugrási lehetőségét jelenthetik.

A tavalyi koppenhágai csúcs után még mindig a magyar mezőgazdasággal kapcsolatos töretlen EU-optimizmusról tanúskodó gondolatokat hangoztatott Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter egy hét végi tanácskozáson. A konferencia színhelye maga is az új stratégia egyik példája, a Nógrád megyei Jákotpusztán működő Dél-cserháti Ökológiai Tájközpont. A mintagazdaságot még jóval a mezőgazdasági szemléletváltozást végrehajtani hivatott Nemzeti agrár-környezetvédelmi program 1999-es beindítása előtt hozta létre dr. Keszthelyi Tibor, a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) tavaly elhunyt professzora. Jákotpuszta egyike volt annak a másfél száz nógrádi uradalmi pusztának, amelyet a második világháború utáni években teljesen felszámoltak. Keszthelyi tanár úr 1991-ben vásárolta meg a területet, őshonos állatfajokat vett, és beindította a ma is működő gazdaságot.
A cigája juhok, szőke mangalicák és szürke marhák gondtalanul legelésznek a völgyben, a bankkölcsönökkel terhelt tájközpont viszont súlyos válságban van. A tulajdonosi viszonyok rendezetlensége miatt Jákotpuszta az idén nem részesülhet abból a négy és fél milliárdos pályázati alapból, amelyet a földművelési tárca biztosít az alternatív mezőgazdasági termelőknek. Ez az összeg egyébként sem látszik túl magasnak, ha figyelembe veszszük, az idén csak kárenyhítésre tízmilliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást kénytelen adni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a termelőknek.
Nincsenek rossz termőterületek, csupán rossz termelési rendszerek. Nem a földet kell drága és hosszú távon nem kifizetődő beavatkozásokkal átalakítani, hanem az embernek kell alkalmazkodnia a meglévő feltételekhez – állítja Hartman Mátyás, a gazdaság mostani igazgatója, aki szerint a környezetbarát gazdálkodás legtöbbször egyet jelent az őshonos állat- és növényfajok visszatelepítésével. A huszonegyedik század modern mezőgazdaságának alapjai sokkal inkább a régmúltban gyökereznek, mintsem az előző évtizedek ipari szemléletű termelésében. Ausztriában például a gazdák kilencven százaléka kapcsolódott be az ottani Nemzeti agrár-környezetvédelmi programba. A túltermelési gondokkal küszködő EU szívesen támogatja a jelentősen kisebb mennyiségű árut előállító termelőket.
A földalapú EU-s kifizetések elérhetik a nemzeti támogatás négyszeresét is, felső összeghatár nélkül. A brüsszeli pénzekre nagy szükség lesz, mert a magyar termelők igényei ma jóval meghaladják a költségvetési lehetőségeket. Az ötéves földhasználatra kötött szerződések eddig kétezerhatszáz gazdát érintenek, akiket pályázati úton választottak ki.
Az előadók hangsúlyozták: a magyar vidék jövőjét nem szabad a nagybirtokokra alapozni, és nem igaz, hogy az agrárium csupán nyolcvan-százezer ember megélhetését tudja garantálni.
Szerintük a kisbirtokok életképesek, ha azokat a mostani tömegtermelési szemlélet helyett a tájgazdálkodás összetettebb szempontjai szerint támogatják. A szakemberek túlhaladott gondolkodásmódnak nevezték a környezetvédelem és az agrárium szembeállítását, még akkor is, ha a magyar vidék termelési stratégiáját ma döntően ez jellemzi.
Jákotpuszta szellemisége valóban derűlátásra biztatja az embereket. A mintagazdaságot azonban néhány faluval arrébb már nem is ismerik. A szegénységéről mindig is híres Nógrád legnagyobb problémája, úgy látszik, nem a környezetbarát gazdálkodás kérdése. Az egyre öregedő falvak lakossága vészesen fogy, a régi parasztházak nyaralókká alakulnak, a városiasodó falvak élelmiszer-ellátását ugyanazok a nagyvállalatok biztosítják, mint a városokét. Az egykor bevételt jelentő háztáji ma már történelem, sokszor még a zöldséget is boltban vásárolják.
Jákotpuszta sorsán talán segíthet, ha az állam nem hagyja tönkremenni az agrár-környezetvédelmi program büszkeségét. A mintagazdaság szellemisége azonban ennél sokkal többet kíván, a vidékfejlesztési stratégia gyökeres átalakulását. Ez azt jelenti, hogy szakítani kellene a termények támogatásával, és helyette meg kellene fizetni azt a munkát, amelyet a környezetünk egészséges fenntartásáért dolgozó gazda végez.